Két év alatt tíz lakás Az OCKÖ lakásprogramja

Ekkora lakást ígért nekem a Flóri

A cigányság élethelyzetének javítására szolgáló középtávú kormányprogramban meghatározott feladatok végrehajtásáról április 30-ig be kell számolnia a Cigányügyi Koordinációs Tanács előtt az érintett minisztereknek és az országos hatókörű szervek vezetőinek. Ebből az apropóból az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat által alapított Szociális Építő Közhasznú Társaság (KHT) nem készítette el eddig szokásos, negyedéves beszámolóját, melyet egyébként az állami támogatást igénybe vevőktől rendszerint kivétel nélkül megkövetelnek. A KHT, amely a beszámolót áprilisra ígéri, sok sikerről nem számolhat be; eddig közel 40 milliós programjának határidejét a Miniszterelnöki Hivatal hozzájárulásával egy évvel kitolták, a tervezett 250 házból pedig csak mintegy tizet sikerült eddig tető alá hozniuk.

Modell vagy kísérlet?

    A középtávú elképzelések közt deklaráltan csak modellkísérletnek szánt lakásépítési programról szinte mindenki mást mond. A kezdeményezést a roma civilszervezetek léggömbnek tartják, ebbéli véleményüket az OCKÖ néhány, az Amaro Dromnak nyilatkozó, de neve elhallgatását kérő, második vonalbéli vezetője is osztja. Bár Kurunczi Sándor, a KHT ügyvezetője is elismeri, hogy a nyolc megye húsz településén ténykedő társaság a vártnál jóval gyengébben teljesít, ezt objektív okokkal magyarázza. A lemaradást egyéként az OCKÖ által felállított vizsgálóbizottság is – melynek jelentését az országos elnökség tavaly október 7-i ülésén fogadta el – elismeri. E beszámoló, amely az értékelhető adatok hiányát éppen a „kivitelezést megelőző stádiummal” indokolja, szinte szó szerinti összeollózása a július 23-án aláírt könyvvizsgálói jelentésnek.

Határozatlan döntések

    Az OCKÖ jelentés azonban csak mazsolázik Tóth István bejegyzett könyvvizsgáló anyagából, aki összefoglalójában diplomatikusan csak úgy fogalmaz, hogy: „a problémák többirányúak”, valamint a „feltárt problémák 1997. évben rendezhetők, megteremthetők a jogszerű működés feltételei”. A részletes kifejtésben azonban jóval kategorikusabb kijelentéseket tesz. Eszerint a '96-os beszámoló nem felel meg az érvényes jogszabályok előírásainak, azt sem a felügyelőbizottság, sem az alapító – az OCKÖ – taggyűlése nem hagyta jóvá, elfogadására pedig határozat nem született. A könyvelési adatok és a főkönyvi kivonat alapján a KHT-nek '96-ra 16 millió 110 ezer forint adózás előtti eredményt kellett volna kimutatnia, melynek adó vonzata akkor 2 millió 900 ezer forintra rúgott. Mindennek oka a helytelen könyvelés, melyet a könyvvizsgáló szerint egy évvel később, utólag hajtottak vége. (A KHT Csaszlovszkyné Papp Mária egyéni vállalkozóval kötött szerződése alapján a vizsgálók már akkor jelezték, hogy az 1997-es évi könyvelés is egy évvel utólag készül.) A társaság egy ideig nem rendelkezett könyvvizsgálóval, de olyan is előfordult, hogy egyszerre kettő volt neki – sorolja a kifogásokat a vizsgálat, mely a szabályzatok elkészítéséért „megdicsérte” a társaságot, arra azonban itt is felhívta a figyelmet, hogy azokat az alapító nem hagyta jóvá, s alá sem írta.

