1994 óta működnek Magyarországon cigány kisebbségi önkormányzatok, sokszor vitatott szerepet töltve be a cigány politikában. Megalakulásukat, céljaikat, eredményességüket és sikereiket tekintve különböznek egymástól, de egyvalamiben közösek: fontos részei az 1989 óta bekövetkezett cigány politikai változásoknak.

    A rendszerváltás elején, az MDF kormány alatt megszületett a legújabb kor „legcsodálatosabb" és legtöbbet vitatott cigány törvénye: a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogaira vonatkozó jogszabály, amely ugyan egyetlen magyarországi nemzeti kisebbség támogatását sem bírta, de a magyar parlament nagy többséggel mégis megszavazta.

A kisebbségi önkormányzatok

    A kisebbségi törvény értelmében a nemzeti kisebbségek (szám szerint 13) kisebbségi önkormányzatokat is létrehozhatnak az általuk lakott településeken, sőt minden kisebbség országos önkormányzatot is alakíthat.

    A kisebbségi törvény egyértelműen kimondja, hogy a nemzeti kisebbségek jogai csak a kulturális autonómiára terjednek ki, vagyis a kisebbségi önkormányzatok iskolákat, óvodákat, könyvtárakat hozhatnak létre, működtethetnek. A kisebbségi önkormányzatok képviseltethetik magukat az iskolaszékben, a nemzetiségekkel kapcsolatos intézmények vezetőinek kinevezésénél pedig egyetértési joggal bírnak. A törvény nem tér ki arra, hogy a kulturális autonómiát a kisebbségek milyen forrásokból valósítsák meg.

    A több mint négyszáz cigány kisebbségi önkormányzat számára a települési önkormányzatok kötelesek biztosítani a működési feltételeket, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a testületi ülések számára helyet biztosítanak, jegyzőkönyvet vezetnek, intézik a levelezést. Ugyanakkor a települési önkormányzat nem köteles külön irodát biztosítani a kisebbségi önkormányzatnak, nem köteles saját költségvetéséből támogatni vagy vagyonából juttatni a részére.

    A legtöbb kisebbségi önkormányzat – szerencsére – semmi olyan feladatot nem lát el, ami a települési önkormányzaté lenne, bár néhány önkormányzat nagyvonalúan rábízza a „kisebbségire” például a segélyek osztását, persze csak a cigányok körében. Szociális és rendőrségi ügyekben szinte az összes települési önkormányzat kikéri a kisebbségi önkormányzat véleményét, segítségét, más jellegű döntéseknél (beruházásoknál, kinevezéseknél) ilyesmi persze véletlenül sem történik meg.

Sikerek és eredmények

    Tény, hogy a cigány emberek többsége rossz szociális körülmények között él, ugyanakkor a cigány társadalom katasztrofális helyzete mégsem csupán szociális ügy. Sajnos ma Magyarországon a cigány kisebbségi önkormányzatok többségének tevékenysége a szociális problémák tűzoltásszerű kezelésében való segédkezésben, kulturális tevékenységben (zene, tánc) és a rendőrséggel való csatározásban – vagy szoros együttműködésben – merül ki.

    Az a kisebbségi önkormányzat mondható sikeresnek, azt fogadja el a települési önkormányzat, amely a helyi hatalommal jó kapcsolatot tart fenn, és néhanapján segélyeket, használt ruhákat, lejárt szavatosságú élelmiszert oszt a cigányoknak. A jó kapcsolat azt jelenti, hogy rendőr–cigány békítő tárgyalásokon kell részt venni, esetleg focizni, jókat enni, táncolni, konferenciázni, a települési önkormányzat tanácsait elfogadni, annak munkájába nem belekotnyeleskedni. Vannak kivételes alkalmak is: amikor szociálpolitikai támogatásból silány minőségű házakat építtet közösen a kisebbségi és a települési önkormányzat, amelyek a cigány telepek mellé kerülnek (újabb gettót hozva így létre), és 2 év múlva, 10 méterrel arrébb, kialakul az új telep. Sikernek számít az is, ha a kisebbségi önkormányzat közbenjárására néhány cigány ember jövedelempótló támogatásban részesül. Az pedig már egyenesen csoda, ha a cigánynak sikerül közhasznú munkásként elhelyezkednie, takaríthat árkot, szedhet szemetet. Postai levélbontó nem lehet, az már nem aző kasztjának való foglalkozás, és az a hely különben is fenn van tartva az ároktakarítás szintjére már nem süllyedő, de a szobafestéshez még nem értő nem cigánynak.

    Ma a legtöbb cigány kisebbségi önkormányzati képviselő, élükön az elnökkel, szorgalmasan végzi szociális munkási feladatait – politizálni, jogokat kiharcolni nem szabad, az büntetendő, olyan, mintha hátba szúrnák a szeretve tisztelt polgármester urat. Ezek a kisebbségi képviselők valóban azt gondolják, hogy jó az, amit csinálnak. Hiszen mind a hatalom, mind a települési önkormányzatok szociális munkát várnak el tőlük, olyan feladatok ellátását, amivel ők nem akarnak foglalkozni. Persze ezek a „hatalmak”, ha tehetnék, a cigányokkal egyáltalán nem foglalkoznának. A helyi cigány polgárok számára is az a sikeres, jó vezető, aki elintézi, hogy segélyt, jövedelempótló támogatást, néha használt ruhát kapjanak. Az elmúlt rendszer segédmunkás tömegeket termelt a cigányokból, most munkanélküli iskolázatlan embereket, akik nem ismerik jogaikat, akik nem képesek érdekeiket képviselni, akiknek száját betömheti a gondoskodó önkormányzat és a gondoskodó kormány havi 2000 Ft segéllyel.

    Természetesen a cigányok sem egyformák, és vannak olyan vezetők is, akik nem hajlandók a településen szociális munkát végezni, mondván, az a szociális munkás feladata. Az én dolgom az, hogy a cigányok érdekeit feltárjam, megfogalmazzam, és azokat mindenhol képviseljem – mondja Lakatos Zoltán, a Gyömrői Cigány Kisebbségi Önkormányzat képviselője. – Én soha nem fogok ruhákat osztani, segélyeket elintézni, vagy olyan feladatokkal foglalkozni, amelyekkel állampolgári ellátási kötelezettségük miatt a települési önkormányzatoknak kellene foglalkozniuk. A települési önkormányzatok szabadulni akarnak a cigányoktól, és sok esetben ezért ruháznak át feladatokat a kisebbségi önkormányzatokra. Ugyanis mind a kormány, mind a települési önkormányzatok tisztában vannak azzal, hogy a cigány állampolgárok – hangsúlyozom: állampolgárok – hátrányai olyannyira súlyosak, hogy azok megoldása nagyon komoly munkával és nagy anyagi befektetéssel járna. Ezért inkább látszatmegoldásokat produkálnak, lásd segélyek, jövedelempótló támogatás. Sajnálom, hogy a kisebbségi önkormányzatok vezetői nem látják, hogy szociális munkási tevékenységükkel súlyos károkat okoznak a cigányoknak és az egész magyar társadalomnak. Nekem az a feladatom, hogy a cigány emberek érdekeiért harcoljak, hogy öntudatos, józan, saját magát képviselni tudó cigányokat neveljek. Lehet, hogy ez a munka nem túl sikeres, de hiszem, hogy hosszú távon csak ez eredményes.

8.évf. 1.sz. (1998. jan.), p. 5.