„A cigány politika nem nyert polgárjogot Magyarországon" Beszélgetés Zsigó Jenővel (I. rész) A Magyarországi Roma Parlament – egyéb lényeges kérdések mellett – a hatalom által diktált cigány ügyi politika múlt- és jelenbeli összefüggéseiről, átörökítődésről beszélt lapunknak.  – A többségi döntéshozatal, a törvények szintjén elvárható lett volna, hogy a cigányok életében végbemegy a demokratizálás folyamata. Végül azonban az történt, hogy a nyugati követeléseknek, elvárásoknak engedve, azok előtt meghajolva Magyarország elkezdett foglalkozni a kisebbségek helyzetével, minek következtében több éves előkészítés után megszületett a Kisebbségi Törvény.

    A végleges, Parlament által elfogadott megszövegezéshez a honi kisebbségek nem adták a hozzájárulásukat, sőt mi több, kisebbségellenes törvénynek nevezték. A Roma Parlament és én magam is cigányellenesnek tartottuk és tartjuk. Számos megkérdőjelezhetetlen érvet lehet felsorakoztatni ugyanis amellett, hogy milyen terheket ró a cigányságra, példának okáért a finanszírozási garanciák hiánya miatt. Valamennyi kisebbség tiltakozott az ellen, hogy a helyi közösséggel kerüljön alkupozícióba. Különösen a cigányság esetében problematikus ez a viszony, hiszen nincs olyan közvélemény-kutatás Magyarországon, amely ne tenné hetven-nyolcvan százalékra a cigányokkal szembeni előítéletes elfogultságot. Az utóbbi években ennek legszélsőségesebb válfajai is megjelentek: a fizikai bántalmazás, a megsemmisítés. A helyzet képtelenségét tovább fokozza, hogy míg minden önkormányzat alapvető gondokkal küszködik a maga létfenntartását, működését illetően, addig a törvény szerint a kisebbségi önkormányzatokat is támogatnia kellene. Ezt az ellentmondásos szituációt el lehetett volna kerülni oly módon, ahogy azt a kisebbségek javasolták, azaz az állami javak újrafelosztásával.

    Látszólag történtek csak pozitív intézkedések, a változások a valóságban még jó néhány évig csak terheket jelentenek a cigányság számára.

    A cigány politika, a cigány közélet soha nem nyert polgárjogot Magyarországon. Hiába nőtt fel egy nemzedék, amely főiskolát, egyetemet végzett, és óriási gyakorlatot szerzett a szociális munka, a népművelés, a pedagógia területén, soha nem került olyan helyzetbe, hogy bármilyen döntéshozatalt befolyásolhatott volna. Amennyiben végignézzük az elmúlt tíz év valódi cigány politikusainak névsorát, azt kell tapasztalnunk, hogy nem közülük, hanem a kevéssé ismert, a nyilvánosság előtt alig-alig szereplő állami hivatalnokok közül kerültek ki azok, akik valódi döntéseket hoztak a cigány ügyben. Gondoljunk csak Vass Csabára, Báthory Jánosra, Kuruczi Sándorra, akik számtalan, a cigányokat érintő döntést befolyásolták, noha soha semmilyen közük a kisebbségek, a romák ügyéhez nem volt, de bizonyos pozícióba kerülve úgy gondolták, hogy minden területen tájékozottak. Az igazság ezzel szemben az, hogy csupán annyit tudtak, amennyit előítéletes személyiségük magukban hordozott.

