Napjainkban a magyarországi romák nagy része a legfőbb problémának azt tartja, hogy a hosszan tartó átmeneti válság alatt a gazdasági lehetőségek jelentős hányada csökkenő tendenciát mutat. Bár 1989-ig a romákat és a magyarokat csaknem ugyanolyan arányban foglalkoztatták, azóta a romák szinte mindnyájan kikerültek a munkaerő-piacról; a folyamat ugyanúgy diszkriminatív, mint amennyire gazdasági jellegű: a munkaképes korú romák legalább 60 százalékának nincs munkahelye, és a roma munkanélküliek aránya sok helyen eléri a 100 százalékot.

  

Fotó: Kawa Kamal

A munkaszerződés és alkalmazás nemrégiben elfogadott diszkrimináció-ellenes törvényét szinte egyáltalán nem tartják be, vagy figyelmen kívül hagyják. A mai magyar valóság a romák szempontjából az, hogy alig van reményük kereső foglalkozást találni, mint ahogy esélyük nincs a továbbjutásra, s ez főként az etnicitásukon alapuló megkülönböztetésnek köszönhető.

A diszkriminációs rendszer 1989 előtt

    A második világháború előtt és után a romák többsége a magyar gazdaság legszélére került: elszigetelt közösségekben éltek, gazdasági kapcsolataik a magyarokkal rendszerint speciális roma-szakértelmet igénylő munkára szorítkozott (famunka, kovácsmunka). Az '50-es években, a kormány az általa meghirdetett asszimilációs programban megkísérelte bevonni a romákat a gazdaság és munkaerőpiac fő áramlatába, így a romák foglalkoztatottsága nagymértékben megnőtt. A romák bevonása a munkaerőpiacra olyannyira tökéletesnek bizonyult, hogy Kemény István – romákról írott híres riportjában – megjegyezte: „munkaképes korú romák életében óriási változások történtek az elmúlt 10 évben: ahol férfiakat alkalmaznak, ott a roma populáció szinte teljes foglalkoztatottságot élvez."

    A munkaerőpiaci diszkriminációt tiltó törvényeknek ebben az időszakban nem volt jelentőségük, mivel a teljes foglalkoztatást a kormány irányította. Valójában, amint Kertesi Gábor közgazdász a Human Rights Watch/Helsinkinek elmagyarázta, a vállalatok teljes bérköltségét kikalkuláló rendszer a dolgozók átlagfizetésén alapult, s így a legtöbb magyar vállalat szándékosan alkalmazott roma segédmunkásokat minimálbérben, hogy egyenlegbe hozza a vezetők és a magyar dolgozók fizetését. Azok a romák, akik nem dolgoztak, rövid börtönbüntetést kaptak munkakerülésért, s bár ezt a törvényt eltörölték, a nyomai még hatásukat éreztetik a magyarok gondolkodásmódjában a romák munkaszeretetét illetőleg. Az 1995 nyarán készített interjú-sorozatban a Human Rights Watch/Helsinki gyakran hallhatta, amint a magyarok „munkakerülők”-ként utaltak a munkanélküli romákra.

    Az alkalmazási lehetőségek azonban korlátozottak voltak, így a romákat általában fizikai munkásként, betanított munkásként, illetve a gyorsan fejlődő építőiparban foglalkoztatták. „A kommunizmusban tudatosan háttérbe szorítottak bennünket, és ugyanazért a munkáért kevesebbet kaptunk, mint akik nem voltak romák”, emlékezik vissza egy Baranya megyei roma férfi. Számos vidéki romát vittek Budapestre dolgozni, akik aztán hétközben munkásszállásokon laktak, majd hétvégén hazamehettek. Ők voltak „Magyarország klasszikus vendégmunkásai” („Gastarbeiter”). Amint a magyar gazdaság az 1980-as években hanyatlásnak indult, a szerkezet működése elakadt, s a gyárak kezdték elbocsátani a munkásokat. Elsősorban a romák vesztették el állásukat. Ez a folyamat 1989 után felgyorsult.

A romák a munkaerő-piacon 1989 után

    1989-re a kormány munkaerő-piaci ellenőrző képessége összeomlott, és a teljes foglalkoztatottságot előirányzó törvényeket eltörölték. A robbanás első hulláma a romákat érte. Az MTA Szociológiai Intézete gondozásában kiadott – Kemény István, Havas Gábor és Kertesi Gábor által 1993 októberétől 1994 februárjáig készített – statisztikai felmérés szerint „a romák kiszorítása a munkaerő-piacról az 1980-as évek közepén kezdődött. A most is állástalan munkások több mint 40%-a 1990 előtt veszítette el munkáját.