Értetlen szakértők

    A könyvvizsgáló az OCKÖ által „átcsorgatott” pénzek szerződési hátterét is elemezte. Rámutatott, hogy – bár a Közmunkatanács Hivatala az 1996-os támogató nyilatkozattal ellentétben nem folyósította az abban foglalt, közel 6,5 millió forintot a munkanélküliek foglalkoztatására, csak 260 ezret – nem állapítható meg egyértelműen, hogy a 120 fő foglalkoztatása lezárult-e, s nem lehet tudni, a támogatásmaradvány mire vonatkozik. Ez annál is érdekesebb lehet, mert a KHT 1997. december végéig szóló támogatására a Közmunkatanács már 68 millió forintot juttatott – szintén 120 regisztrált munkanélküli foglalkoztatására. A nem becsatornázott és így ellenőrizhetetlen – a lakás és a közmunkaprogramok összefonódását sejtető – támogatások előtt a szakértők is értetlenül állnak. Nem értik például, hogy a foglalkoztatottak és a menedzsment közt van-e lehetősége a pénzügyi átcsoportosításnak, s miként történhetett az „előre felszámított Áfa” finanszírozása akkor, mikor a KHT, melynek első félévi bevétele nulla(!) forint volt, nem igényelhette volna vissza azt. A vizsgálat ugyan a pénzforgalom szabályszerűségét – és kulturáltságát(?) – állapította meg, de kifogásolta, hogy az ügyvezető körül az utalványozás nem szabályozott.

Újabb és újabb haladék

    Az OCKÖ elnöksége elé került anyag e szakértői megállapításokat nagyon röviden summázta. A Kozák János alelnök vezette team, aki betű szerint vett át a könyvvizsgáló jelentéséből passzusokat, úgy vélte, hogy a szerződések jogszabályi ellentmondást vagy kellék hiányosságot nem tartalmaznak, részletes kidolgozásuk azonban a felek érdekeit jobban szolgálná. A sok, előre nem látható körülményre hivatkozva magukévá tették a végső – tehát: későbbi – elszámolás ötletét, s kijelentették, hogy mindez „fokozott odafigyelést igényel".

    A határidők egyre módosulnak. A KHT utoljára október 14-én számolt be az OCKÖ Szociális Lakásépítési Programjának harmadik negyedévi teljesítéséről. Kurunczi Sándor, aki ősszel még 100-120 lakás kezdődő építkezéséről számolt be, februárban már megerősítette; az utolsó negyedévi beszámolás elmaradt, azzal megvárják az áprilisig a kormány elé kerülő többit. Újabb haladékot jelenthez azonban a kormányhatározat maga, mely az OCKÖ és – az egyesek szerint a szocialistákhoz közel álló vezetők által igazgatott – Jóléti Szolgálati Alapítvány – az amúgy sem létező lakáspolitikai elvekhez illeszkedő – értékelését május 31-re teszi. Újabb – akár a választásokat is áthidalni képes – cserepados időtartalékot biztosít az OCKÖ-nek, hogy a Miniszterelnöki Hivatal nyomására, információink szerint a kísérleti lakásépítési programokban érdekelt hat tárca és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal (NEKH) számos kifogása ellenére, az értékelésekre és a tapasztalatok összegzésére csak 1998 végén kell sort keríteni.

    (Ez egyébként nemcsak az OCKÖ, hanem a Jóléti Építők, a Habitat, a Monszpart Alapítvány építési program és a Zöldfény Alapítvány számára is komoly lehetőséget teremt infrastruktúrájuk megteremtéséhez, szervezetük megerősítéséhez és – ahol építenek egyáltalán – az építkezésekhez. A programból az OCKÖ által felmutatott teljesítménnyel már számos nonprofit szervezet hullott ki.)

