ESETTANULMÁNY

- lakáskiürítési per, bérleti szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetésének meghiúsulása miatt

A házaspár 1998 óta ügyfele a Magyarországi Roma Parlament Jogvédő Irodájának, 12 gyermekük van, egy 70 m²-es önkormányzati lakásban élnek.  

A család problémái kb. 3 évvel ezelőtt akkor jelentkeztek először, amikor a családfenntartó gyomorfekéllyel megbetegedett, hosszú időn keresztül kórházi kezelésre szorult és fizikai munkavégzésre alkalmatlanná vált. Ekkor vált a család először díjhátralékossá.
A helyzet rendezésére, az akkori családgondozójuk javaslatára, 1998. október 12-én a Józsefvárosi Önkormányzat Lakásügyi Irodája megállapodást kötött a bérleti szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetéséről úgy, hogy a családnak a lakás forgalmi értékének 100%-át fizeti meg az önkormányzat, amelyből természetesen a hátralékok kiegyenlítése után- lehetőségük nyílik a szociálpolitikai támogatás igénybevételével telket vásárolni és építkezni. Az ingatlanvásárlás lebonyolításához az önkormányzat gyámügyi irodája eseti gondnokot rendelt ki. Az eseti gondnok időközben elhunyt, ezért az ügyfelek nem értesültek arról, hogy az önkormányzat átutalta-e az előleget. Így a szerződésben foglaltakat nem teljesítették, a lakást nem ürítették ki. Ebben az időszakban súlyosbodott a családfenntartó, az édesapa állapota, kétszer került szívinfarktussal kórházba, inaktivitása azóta véglegessé vált.

Az önkormányzat a szerződés meghiusulása miatt pert indított a lakás kiürítésére, melyben a Jogvédő Iroda ügyvéde képviseli a családot.

Időközben a család szinte teljeskörű szociális ügyintézését segítette a Jogvédő Iroda. A teljes ügyintézést szinte lehetetlen felsorolni, tájékoztatásul a legfontosabbak:

Első fokon a bíróság a kiürítésről hozott ítéletet. Fellebbeztünk, 2000. december 12-ére volt kitűzve a per másodfokú tárgyalásának időpontja. Feltételezhető volt, hogy a bíróság helybenhagyja az első fokú döntést - a tél közepén. Ekkorra már az összes segítő szervezettel - cssk, gyermekjóléti szolgálat - kapcsolatban álltunk, megoldást azonban ők sem tudtak kínálni.

A család helyzetében időközben jelentős változás következett be. A legnagyobb fiú élettársi kapcsolata révén egy nagyobb összeg állt rendelkezésükre az időközben 600 ezer Ft-os összegre duzzadt közüzemi tartozások rendezésére.

Az új tényező ismeretében a Jogvédő Iroda munkatársai a kerületi roma önkormányzat elnökének támogatásával egyeztetést kezdeményeztek a kerületi jegyzőnél. A bírósági tárgyalás időpontja előtt néhány nappal létrejött a találkozó, amelyen megegyezés született a per szüneteltetéséről a megállapodás reményében. Erről a per előtti napon az Ingatlangazdálkodási Bizottság határozatban rendelkezett. A határozat tartalmazza azt is, hogy a végleges megállapodásnál az 1998-as szerződés kereteihez kell visszanyúlni, azaz, ahhoz, hogy a lakás forgalmi értékének 100%-át megkapja a család, melyből a tartozások levonásra kerülnek.

2001. januárjában a család és a Jogvédő Iroda kapcsolatában változás állt be, a család nem keresett bennünket, pedig egyébként szinte minden félfogadási napunkon megjelentek. Telefonon kerestük őket, akkor az édesanya elmondta, hogy a Gyermekjóléti Szolgálat munkatársa kérésükre egy Nyilatkozatot fogalmazott, melyben az áll, hogy nem tudtak a megállapodás létrejöttéről, arról napokkal a tárgyalás után értesültek, a megállapodást nem fogadják el, és a lakásban akarnak maradni. 

Sajnos a szolgálat nem ellenőrizte ügyfelünk elmondását, viszont azt megfogalmazta neki, és a Jegyzőt is tájékoztatta az abban foglaltakról.

Az üggyel kapcsolatban fontos tudni, azzal, hogy az önkormányzat elfogadta a per szünetelésére tett javaslatunkat a megállapodás reményében, olyan gesztust tett, amelyre semmi nem kötelezte, ez a döntés közbenjárásunknak köszönhető. Ha nem sikerül elfogadtatnunk a szünetetltetésre vonatkozó javaslatot, a családot 12 gyermekével azóta már jogerős bírói ítélet kötelezi önkormányzati lakásuk elhagyására, az önkormányzatot pedig arra, hogy a családot átmeneti szállásra kiköltöztesse és behajthassa rajtuk tetemes közüzemi tartozásukat. Ezt a helyzetet kerülhettük volna el, és egyenes következményeként a család hajléktalanná válásának, a gyermekek állami nevelésbe vételének nagyon is reális esélyét.

Hogy a család tudta és beleegyezése nélkül tárgyaltunk természetesen nem igaz, ezt nyilvánvalóan ő is tudja és a nálunk található dokumentációból is kiderül.

A 2000. december 12-i tárgyaláson ők is és mi is részt vettünk, és ügyfelünk már a tárgyalás előtt értesült az előző esti Ingatlangazdálkodási Bizottsági döntésről, a jegyzőkönyvi kivonat tartalmáról. Hogy december 18-án szerzett volna erről tudomást szintén nem felel meg a valóságnak.

Így, mivel a továbbiakban sem erkölcsi, sem jogi alapunk nincs a közreműködésre, a továbbiakban a gyermekjóléti szolgálat munkatársai járnak el az ügyben.