    Bár 1989 óta a munkanélküliség minden csoportra jellemzővé vált Magyarországon, az 1995-ös statisztikai felmérés megjegyzi: „a foglalkoztatottság általános csökkenése az utóbbi néhány évben teljesen másként befolyásolta a roma és nem roma populációt. A férfiak esetében a nem roma származásúak foglalkoztatottsága több mint kétszerese a roma férfiakénak."

    Két évvel ezelőtt Ózdon a romák nagy része dolgozhatott. Akik nem, azok végkielégítést kaptak, vagy elmentek a munkaközvetítő irodába – így mindenkinek volt valamiféle jövedelme. Ennek most vége. A megtakarított pénzek elfogytak. A munkaközvetítő irodák nem tudnak munkát ajánlani többé – tulajdonképpen maga az iroda is bezár. Úgy tűnik, egyszerűen semmi kilátásunk nincs – az embereknek semmi reményük a jövőre nézve. Többezer ember nyugalma van veszélyben mindaddig, amíg nem teremtődnek meg a lehetőségek valamiféle túlélésre.

    Statisztikai adatok igazolják, hogy a legtöbb üzem a romákat távolította el elsőként a munkahelyről, tekintet nélkül képzettségükre, szakértelmükre; a képzettségi szint csupán később lett döntő tényező, mivel a „nem kívánt” elemeket már eltávolították. Most, hogy a magyarokat is nagy számban bocsájtják el, a romák kettős akadálya ütköznek a munkaerő-piacra való visszakerülés során: a közvetlen faji diszkriminációba, valamint a képzettség hiányosságába, mely önmagában véve is kapcsolódik az iskolai diszkrimináció régi és jelenlegi rendszeréhez.

    1990 óta hivatalos törvények léptek életbe. Egy 1991-es törvény megtiltja a faji hovatartozáson alapuló diszkriminációt a munkavállalás és alkalmaztatás során. Munkaközvetítő ügynökségek alakultak, melyek a romák alkalmazását célzó programokat is működtetnek. Egy 1992-es törvény megtiltja a munkaközvetítőknek, hogy feljegyezzék a jelentkező faji hovatartozását, valamint, hogy elfogadják a munkáltató részéről esetlegesen kizáró okként szereplő faji kritériumokat és korlátozásokat, illetve, hogy – a munkalehetőséghez nem kapcsolódó területeken – nemen, életkoron, nemzetiségen, származáson, valláson, politikai hovatartozáson alapuló negatív diszkriminációt gyakoroljanak.

    A Human Rights Watch/Helsinki azonban úgy találta, hogy az utóbbi öt év során a romákat gyakorlatilag teljesen kiszorították a munkaerő-piacról, mégpedig egy olyan szisztéma szerint, melyet csakis a faji megkülönböztetés igazol. A hivatalos törvények ellenére a romák – szakképzettségükre vagy előzetes munkatapasztalataikra való tekintettel – széles körű idegenkedéssel és diszkriminációval találják szemben magukat a munkakeresés során.

Diszkrimináció a munkaközvetítő irodákban

    A kommunizmus időszaka alatt nem volt állami munkaközvetítő iroda-hálózat, mivel a munkaképes embereknek kötelező volt dolgozniuk. A romák is ez alá a törvény alá estek, így a nyolcvanas évek közepéig a roma munkanélküliek aránya nem sokban különbözött az országos átlagtól. Az 1989-et követő gazdasági és politikai nyitásnak köszönhetően a munkaerő-piac állandó áramlásnak indult. A poszt-kommunista kormány munkaközvetítő irodákat létesített, hogy a fejlődő munkaerő-piac dolgát megkönnyítse. Az irodák a munkaerő-piaci ügyletek mindössze 20%-át tartják kézben, az egyes irodavezetők számításainak megfelelően, kiknek többsége magántevékenységet folytat, és nem hivatalos kapcsolatokat tart fenn.

    A nem hivatalos és privát kapcsolatokon keresztül talált munkákról nincsenek adatok, és nincs olyan állami intézmény, mely a diszkriminációnak ezen a területen való fellépését vizsgálná. Az állami munkaközvetítőknek is meg van tiltva, hogy regisztrálják a kliensek etnikumát. A Human Rights Watch/Helsinki ennek ellenére számos hiteles beszámolóval rendelkezik, melyek szerint a leendő munkaadók arra kérik az irodákat, hogy roma származású dolgozókat ne küldjenek. A munkaközvetítő irodák jelentős hányada számon tartja a faji hovatartozást, és regisztrálja, hogy roma etnikumú kliensről van szó. A romák gyakran felvilágosítást vagy címlistát sem kapnak.

