A föld színe

 

Cigány vészkorszak 2005.

 

 

Mi az, ami letagadhatatlanul közös történelmi emlék a magyarok és a cigányok múltjában? A cigány vészkorszak. A holokauszt. A népirtás.

A múltat eltörölni, amennyiben az cigány. A föld színéről is…

Aztán most itt vagyunk. Hatvanegy év után a helyzet nem megnyugtató. Egyenesen visszás. Hová, mire jutott ez a két nép egymással az elmúlt két év alatt? Ki őrzi jobban a történelmét? Mennyi maradt meg a magyarokban a szörnyűség örök elutasításából, és mennyi a befejezetlen munka iránti elkeseredésből?

Na és a cigányok? Megtanulták érteni sorsukat? Megtanultak védekezni? Megtanulták felemelni magukat és egymást a veszélyeztetett zónából? Megértették, hogy ami egyszer megtörtént, az megtörténhet újból? Megértették, hogy harcolni kell a cigányok presztízséért, egyéni és kollektív emberi jogaikért?

Kifekszi, vagy elfekszi egy nép – a magyarazt az indulatot, gyűlöletet, ölni vágyást, amit egyszer már átélt, vagy ez a tudás örökre vele marad? Elfeküdt, gyógyíthatatlan sebként?

Vajon kinek nagyobb teher a múlt? A végrehajtónakmert a tett után is van élet –, vagy az áldozatnakugyanezért?

Nem tudjuk. Úriember pénzről, asszonyról, népirtásról – ha közvetett is – nem beszél.

De mintha nem lenne minden rendben

 

Zsigó Jenő

 

2005. augusztus 2-től egy hónapon keresztül Budapest forgalmas közterületein óriásplakátok hirdették a roma holokauszt 61. évfordulóját. A húsz emlékplakátot a Fővárosi Cigány Önkormányzat készíttette, így emlékezve a cigány vészkorszakra.

A Fővárosi Cigány Önkormányzat az óriásplakátokon neves roma alkotók művein keresztül idézte fel azokat az érzéseket, amelyeket a holokauszt áldozataként 1944-től kezdődően napjainkig a cigányság átélt és átél. A plakátokon szereplő több mint 50 válogatás a Fővárosi ÖnkormányzatCigány Ház képzőművészeti közgyűjteményéből.

Olvasóink válogatást láthatnak a rendhagyó óriásplakát-kiállításból.