Jó hely-e Magyarország?

Farkas Flórián szerint a szegregáeió eltűnt az iskolákból

Kanadában január 21-én két menedékjogért folyamodó cigány családnak nem adták meg a menekültstátust, mivel a hatóságok nem találták Magyarországot olyan rossz helynek, ahol ne élhetnének a cigányok. Ráadásul ezt a két ítéletet precedensértékűnek tekinti a kanadai Bevándorlási és Menekültűgyi Hivatal (angol rövidítése: IRB). Attól lehet tartani, hogy a két ítélet hatására minden menedékjogra váró cigány családot kiutasítanak Kanadából.

A két roma - egy ajkai és egy budapesti muzsikus - családot kiutasító döntést a kanadai kormánytól függetlenül működő, a szövetségi parlamentnek felelős független Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (IRB) hozta meg. A két család a legfelsőbb Bírósághoz fellebbezett.

A menekült státust elutasító döntés hírére a torontói Roma Közösségi és Jogvédő Központ január 29-én közleményt adott ki, amelyben felhívja a figyelmet arra, hogy az IRB nem hozhat precedensértékű íléletet, ezért az IRB vezetőjének lemondását követelik, majd február 4-én sajtótájékoztatót tartottak, ahol elsősorban kanadai újságírökat tájékoztattak a döntésről, és az ítélet vitatható pontjairól.

Az ítélet vitatható pontjai

A precedensnek szánt ügyeket (a két visszautasított roma család ügye - összesen 10 emberről van szó) nem hozták időben nyilvánosságra, pedig, ahogy Francis Rico Martinez a Menekültek Kanadai Tanácsának elnöke elmondta, a menekült közösség tagjai havi rendszerességgel találkoznak a Bevándorlási Hivatallal, ahol tájékoztatják őket a folyó eseményekről. Ez alkalommal viszont nem említették nekik, hogy a magyarországi menekültstátusért folyamodó eseteket máshogy fogják kezelni, mint az eddigieket. Ez azt jelenti, hogy ez volt az első alkalom, hogy az IRB precedensértékű ítéletet hozott. Az IRB eddigi történetében minden esetet külön, egymástól független ügyként kezeltek, mint például a cseh romák esetét. (A cseh romák ügyeit, az IRB egybehangzó döntésére, továbbra is ilyen módon fogják kezelni. 1998-ban 738 cseh kérelmet fogadtak el, és csak 78 esetben utasították el őket.)

A Bevándorlási Hivatal, ami ritkán vesz részt a menekültügyi tárgyalásokban, ennel a két esetnél négy magyarországi tanút utaztatott állami pénzen Kanadába, hogy tanúskodjanak a magyarországi cigányok helyzetéről. A tanúk a kormány részéről Höltzl Lipót, az Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára, Kaltenbach Jenő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok parlamenti biztosa, a roma szervezetek részéről Farkas Flórián, az OC(K)Ö elnöke, az emberjogi szervezetek részéről pedig Bíró András Európai Roma Jogok Központjának elnöke. Bár a kanadai hatóságok látszólagos szándéka az volt, hogy a tanúk Magyarországot a legkülönfélébb módon reprezentálják roma-ügyben, ennek ellenére kicsit rózsásra sikerült a kép a cigányok életéről.

A torontói Roma Közösségi és Jogvédő Központ nagyon is sérelmezhető pontnak tekinti, hogy a menekültstátust kérő családok és a menekültjogi társaság tagjai nem kaptak lehetőséget arra, hogy a tanúk hitelességét felülvizsgálhassák, pedig ennek a négy tanúnak a vallomása a jövőbeli döntések eredményére nézve példaértékű lesz. Ráadásul a menekültstátust kérők nem voltak abban a helyzetben, hogy ők is tanúkat hozhassanak Magyarországról. A romák védőügyvédje, Peter Wuebbolt két, nem Magyarországon élő, Amerikában tanító professzort, Ian Flancock-ot, az amerikai texasi egyetem roma kultúrával foglalkozó professzorát és, Orest Subtelny-t, a torontói York Egyetem Közép- és Kelet-Európa kisebbségi-többségi kapcsolataival foglalkozó professzorát kérte föl telefonos tanúskodásra. Mivel a bíró szerint ezek a tanúk közvetlenül nem ismerik az aktuális magyar helyzetet, vallomásaikat nem vették úgy figyelembe, mint a magyarországi tanúkét.

