“Nem a festészet változik, hanem az emberek"

Beszélgetés Túró Zoltán festőművésszel

Túró Zoltán festőművész kiállítása március 19-től látható a Roma Parlamentben. A művésszel, aki látásmódjában, értékrendszerében Péli Tamás követőjének tartja magát, a festészet egyetemességéről, a figurális képszemlélet visszatéréséről és a festmények űzenet jellegéről beszélgettünk.

Miért fest az ember?

Azt hiszem, ezt nem lehet megfogalmazni. A festés nem kötelező. Nálam az önkifejezés eszköze: igyekszem megmutatni a világnak a bennem rejlő gondolatokat. Az írók az emberi lélekkel játszanak - én pedig festek. Nagyon örülök, ha valakinek tetszik, amit csinálok, de elsősorban magamnak dolgozom.

Péli Tamást tartod mesterednek. Mi az, ami az ő művészetében, egyéniségében megfogott?

Péli Tamás nagyon nagy személyiség volt, aki hatalmas intelligenciával rendelkezett, és óriási erő sugárzott belőle. Lehet, hogy elfogult vagyok vele, de azt hiszem, az egyetemes és azon belül a roma kultúrában is hatalmasat alkotott. Nagyon sokat kaptam tőle. Egy jó mester olyan, mint egy jó apa. Sokszor figyeltem, ahogy fest, és többet tanultam így, mint akármelyik főiskolán. Megfogott a színvilága, a képszemlélete. Ő volt az, aki ismét felfedezte a reneszánsz és a barokk művészet értékeit, vagy a társadalom olyan perifériára szorult és a maguk nemében zseniális alakjait, mint Don Quijote vagy Cyrano.

Számodra is fontos a reneszánsz és a barokk világ.. .

A görög és a római kor létrehozott egy emberközpontú művészetet, melyet a középkorban elfelejtettek. Nem azért, mert nem tudtak volna olyan szobrokat vagy képeket csinálni, mint az antik világban, de nem volt rá igény. Megszabadulva a vallási dogmáktól és a stilizált, egyszerűsített művészettől a festők és a szobrászok ismét visszatértek a klasszikus formákhoz, melyek számomra is nagyon fontosak, hiszen ez a fajta műgond és formavilág az, amivel ki tudom fejezni magamat. A jó kép olyan üzenet, amelyet a különböző kultúrákban élő emberek egyaránt megértenek, de akár egy földönkívüli civilizáció képviselőjének is ugyanazt jelentheti.

Te mint a klasszikus hagyományokra támaszkodó féstő miként látod a nonfiguratív képzőművészetet?

Az ember bármilyen irányban elindulhat, ha hitelessé tudja tenni azt, amit csinál. Abban viszont biztos vagyok, hogy a figurális szemlélet örök érvényű lesz, sőt egyre nagyobb igény van rá. A mikrochipek világában az ember örül, ha egy kicsit kimehet az erdőbe. Egyre fontosabb lesz a természet és ezzel együtt a természetes, érthető ábrázolás is.

Ezek szerint a képzőművészet új útja ismét a természethű féstészet lesz?

Nem a festészet változik, hanem az emberek. Annak idején, mikor Picasso elkezdett festeni, azért volt zseniális, mert egy figurális világban teremtett újat, nem-figurálisat, játékosat. Ma az absztrakt festészet a fő irányzat, ennek ellenére én úgy érzem, hogy csak a figuralitáson át tudom kifejezni a hangulataimat, lelkivilágomat.

Te elsősorban európainak vallod magadat?

Elsősorban embernek, azután európainak, ezen belül pedig magyarnak vallom magamat. Ahogy Péli Tamás mondta, mi kettős aranypántot viselünk: a magyar és a roma kultúráét. Mégis Európa az, ami meghatároz, mert itt nőttem fel, ezt a kultúrát szívtam magamba, itt élt és alkotott Rembrandt, Velázquez, Dante, Boccaccio, és ennek a kultúrának ; alakja Don Quijote és Cyrano is.

Miért vonzódsz ez utóbbi két személyiséghez?

Mindketten magányos, állandóan vívódó alakok a társadalom perifériáján, akik szembeszálltak az emberek közömbösségével. Öntörvényűek voltak, a mindenkori társadalom kivetettjei, de a maguk nemében mégis zsenik. Foglalkoztatnak az efféle ellentétes személyiségek, ezért szeretem a Bibliából merített témákat is: megfestettem Mária Magdolnát, Noét, Adámot és Évát. Ezek sokszor feldolgzott témák, de mindig másképp jelennek meg.

Mennyire kötődnek nálad a bibliai témák a vallásossághoz?

A klasszikus értelemben vett vallásosság elcsépelt dolog. A vallás önmagában üres szó, sok ember, aki vallásosnak tartja magát, nappal templomba jár, de egyébként rossz dolgokat tesz. Elsősorban magunkban kell rendet teremtenünk. Én hiszek abban, hogy a teremtő létezik, és nem véletlenül jött létre az a világ, amelyben élünk.

Számodra nagyon lényeges a sport.

A festők régen sem éltek tohonya életet, mindig sokoldalúak voltak. Hangszeren játszottak, hadsereget vezettek, épületeket és városokat tervetek. Ami engem illet, szintén szeretnék sokszínű életet élni, minél több értéket létrehozni. Egy görög mondás szerint ép testben ép lélek. Az ókori Görögországban szégyen volt, ha valaki nem tudott úszni, de az is, ha nem tudott olvasni vagy írni. Engem a sport tart kellő egyensúlyban.

Sokszor emlegeted a régi korokat. Szívesen éltél volna régehben?

Nem, bár ma egy eléggé agresszív világ vesz körül minket. A gépek évszázada ez és a háborúké, ahol nem sokat számít a hősiesség. Azt hiszem azonban, hogy minden kornak megvoltak a rossz oldalai.

Nagyon erős és tiszta színeket használsz. Mi ennek az oka?

Szeretem a tüzes színeket. A temperamentumomból fakad, hogy ezeket használom. A cigány zenészekre is jellemző a virtuóz játék, a pattogó ritmus. Én ugyanezt a festészetben játszom el. Pasztellszínekkel nem tudnék dolgozni. Sokan mondják rám a színeim miatt, hogy cigányosak a képeim, én azonban nem hiszek abban, hogy van cigány festészet vagy magyar festészet. Egyetemes festészet létezik csak, melyben mindenkinek megvan a maga szín- és formavilága.

Péntek Orsolya