Se hal, se háló

  

Egy alig kétéves, előzmény nélküli intézmény esetében nem meglepő, ha megválik vezető munkatársától, ahogy most a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány is tette igazgatójával, Váczi Mártával. Ennyi idő alatt elválik, hogy tudnak-e együtt dolgozni emberek, kiderül alkalmasság, alkalmatlanság, változik az intézmény profilja, ami új embert kívánhat.  Az MCKA esetében azonban a fentieken túl néhány dolgot meg kell még említenünk. A '95 végén, egy kormányhatározattal létrehozott alapítvány kuratóriumának, legfőbb döntéshozó szervének igazgatója az Autonómia Alapítvány korább vezetője, Bíró András volt. Ő azonban alig fél év után lemondott, azóta elmondta azt is, hogy lemondásának egyik fő oka az MCKA-n belül tapasztalható OCKÖ-s, Lungo Drom-os nyomulás volt.

Gyorssegély

    (A cigány kurátorok közül ötöt delegált az OCKÖ, négyet a megyék.) Az OCKÖ és a Lungo Drom elnöke többször kinyilvánította már, hogy szeretné, ha a cigányokra fordított költségvetési pénzek az MCKA-ban csoportosulnának, vélhetően azért, mert úgy érezte, jó rálátása van az alapítványra. Mi is megírtunk egy esetet, amikor Farkas Flórián egy vidéki roma szervezet támogatását attól tette függővé, hogy a szervezet vezetője kellő számú új Lungo Drom szervezetet alapít-e. (Nem tette, pénzt sem kapott.) Azt az összesítést is láthatták már lapunkban, amely megmutatta, hogy a Lungo Drom szervezetek jóval több támogatást kaptak a Közalapítványtól, mint mások. De az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet által tavaly végzett vizsgálatról beszámoló jelentés táblázataiból is kiderül, hogy a Lungo Drom által erősen lefedett megyékbe (elsősorban Szolnok megyében) jóval nagyobb támogatás jutott, mint máshová. Lehet, hogy az igazgató leváltásban az OCKÖ-Lungo Drom nem játszott szerepet, ahogy ezt a kuratóriumi elnök állítja, de Farkas Flóriánék nem búslakodtak, az biztos.

    Az alapítványon belül más érdekcsoportok is működnek. Itt van például az úgynevezett agrárlobbi: a mezőgazdaság általánosan siralmasnak mondott helyzetében nem mindegy, hogy ki kap a közalapítványtól megrendeléseket, például vetőmagra. Hírek szerint az is jól látható, hogy egyes körzetekben minden pályázat ugyanazon kézből származik. Ebből a szempontból nem is annyira a megélhetési programok azok, amelyekből az ötletgazda támogatónak, kurátornak (illetve szervezetének) is csurranhat valami, inkább a vállalkozókat támogató program. (Ezek aránya egyébként folyamatosan emelkedik az alapítvány éves költségvetésében, de annyi az ide pályázó, hogy már most elfogyott az erre a célra szánt ez évi keret.) A saját klientúra akár politikai, akár anyagi érdekek által vezérelt támogatása akkor működik, ha egyrészt a pályázatok elbírálásának szempontjai nem egységesek, másrészt a számonkérés sem működik igazán. Az előbbit egyébként az Állami Számvevőszék tavaly júniusi vizsgálati jelentése is megemlíti: „a pályázatok egyedi szempontok alapján, nem kellő hatékonysággal bírálják el”.

    A közalapítvány eddigi működésében meglehetősen sok végiggondolatlan, rosszul kiírt pályázat is volt (ezeket a Számvevőszék is megemlíti): például az iskolai étkeztetési, egy ösztöndíj és a vetőmag pályázat. Ezek a bizonytalanságok nemcsak szakmai hibáknak, hanem annak is köszönhetők, hogy az alapítvány filozófiájával sincs minden rendben. Az MCKA a cigányság esélyegyenlőtlenségét hivatott csökkenteni, miközben megélhetési, semmiféle perspektívát nem jelentő programokra ad pénzt. Ahogy a számvevőszék írja: „A megélhetési program például csak a cigányság problémáinak rövid távú kezelésére alkalmas (...) A hosszú távú kisárutermelésen alapuló családi vállalkozások beindítása és a cigányok földhöz jutási tervei elősegítésére átfogó program nem készült." Más kérdés, hogy egyáltalán van-e értelme korábban nem a földből élő cigány családokat ráállítani a mezőgazdasági kisárutermelésre, amikor Európai Uniós csatlakozásunk várhatóan a hazai mezőgazdasági termelés leépítésével jár majd, birtokkoncentrációval, az ártámogatások csökkentésével, a külföldi termékek akadálytalanabb megjelenésével a hazai piacon. A megélhetési programok inkább csak arra jók, hogy az éhséglázadásokat megelőzzék, néhány családnál megakadályozzák a teljes ellehetetlenülést. (Emellett sok esetben bomlasztóan hathatnak a helyi cigány közösségekre is, főleg ha odaítélésük politikai vagy egyszerűen kliensi alapon történik.) Konzerválnak tehát egy olyan állapotot, ahonnan nincs továbblépés. Jól látható, hogy a legnagyobb nevesítette romáknak szóló állami támogatás, a kisebbségi oktatás milliárdos fejkvóta is sokszor csak a cigányok oktatásbeli hátrányos helyzetét konzerválta és konzerválja ma is. A megélhetési projektektől a cigányok nem kerülnek vissza a munkaerőpiacra, a fejkvótából pedig nem lesz érettségi.

    Se hal, se háló, csak szálka és cérna.

8.évf. 7.sz. (1998. júl.)