    Jellemző a mai paradox helyzetre, hogy Kuruczi Sándor, aki a NEKH beosztottjaként szétverte a kisebbségi szervezeteket, ma az OCKÖ alkalmazottja, irodavezetője, minden ügyének bonyolítója. De beszélhetünk Giczy Tamás pénzügyminisztériumi főosztályvezetőről, aki teljhatalommal bírt a kisebbségi törvényt illetően, s akit azelőtt soha nem ismertünk kisebbségi szakértőként, kisebbségi politikusként, de politikusként sem. Giczy Tamás pénzügyi szakember. Ebben a minőségben politikusabb volt a politikusnál. A törvényelőkészítés során a Kisebbségi Kerekasztal mindvégig azt az álláspontot képviselte, hogy a kisebbségi törvény politikai kérdés, politikai szinten kell eldőlnie, mivel százezrek, milliók sorsát határozza meg, tehát alapvető kihatással van a társadalom jövőjére, közérzetére nézve. Giczy Tamás a Kisebbségi Kerekasztal valamennyi előterjesztését visszaverte azzal az indoklással, hogy nem ad rá pénzt,ő döntött a pénzügyi finanszírozási rendszer fölött.

    – Ami nincs.

    – Így igaz: ami nem létezik. És eszembe jut Lukács Tamás jogász, a korábbi parlamenti ciklus KDNP-s képviselője, aki számára néhány hónapos kisebbségi bizottsági tevékenység után teljességgel nyilvánvalóvá vált, hogy ő ért Magyarországon a legjobban a kisebbségi ügyekhez. Magához ragadta a kisebbségi képviselőket kívül rekesztő hatpárti egyeztetés kezdeményezését, bonyolítását.

    Az előzőekben felsorolt személyek felelőssége mára megszűnt, politikusként nem jelenik meg egyikük neve sem a döntések hátterében, itt maradt azonban eleven problémaként a cigány ügy, és itt maradtak vesztesen ezekkel az emberekkel szemben a cigány politikusok.

    – Legalábbis a közvélemény szemében vesztesen.

    – Mert senki nem tudja azt, hogy mi a civil mozgalomból érkezve képviselünk olyan elveket, eszményeket, amelyek minden magyar állampolgár érdekeit szolgálják. Ebben a küzdelemben soha nem mi hozzuk a döntéseket, hanem a Lukács Tamások, Giczy Tamások, Báthory Jánosok, Vass Csabák és újabban Popper Péter. Ez utóbbitól soha ezelőtt nem olvastam a cigányság politikai helyzetével foglalkozó tanulmányt, ellenben most kezembe került egy cselekvési programnak titulált javaslatsorozata, melyet a kormányfő elé terjeszt. Popper Péter megnyilvánulása Vass Csaba tíz évvel ezelőtti fellépéséhez hasonlatos: a Hazafias Népfront titkára egy nyilvános politikai gyűlésen ugyanis azt jelentette ki, hogy felvállalja a magyarországi cigányság helyzetének teljes megoldását. Utólag lehet nevetni ezen a kijelentésen, vagy infantilisnek minősíteni, de ennek a habitusnak a velejárójaként olyan intézkedések, politikai manipulációk sorozata zajlott le, amelyek, mely katasztrofálisnak mondhatók a cigányságra nézve. Hiszen elkezdődött a cigányság politikai megosztása: az OCT-vel szemben tendenciózusan hozták létre az MCKSZ-t, holott abban az időben, '85-ben volt egy cigány értelmiség csoport, amely a magyarországi cigányok nemzetiségi jogainak azonnali megadását követelte.

    Az a nyomorúságos helyzet, amivel napjainkban és még évtizedekig szembesülnünk kell, konkrét közreműködőként a Popper-féle emberek teljesítménye, politikai akarata. Hogy kik küldik, kik választják ki őket erre a feladatra, az már egy másik kérdés. A cigány ügy olyan terület, amelyhez mindenki ért. Most Popper Péter ért hozzá. Popper Péternek nincs szüksége arra, hogy ismerje a cigány értelmiség állásfoglalásait, a cigányok célkitűzéseit, politikai akaratát. Megalkotja a magáét. S ha van a kormányban egy két pancser, legyen az miniszterelnök, vagy bárki más, aki ezt „megeszi", akkor Popper Péter politikai akarata gyakorlattá változhat, iszonyú károkat okozva a cigányságnak.