Jack Martin, aki körülbelül 115, menekültekkel fogalakozó ontariói ügyvéd képviselőjekénl nyilatkozott, nemtetszését fejezte ki amiatt is, hogy az IRB már csak azután árulta el, hogy ezeket az ügyeket precedensértékűnek fogja tekinteni, miután a tárgyalás elkezdődött. Paul Hardy, az IRB szóvivője elmondta, hogy azért erre a két esetre hívták meg a tanúkat, mert szerintük a két cigány család esete tipikusnak mondható a Kanadában menekültstátuszra várakozó családok között, így ezentúl az ez ügyben hozott döntést irányadónak lehet tekinteni. Bár hangsúlyozta, hogy a menekültügyi döntőbírók függetlenek és nem kötelesek ezeket a döntéseket figyelembe venni, Judit Kopácsi Gelberger, a torontói Roma Közösségi és Jogvédő Központ vezetőségi tagja és szóvivője szkeptikus a jövő döntéseivel kapcsolatban.

A tárgyalás elfogultsága még szembeötlőbb annak fényében, hogy az IRB nagyobb súllyal vette figyelembe azon magyar tanúk vallomását, akik épp most próbálják Magyarországot bevinni a NATO-ba és az EU-ba, ahol rosszul festene, ha mindeközben Kanada jogosnak vélné Magyarország allampolgárainak menekültkérelmét.

A tárgyaláson elhangzott pénzöszszeg, amit a romák helyzetének javítására szán a kormány, egyrészt csak forintban volt megjelölve, ami nem jelent semmit Kanadában, másrészt nem hasonlították össze ezeket az összegeket a más kisebbségekre elkülönített pénzösszegekkel.

A precedensértékű ítéletekben az IRB tagjai, Vlad Bubrin és Barbara Berger úgy döntöttek, hogy a kérelmezőket éri ugyan diszkrimináció, de ez nem elég sorozatos és kibírhatatlan ahhoz, hogy az már üldözésscl érne fel, így nem érdemlik meg a menekülteknek járó védelmet. Ez a két döntés ellentétes volt más dokumentációk, illetve Hancock és Subtelni tanúk vallomásaival. Ők azt állították, hogy azok az intézkedések és törvények, amelyeket a magyar állam hozott a romák érdekében, “nem a demokratikus folyamat szerves részeként alakultak ki”, hanem az EU által kikényszerített “kirakat politikának” megfelelően. “Ezek az intézkedések nem az ország közgondolkodását tükrözik, ezért joggal kételkedhetünk abban, hogy igazi elkötelezettséget érez-e a magyar társadalom többsége arra, hogy javítson a cigányok helyzetén. Az elkötelezettség hiányát fejezi ki az igazi politikai akarat hiánya, és hogy az intézkedéseknek semmilyen praktikus hatásuk nincs a cigányok életére. A változás Lehetősége inkább illúzió maradt Magyarországon.”

Magyarországi romák menekültkérelme Kanadában

	Beadott kérelem	Jogerős döntés	Kérelmet megadták	Elutasított	Kérelmet benyújtó visszavonta a kérelmét	Félbeszakadt eljárás (kérelmező eltűnt)	Döntés még nem született
1994	10	12	1	IO	0	1	9
1995	38	13	2	8	0	3	34
1996	64	23	0	17	3	3	75
1997	300	60	8	13	24	15	315
1998	972	390	153	F_,3	79	95 - -	939

Forrás: a Kanadai Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal

A számok nem adhatók össze az ügyek áthúzódása miatt.

