OLVASÓI LEVÉL

Romológia - avagy cigányok tananyagként?

Úgy érzem, hogy a romok (romák) mindenben túlérzékenyek. Egyáltalán, az érzésviláguk gazdagabb, és a kisebbségi sors predesztinálja erre őket. Én gazho rashaj (nem cigány lelkész) vagyok egy kis faluban, és mint cigánymissziós a szolgálatom során felébredt a kíváncsiságom, és az etnográfia szeretete is arra vitt, hogy elkezdtem a cigányok történeti, nyelvi, hitvilági hátterével foglalkozni. Megmondom őszintén, hogy szeretem a cigány nyelvet, a táncot és az embereket is. És nem kellene megsértődni (Kende Ágnesnek vagy másoknak), egyáltalán ezt nem kellene sértésnek venni, hiszen az egyetemeken ugyanúgy tananyag a russzisztika, vagy bármely más nép kultúrája, nyelve. Azért is kell foglalkozni ezzel tudományos fokon, mert az egyik legnagyobb nemzetiség (kisebbség) ma Magyarországon a cigányság, és az egyszerű nép felemelkedése igenis előttünk álló probléma. Ugyanakkor az ő lelkiviláguk, magatartásuk megértése is könnyebb, ha ismerjük hányattatásuk, vándorlásuk, történetük eseményeit. Nagy gondot okoz ma a cigány (romani) nyelvű irodalom helyesírási kérdése, illetve az írásbeliség rögzítése. Mi módon. milyen írásjelekkel történjen mindez? Jelenleg létezik: 1. a forretikus írás elve (amelyet Szőcsi Annáék képviselnek); 2. az 1990-hen Varsóban megállapodást nyert írásmód (standardizacia e rromane chibaqiri andi Varshava). Ez az írásmód szerepel az Amaro Drom cigány fordítású (azaz romanes) szövegeiben. És a harmadik: a szótárak, nyelvkönyvek nagy részében az angol abc betűivcl írt tankönyvek. Néhány betű miatt van most „vihar a lavórban", vagyis amiért nem fogadják el a népiek ezt az írást, azok a következők:

X=erős hehezetes gö

rög khi betű,	pl.	baxt-szerencse,
S=tnagyar sz,	pl.	sako-minden,
Ch=magyar cs	p1.	chuchi-mell,
Sh=magyar s,	pl.	shukar-szép,

Zh=magyar zs, pl. zhal-megy.

Szerintem ez a néhány betű megtanulható, és így a világ minden táján el tudják olvasni (az indiai szövegeket és az afrikai nyelveket is így írják át az angolszász, nyelvterületen). Miért ne érthetnék meg másutt is a romani nyelvet, hiszen köztudott, hogy az egész világon szétszóratásban élnek a romák, és így a francia vagy angol nyelvterületen is el tudnák olvasni, vagy akár Dél-Amerikában. Szűkkeblűségnek érzem, hogy csak magunkra, magyar cigányokra gondolunk, és nem a jövőre. És a varsói rmomani alfabeta írásmódja - véleményem szerint - sokkal bonyolultabb írásjeleket rögzít. Én több nyelven tanultam, de számomra sem könnyű a varshaveski starrdardiacija megértése. Hála Istennek sok nyelvkönyv, történeti munka, ismertető anyag jelent már meg ebben a témában, és az Újszövetség (Biblia) négy evangéliuma is ezen a nyelven íródott. A zsámbéki romológiai nyelvi műhely, lelki otthon szerintem jó alapokon nyugszik, Choli Daróczi, dr. Karsai tanár urak gondoskodnak erről. Én találkoztam ott roma fiatalokkal. Sajnos a cigányok (romák) maguk sem ismerik a történelmüket, mint ahogy sok egyszerű magyar sem ismeri a saját népe történelmét.

Nagyon hiányolom az Amaro Drom nagyszerű újságból, hogy nincsenek rövid történeti ismertetések (a roma történelemből és a főbb különböző nyelvű-törzsű népekről), pedig sok ember számára újdonság lenne.

Zavarok vannak a meghatározásokban.

Első hullámban a népvándorlás elején érkeztek azok a cigányok. akik mára elmagyarosodtak (romungrók), akiket a tudomány kárpáti cigányok^-nak (pajibano) nevez. Az 1800-as évek közepén a román (oláh) fejedelemségek felől érkeztek a vándorló életet élő oláh ciogányok (vlashiko rom), akik megőrizték nyelvüket, archaikus szokásaikat, életvitelüket. Nevüket azért kapták, mert az oláhok felöl jöttek, nyelvükben sok a román jövevényszó. A legutolsó hullámban a századfordulón érkeztek a román nyelvet beszélő beások (teknősök), akik a régi olténiai-bánáti román nyelvet beszélik. Románul lingurarnak (kanalas) is mondják, mert főleg famegmunkálással és vesszőfonással foglalkoztak, romani-cigány nyelvű megnevezésük: balajar (tek^-nős).