    A Human Rights Watch/Helsinki interjút készített a délnyugaton fekvő Pécs városában lévő munkaközvetítő iroda szóvivőjével, aki tagadta ezt a gyakorlatot: „a munkatörvények kizárják ezt a tevékenységet” – mondta. Arra a kérdésre, miszerint az irodát kérték-e már arra, hogy ne küldjön roma származású munkavállalót, nem válaszolt, de megjegyezte: „dolgozóink nem regisztrálhatják a jelentkező származását. De ha egyszer a dolgozót elirányítottuk, nem áll jogunkban (ti. jelenteni az esetet illetve megbüntetni a munkaadót), ha a munkaadó faji hovatartozása miatt visszautasítja.” Mint mondotta, nem hallott olyan esetről, ahol a jelentkező etnikumát regisztrálni kellett volna, és ezen a területen minden szinten ellenőrzés folyik.

    A Human Rights Watch/Helsinki azonban hiteles beszámolókkal rendelkezik azzal kapcsolatban, hogy a gyakorlatban az ilyen esetek rendkívül széles körben elterjedtek. A Magyar Rádió két riportere budapesti munkaközvetítő hivatalok számítógépes lemezein látta, hogy roma jelentkező esetében „C” (cigány) betű jelenik meg a komputer képernyőjén. A Human Rights Watch/Helsinki megkérdezte az egyik budapesti munkaközvetítő iroda vezetőjét, hogy vannak-e olyan munkahelyek, ahol romákat nem foglalkoztatnak.

    Minden munkahely ilyen. A munkaadók még segédmunkásnak vagy építkezésre sem veszik fel őket, azt mondják, tényleg vigyázni kell a cigányokkal; ha egy cigány egy hétre eljön dolgozni, neki és egész családjának társadalombiztosítási kártya jár. És ha egy héttel később otthagyja a munkát, akár mi bocsájtjuk el, akár kiprovokálja azt, a kártya még 90 napig érvényes. Rengeteg cigány visszaél ezzel.

    Amikor a hivatal működéséről kérdeztük, a vezető így válaszolt:

    Megkeres bennünket a vállalat, s kitölt egy űrlapot, melyen megjelöli, hány emberre van szükség, milyen munkára, mennyi pénzért. A „megjegyzések” rovatban jelezhetik, hogy ne küldjünk hozzájuk cigányokat vagy alkoholistákat... Leggyakrabban a cigány és alkoholista szerepel... Amikor kinyomtatjuk az információt, a „megjegyzések" rovat nincs rajta.

    A vezető szerint a közvetítők döntik el, hogy szerintük ki a roma és ki nem, ésők regisztrálják ezt a lemezen:

    Mi a „C” betűt használjuk, de minden hivatal saját jelrendszert alkalmaz. Néhány irodában az alkalmazottak maguk döntik el, hogy a jelentkező cigány-e vagy sem, és természetesen nem küldenek cigányt olyan helyre, ahol nem kívánnak cigányokat alkalmazni... Nézze, ez valós probléma – butaság lenne úgy tenni, mintha nem létezne. A munkanélküli hivatalok egész rendszerébe beépültek az ellenőrizetetlen túlkapások. Nem foghatjuk meg a munkaadókat, és még ki is kell szolgálnunkőket. Nincs más választásunk, mivel nem áll jogunkban büntetést alkalmazni.

    Más emberi jogi szervezetek is megerősítették ezt és az ezzel kapcsolatos beszámolókat; Furmann Imre még a következőket tette hozzá:

    ...több munkaközvetítő irodában csillaggal jelölik azokat a cégeket és vállalatokat, akik nem fogadnak cigányokat – az üzenet jelentése: „ne is küldjenek hozzánk cigányokat, mert úgysem fogjukőket alkalmazni.”

    Az a néhány roma, aki mégis munkát talál az ügynökségeken keresztül, rendszerint fizikai vagy segédmunkát kap, akkor is, ha szakmája van. Egy roma vezető megjegyzése:

    Ezeket a munkákat rendszerint olyan rosszul honorálják, hogy mire a dolgozó kifizeti az utazást és az ebédet, többet költ, mintha segélyen lenne. Mi több, a cigányok kapják az elképzelhető legmegalázóbb munkákat.