A magyar tanúk vallomásai

A lapunk által megkérdezett Bíró András, aki az egyik tanú volt a perben, azt sem tudta pontosan megmondani, hogy kik is voltak a meghívottak Kanadából: ők csak megkapták a repülőjegyet és épp annyi pénzt, hogy a szállodát kifizethessék. Mint elmondta, kint nem találkoztak senkivel. Farkas Flóriánról azonban úgy tudja, hogy találkozott kinti cigányokkal, de részleteket nem tudott. Együtt utaztak, de különböző napokon hallgatták ki őket, ráadásul a tanúk nem tudhatták, hogy kinek az ügyében tanúskodnak, mivel őket csak háttéranyag gyűjtésre, a magyarországi cigányság helyzetének ismertetésére utaztatták ki Kanadába. A menekültstátust kérelmező két család azonban videón megnézhette az ő vallomásaikat. Bíró András hangsúlyozta, hogy soha nem vett volna részt egy olyan delegációban, amit a magyar kormány küld Kanadába, de afelől semmi kétsége, hogy a kormányt képviselő IM helyettes államtitkár, Höltzl Lipót a kormánnyal szemben lojálisan járt el, Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman a vallomását saját vizsgálatainak eredményeire alapozta, Farkas Flóriánról pedig ugyebár tudjuk, hogy miként igyekezhetett a jelenlegi kormánynak is kedvében járni - mondta Bíró.

A bírói határozat szerint Bíró András vallomásának lényege, hogy Magyarországon a romákat diszkrimináció éri, de üldöztetésben nincsen részük, bár elismerte, hogy a folyamatos, az élet minden területén érezhető diszkrimináció felér az üldöztetéssel. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta vallomásában, hogy a magyarországi romák sokkal jobb helyzetben vannak, mint bárhol ebben a régióban, mivel a magyar kormány a romák jogainak védelmére és problémáik kezelésére törvényeket hozott és intézményeket szervezett. Bíró szerint reményteljes fejlődés indult el a rendőrök körében is, akik hála a botrányok sajtóvisszhangjának, nagyobb figyelemmel vannak a cigányokra, de pozitív fejleményt jelentenek az Autonómia Alapítvány foglalkoztatási és kölcsönöket nyújtó programjai is. Vagy itt vannak a CKÖ-k - mondta -, amik bár szerinte csökkentették a cigány non-profit szervezetek jelentőségét az országban, de mégis csak láthatóvá teszik a roma közösségeket, és lehetőséget adnak a romáknak, hogy megtanulják a helyi problémák kezelését, nemkülönben a pénzszerzéshez szükséges pályázás fortélyait. A romák jogsérelmeiről azt vallotta, hogy elsősorban a kevésbé iskolázott romákat érintik, akik nem ismerik jogaikat és képtelenek megvédeni magukat, míg a magasabb érdekérvényesítéssel bírók tudják, hogy kihez lehet ilyenkor fordulni. Bíró András szerint a roma fiatalok körében növekedő kriminalitás is csökkenthető lenne a tanulás segítségével. Vallomását azzal a pozitív felhanggal zárja, hogy bár Magyarországon vannak még a demokráciának hiányosságai, de mind az oktatás, mind a jogvédelem területén elindultak olyan változások, amelyek bár lassúak, de megfordíthatatlanul javítani fognak a cigányság életén.

Höltzl Lipót vallomása főleg a meglévő jogszabályok és rendelkezések ismertetéséről és azok hangsúlyozásáról szólt: kiemelte a törvények antidiszkriminációs záradékát, a jogvédő intézmények működését, a cselekvési program továbbgondolását.