Egy tévéműsorban hallottam: Alsószentmártonban nyilatkozta egy szőke óvónő (gazhi), hogy a gyerekek tanítják őket „cigányul” beszélni. Nyilván neki fogalma sincs az ind eredetű cigány nyelvről és kultúráról, erről nem ő tehet (habár én, ha egy ilyen óvodában dolgoznék, csak vennék egy Rostás-Farkas könyvet minimum). Az ott élő beások (bajasilor) ugyanis a nem cigány nyelvet beszélő romák családjába tartoznak, ők román nyelven beszélnek, mert ők román cigányok. De lehet, hogy nekik ez jelenti a cigány nyelvet, mert egy lesújtó szegénységet bemutató műsorban (talán a Patrin magazinban) láttam, azt mondta az egyik asszony: mi magunk közt csak így, cigányul beszélünk. (A műsor a zalai beások nyomorát prezentálta.) Véleményem az, hogy csak úgy juthatunk előbbre a szociális felemelkedés útján, ha az emberekben hit támad. Az Úr Jézusba vetett hit már másfajta gondolkodást vált ki magyarból, cigány(rom)ból egyaránt, és megszűnik az előítélet, de ehhez mindkét félnek változtatnia kell az álláspontján.

A Biblia azt mondja: „Krisztusban nincs többé sem szabad, sem szolga, sem zsidó, sem görög, sem férfi, sem nő, mert ti mindnyájan cgyek vagytok". Ha Krisztus gyermekeiként szeretjük egymást, és aszerint élünk: megtagadva a bűnt, rablást, erőszakot, gyűlöletet, akkor minden megoldódik majd. Ehhez össze kell fognia a falvakban a lelkésznek, az iskolaigazgatónak és az orvosnak, a polgármesternek is, és együttes munkával lehet az iskoláztatást, a szociális gondokat megoldani. Ebben segít minket a szeretet Ura, Jézus Krisztus. Te zhutil amen o sunto Del, te del o drago Jezush zor thaj sastyipe, majloshalo Nyevo Bersh! Segítsen meg bennünket a szent Isten, adjon a drága Jézus erőt, és egészséget, boldogabb Új Esztendőt!

Újléta, 1998. december 16.

Hatvani László Csaba

ref. lelkész rashaj (reformaticko)

Utóirat: Rézműves Melindától kérdezem:

Kedves Testvérnő! Arakhav tut sunto Devlesa!

Nagy örömömre szolgál, hogy az Amaro Dromban vannak (romani shibeski) cigány nyelvű szövegek. A köszöntőket elolvasva azonban a kántorjánosi (és hodászi) dialektus elgondolkoztatott, tisztelve R. M. munkásságát. Ugyanis Rostás-Farkas Gy.: Cigányságom vállalom c. könyvében azt olvastam, hogy a na-val tagadók a bodvarok!

A na-val tagadó oláhcigányokra pl.: bodvar, amely rokona a cerharnak, de más kategória, ez jellemző:

bodvar: míg a cerhar nyelvkészletre ez:

létige: hom, han, hi, has som, san, si, sas

tagadó: na-nem chi nem

eszközhatározó: romeha – cigánnyal romesa

kattyi - mennyi sode

A köszöntőben elhangzott a „has" azaz volt, és Kántorjánosiban, amikor a templomszentelőn voltam, megkérdeztem egy öregembert, hogy hány éves: Sode bershengo san? Nem értette, de amikor kattyit mondtam, igen. A tudományos precizitást a romológiában én is támogatom a népiesekkel szemben, de akkor tessék választ adni, mert összezavarodtam. Miért lennének cerharok a kántorjánosiak, szerintem a nagyecsediek is ugyanaz a törzs, ugyanazt a nyelvet beszélik. A Magyarországi néptáncok új kötetében le vannak írva (Kovalcsik Katalin szlávos írásmódjával) szép számban köszöntők, szövegek. Ezekre mindez jellemző. Én úgy érzem, hogy némely helyeken más törzsű (dialektusú) beszédet is használnak, vagy befogadnak már pl. a lovárt, mint uralkodó, irodalomban előlépett nyelvet. Mi itt az igazság? Valószínű, hogy mint néprajzos, több nyelvismerettel rendelkezik, és ráadásul romnyi.

Szeretettel és üdvözlettel:

Uzhe jilesa, kamipesa:

Hatvani László

ref.lelkész rashaj