    Arra érdemes tehát fölfigyelni, hogy a cigány közéleti mozgalom teljesítőképessége a cigányok felé való politizálásban az utóbbi években nagymértékben megnőtt, jelentőssé vált. A kormánnyal, a hatalommal szembeni elvárásai viszont gyakorlatilag kőfalakba ütköznek, miután ugyanazzal a generációval kellene politikai eredményeket elérnie, amely az előző rendszerből való, amely pártfőiskolákon, KISZ-táborokban nevelődött, szocializálódott, ennek következtében bármit végrehajt, amivel megbízzák.

    – Összességében hogyan értékeli Popper Péter cselekvési programját?

    Mentalitásában, gondolkodásmódjában ötven évvel visszalép az időben. Értelmezhetetlen. Gátlástalanul figyelmen kívül hagyja, letapossa a cigány közélet programjait, célkitűzéseit. Ha a Roma Parlament két pontban megfogalmazott követelményeit tartalmazó, '91-ben közreadott petícióját vesszük alapul, akkor Popper Péter elképzelései fényévnyi távolságra vannak a cigányság érdekeitől.

    Föl kell térképezni, világossá kell tenni, kik hozzák a cigány politikai döntéseket, ugyanezen személyek hol helyezkednek el a magyar közéletben, mi a politikai meggyőződésük. A közvélemény tudomására kell hozni, hogy milyen mértékű mulasztás, károkozás terheli a kisebbségi törvényt illetően Németh Zsoltot, Mészáros Istvánt, Jakab Róbertnét, Farkas Gabriellát, akik részt vettek a hatpárti egyeztetésen, és akik ma a Parlament cigány vitanapján siránkoznak, jajveszékelnek, fölhívják a cigányság vezetőinek figyelmét az összefogásra. Popper Péter programját is ebből a szempontból kell vizsgálni, nevezetesen, hogy milyen hiteles viszonyban áll a cigányság valós helyzetével. Véleményem szerint, semmilyenben. Légből kapott, infantilis javaslatcsomag. Félő, hogy éppen ez okból nagy tetszést fog aratni politikai körökben, és kormányprogrammá válik.

    Ezzel szemben nem válik kormányprogrammá a cigányság követelése, miszerint a romák társadalmi presztízsét helyre kell hozni, hogy a cigányokat ért politikai, gazdasági károkozások miatt a cigányságot kártalanítás illeti meg. Ugyancsak nem kerül a kormányprogramba, hogy a jelenleg iskolaköteles korú cigány tanulók kilencven százaléka végezze el az általános iskolát, hatvan százaléka a középiskolát. Holott ezek elérhető célok. Olyan követelések, amelyek révén megállítható az a nemzedékek sorsát meghatározó folyamat, ami a jelen helyzetben a cigány lakosság kilencven százalékának sorsát determinálja: a munkanélküliség, a szakképzetlenség, a funkcionális analfabétizmus, a deviancia.

    – Egy nyilvános tárgyaláson arra hívtad fel a figyelmet, hogy a rendszerváltozás még nem érte utol a cigányságot.

    – Amennyiben a cigány politika ezen akarata nem valósul meg. Jóvátehetetlen, visszafordíthatatlan folyamatok tömege indul el. A világgá kürtölt kormányzati látszatintézkedések közepette a cigányság – szociális körülményei által behatárolva – gyakorlatilag megfosztódik az állampolgári jogaitól, és nemzedékekre rabszolga státusba betonozódik be. Ez a társadalom egészére mérhetetlen terhet ró, megoldhatatlan feszültségeket, polgárháborús indulatokat eredményez, kiváltja, megerősíti a fasiszta indulatokat.