Kaltenbach Jenő vallomása vizsgálatainak eredményeire épült: beszélt az oktatásban tapasztalható szegregációról, a székesfehérvári esetről, illetve azokról az ügyekről, amikor polgármesterek akadályozták meg a roma családok faluba költözését. Beszélt a foglalkoztatási diszkriminációról, de ő is elismerte, hogy egyre hatékonyabban működnek a jogvédő szervezetek, példának említette Góman Gyula cigány ember esetét, akit nem szolgáltak ki egy kocsmában, és a kocsmatulajdonos pert veszített Gómannal szemben.

Farkas Flórián vallomása ennél jóval kedvezőbb képet festett a cigányok helyzetéről. A szegregáció már nem jellemzője a magyar iskoláknak, csupán néhány helyen maradtak még cigány osztályok - áll a bírói határozatban. Több tízezer roma család részesült lakásban a kormány 19851992-ig (!) terjedő programjának köszönhetően, a telepeket felszámolták, és idén is 250 roma család jut majd lakáshoz, elsősorban olyanok, akiknek háromnál több gyerekük van. “Amíg Bíró András minden haladás ellenére azt gondolja, hogy a romák helyzete soha nem fog megoldódni, addig Farkas Flórián optimistábban látja a helyzetet” - írja a jegyzőkönyv. Szerinte a kormányban és a társadalmi szervezetekben is megvan a jóakarat ahhoz, hogy a cigányok életén javítsanak. A szkinhed támadások gyakorlatilag megszűntek, szerinte többek között a CKÖ-k sikeres tevékenysége nyomán, mivel láthatóvá tették az ország számára a roma közösségeket.

Azt azért Farkas is elismerte, hogy nincs olyan cigány ember Magyarországon, aki ne tapasztalt volna diszkriminációt életében.

Az ítélet

Bár a bíróság figyelembe vette a tanúk különböző érdekeltségét és lehetséges elfogultságait, ennek ellenére a négy tanú vallomása meghatározóvá vált mind a kérelmezők, mind a külföldi tanúk vallomásaival szemben, és a menekültstátust kérő családok végül is nem kapták meg az úgynevezett “konvencionális menekültstátust”. (Kanadában nem létezik politikai menekült státus; “konvencionális menekültstátust” olyan ember kap, akinek országában szisztematikusan megsértik az alapvető emberi jogokat, akit faja, vallása, nemzetisége, társadalmi csoporthoz tartozása vagy politikai felfogása miatt üldöznek.)

A per összefoglalójában a bíró azzal magyarázta döntését, hogy megértik a romák sajnálatos helyzetét Magyarországon, de Kanada menekültügyi döntéseinek nem feladata egy ország történelmi hibáit orvosolni, nem kínálhat jobb munkalehetőséget és magasabb életszínvonalat egy másik ország állampolgárainak, ezt Magyarország felelőssége megoldani. Az IRB dolga, hogy meghatározza, ki az a személy, akinek jó oka van félni saját országában az üldöztetéstől, és ennek a személynek menekültstátust adni. A két cigány családnak Magyarországon nem kell félnie üldöztetéstől, és egyébként sem olyan rossz hely ez a Magyarország - tudták meg a tanúktól -, mint ahogy a kérelmezők azt beállították.

A per a diszkrimináció és az üldöztetés fogalmai körül forgott. A fő kérdés az volt, hogy ez a két család vajon üldöztetésben részesült-e vagy sem. A diszkrimináció ugyanis önmagában nem elegendő a menekültstátushoz. A kanadai menekültjog igyekszik ezt a két fogalmat pontosan meghatározni, és eszerint dönteni. A jogi fogalmakon való vitázgatás azonban nem változtat azon, hogy a cigányság olyan kisebbség, amelyet megfosztanak a társadalmi előrejutás lehetőségeitől, a gazdasági, politikai és kulturális tőkétől egyaránt. Gyerekkoruktól tudják, hogy ők cigányok, és nem kellenek senkinek. Hogy ez üldöztetés vagy diszkrimináció? Mindkettő.

Kende Ágnes