Lehetőség visszaélésekre

    Az 1998-ra áthúzódó építkezések hatására a KHT az utolsó ismert beszámoló alapján tavaly, a harmadik negyedévben, a tervezett 16,37 millió forint helyett csak 5,66 milliót költött el. A társaság szerint ennek ellenére a program jól halad. Márciusban 113 építkezés indult el. Több helyen az alapozás, a falazat vagy éppen a vályogvetés történik a napokban. A KHT által menedzselt tíz ház, melyre eddig lakhatási engedélyt kaptak új gazdáik, Kisújszálláson, Kiskunmajsán, Miskolcon található, de április végéig 40-50 lakás kerülhet átadásra – állítják. A Szociális Építő Közhasznú Társaság a Dunántúlon csak Baranyában van jelen, az ország keleti részében viszont csak három – Csongrád, Heves és Szabolcs – megyékben nincs érdekeltsége. Konstrukciója – sokan éppen ezért támadják – jelentősen eltér más nonprofit szervezetétől. Egyes, a közpénzekért folytatott versenyben riválisnak számító szervezetek külföldi adományokra építenek, mások a helyi önkormányzatokra támaszkodnak, illetve az építőanya-gyártókkal kötött hosszú távú és nagy rendelési tételeket mozgató szerződések révén építhetnek olcsón. Az OCKÖ lakásprogramja – ha van ilyen – megvalósításakor a leendő tulajdonosoknak legnagyobb gondot a 35 százalékos önrész előteremtése jelenti. Ez a lakás, a közmunka és az OCKÖ területfejlesztési kabinetje által szorgalmazott programok összeérése miatt, több mint szokatlan. Hiszen a források a programok közt, akár szabálytalanul is átcsoportosíthatóak, s a Baja Ferenc vezette Környezetvédelmi és Területfejlesztési minisztérium éppen az ilyen önerő előteremtéséhez biztosít 100 millió forintot. Ráadásul a lakásépítéshez, a telepek felszámolásához és számos más, a kormányprogramban ismeretlen logika szerint egymás mellé keveredett feladatokra – más és más címen – akár mindegyik tárcától lehet pénzt szerezni. A keresztfinanszírozás viszont komoly visszaélésekre ad alkalmat. Ki mondja meg például a laza pénzügyi fegyelem miatt ellenőrizhetetlen tevékenységek kapcsán, hogy: ha egy roma család kalákában (ez közhasznú munka) felépített új otthonába (ez már lakásprogram), egészségesebb helyre költözik (ez egy a cigánytelep felszámolására kiírt projekt mellett része lehet a preventív egészségmegőrző programnak is), hogy a közben mindössze egy utcával odébb költöző család után ki veszi föl valójában a pénzt.

Félmillió állami támogatás lakásonként

    Az OCKÖ erős emberei szerint az önkormányzatnál és a KHT-nál még csak hasonló esetek sem fordultak elő, de a lehetőséggel többen megpróbáltak már visszaélni. Lakhatás ügyében is úgy vélik, hogy a cigány kisebbségi önkormányzatok helyzete, és ebből adódó szerepe is törvényszerűen tér el más kisebbségi önkormányzatokétól. A romák fokozottan hátrányos helyzete és a diszkrimináció miatt itt is túl kívánnak lépni a kisebbségi törvény szabta kereteken. A szociális ellátás és a lakásgazdálkodás területén saját jogkörük kiszélesítésével azonban a települési önkormányzatok saját lakásprogramja eredményességét éppen ezért eminens érdek bizonyítani. A KHT számításai szerint – e kalkulációt szintén rengeteg kritika érte, mondván, hogy a szociálpolitikai támogatások összegéből reálisan nem lehet a beígért házakat felépíteni – a modellkísérletből akkor válhatna országos program, ha az állam lakásonként legalább félmillió forintot feccölne a programba. Ekkor(!) ugyanis a pénzből még az építkezésbe is be lehetne forgatni – állítják. (Ezzel a félmillióval tehát szerintük nem a szocpolt kellene megemelni, hanem a KHT állami támogatását.) Ez azt jelenti, hogy a jelenleg lakásonként számítható 150 ezer forintos állami támogatásból magára a lakásra valójában nem is jut. A pénz elmegy a szervezésre, a tervezésre, a műszaki szakemberek és a menedzsment fizetésére és más költségekre.

8.évf. 4.sz. (1998. ápr.)