    A pitiáner, jelentéktelen, felszínes beavatkozásokkal egyidejűleg a hatalom államosította a cigány politikai közéletet, a cigány szervezetek döntő többségét felszámolta, működésképtelenné tette és teszi folyamatosan. Az országos cigány kisebbségi önkormányzatnak és a helyi kisebbségi önkormányzatoknak nincsenek döntési jogosítványai, ezzel szemben a törvény értelmében kizárólagőket tekinti legitim tárgyalópartnernek. Erre való hivatkozással a „feleslegessé vált” társadalmi szervezeteket megsemmisíti, szétveri, és egy-két tucat megvásárolt, korrupt, felkészületlen, kollaboráns cigány politikus közreműködésével társadalomellenes politikai manipulációt folytat.

    Évtizedek óta érvényben lévő tendencia a cigány értelmiség leválasztása a cigányságról. Az OCKÖ megválasztásakor is erre került sor – módszeres, hidegvérű politikai akció eredményeként. Azt a réteget szakították le a cigányságról, amely képes volt programot alkotni, eszményeket megfogalmazni, tárgyalópartner volt minden szinten, kvalifikált, képzett. A cigány politika szintjét ez a folyamat, maga a kormány mérhetetlenül alacsonyra szállította le. Ez újabb évtizedes veszteségeket jelent a cigányság számára, mert mindaddig, amíg ez az alacsony szint tartott és védett, addig a valódi problémákról, követelésekről, jogokról nem esik szó.

    A Roma Parlament megszervezésekor fogalmazódott meg az a ma is érvényben lévő követelmény, miszerint a magyarországi cigányság csak akkor lesz képes eredményesen részt venni a politika színterén, ha a szervezetei a romák érdekeit közösen képviselve, egyesítve politikai erőt hoznak létre. Ez idő szerint ennek épp az ellenkezője történik, minden politikailag teljesítőképes csoportosulást felszámolnak, az OCKÖ-nek – bármennyire is szeretné azt a látszatot kelteni – nincs politikai teljesítménye.

    – Ha már szóba hoztad a Roma Parlamentet, nyilvánvalóan ismeretes előtted is, hogy sokan úgy vélik, a Roma Parlament nem létezik.

    – Márpedig létezik. Léteznie kell. Ha ugyanis nincs integráló szerveződés, politikailag nem jeleníthetők meg a cigányság valódi érdekei. Akkor megjelenhet egy Popper a maga programjával, „roma toborzást a rendőrséghez", „roma sportegyesület” jelszavakkal.

    A rendszerváltozás környékén még fűződtek illúziók ahhoz, hogy szakmai, politikai érvekkel rá lehet kényszeríteni a hatalmat a szükséges döntések meghozatalára. Mára azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ez csak hiú ábránd. Következésképp a civil szerveződéseknek minden módon hangsúlyozniuk kell a hatalom, azaz a kormány és az országgyűlés egyedüli felelősségét a cigány ügy megoldásában.

     A civil cigány közélet tevékenységének közvetlen módon semmi köze nincs a helyzet megváltoztatásához. Közvetve is csupán annyi lesz, amennyi változásra képes maga a hatalom. Mert ez a megváltozottnak mondott rendszer cigányügyi szempontból eddig még nem igazán ment keresztül átalakuláson. Belátható időn belül nem is fog. A jelenlegi politikai garnitúrában nincs meg az a politikai bátorság, felkészültség, nagyvonalúság, előrelátás, ami minden lényeges társadalomformáló döntéshez szükségeltetik. Kóklerek, dilettánsok, nacionalisták, karrieristák uralják a terepet.

    – Mit tehet velük szemben a cigány közélet?

    – A cigányok megteremthetik a maguk cigány ügyét. Kialakulóban van egy olyan cigány közélet, amely mentes a hatalom által a cigány politikára kényszerített erőszakos, embertelen, cigányellenes törekvésektől, amely képes ezek ellen mentálisan védekezni. Ez a generáció jelentheti az esélyt a kilábalásra.

6.évf. 5.sz. (1996. máj.)