    A romák óriási diszkriminációt tapasztalnak, mikor személyesen jelentkeznek munkavállalásra, akár ügynökségtől, akár önállóan mennek; néha a munkaadó szóba sem áll azzal, aki tipikus roma néven mutatkozik be. „Köztudomású, ha valaki Kolompár (tipikus roma név) néven jelentkezik egy munkára, sokkal nagyobb az esélye, hogy ezt a választ kapja: Nagyon sajnáljuk, de az állást már betöltötték.

    Egy fehér bőrű fiatal roma nő arról számolt be, hogy amikor munkát keresett, és bemutatkozott, minden alkalommal visszautasították; miután azonban magyarosította a nevét, azonnal felvették. Sötétebb bőrű romák elmondták a Human Rights Watch/Helsinki-nek, hogy amikor elbeszélgetésre mentek, azt mondták nekik, hogy az állást már betöltötték, és később hallották, hogy még mindig betöltetlen. Egyiküknek telefonon felajánlották az állást, de az ajánlatot visszavonták, mikor a dolgozó, egy roma férfi, személyesen jelentkezett.

    Az emberi jogi szakértők gyakran tehetetlenek a diszkrimináció ilyen formájával szemben:

    A magyar törvényhozás határain belül mit tehetnék? Semmit. Ezek az esetek megfeneklenek a bíróság előtt, és nincs törvény, mely bírságot szabna ki vagy bezáratna egy vállalatot, mely a diszkriminációnak ezt a fajtáját alkalmazza. Egyszerűen nincs ilyen.

A diszkrimináció statisztikai bizonyítékai

    Bár nincsenek adatok a munkaerő-piac lehetséges diszkriminációs gyakorlatáról, sok megfigyelő úgy véli, statisztikai bizonyítékok állnak rendelkezésre a romák alkalmazásával kapcsolatos előítéletekről, melyek gazdasági és faji alapokon nyugszanak. Kertesi Gábor közgazdász nemrégiben felmérést készített a romákról és a munkaerő-piacról. Ebben leírja, hogy kevés statisztikai adat támasztja alá azon érveket, melyek alapján a cigányokat lustaságuk és megbízhatatlanságuk miatt utasítják vissza.

    A munkanélküli romák és magyarok közti arány egyenlőtlenségét vizsgálva Kertesi megjegyzi: „mindegy, milyen meghatározást használunk, a különbség óriási... a cigányok munkanélküliségének valószínűsége háromszor akkora, mint a nem cigányoké. Egy ipari és területi szintű összehasonlítás alapján kimutatható a cigányok szinte teljes területi és ipari háttérbe szorítása... túlnyomó részben cigányok vannak mind a válságos helyzetben lévő ipari ágazatokban, mind azokon a területeken, ahol a legmagasabb a munkanélküliek aránya.”

    Az iskolai végzettség és a lakóhely különbségei egymagukban nem adhatnak magyarázatot a foglalkoztatottság ilyen mértékű eltéréseire: „Aligha tagadhatjuk a következtetést, miszerint igenis rengeteg jelét tapasztaljuk a munkaerőpiaci diszkriminációnak”. Csalog Zsolt szociológus vizsgálatai szerint:

    ...a cigány munkanélküliség okai kétoldalúak: „objektívek" abból a szempontból, hogy a válságban lévő magyar gazdaságnak valóban nincs szüksége képzetlen munkaerőre; de a háttérben nyilvánvaló megkülönböztetés folyik – a cigány szakmunkásokat éppoly kevéssé foglalkoztatják, mint az iskolázatlan többséget, s a munkaképes kort elérő fiatal cigányok, tekintet nélkül szakképzettségükre, igazából nem reménykedhetnek abban, hogy munkát találnak.

    A Human Right Watch/Helsinki által meginterjúvolt roma vezetők megerősíteni látszanak az elmondottakat; Berényi László, Babócsa roma önkormányzati képviselője, aki egyben tagja az országos cigány önkormányzatnak is, vázolta a roma munkanélküliek előtt álló gazdasági, és előítéletekkel teli akadályokat:

    A cigányok nagy része nem keres többé munkát, mert nem érdemes; a városban a munkanélküliek 80%-a cigány. Ennek oka a képzettség hiányossága, bizonyos fokú diszkrimináció – azt mondják nekünk, hogy „az állást már betöltötték" –, valamint az, hogy a gyárak mind bezártak.

    Kertesi riportjában megjegyzi, hogy „a cigányokkal szembeni előítéletek nagy része azon a meggyőződésen alapul, hogy nem hajlandóak dolgozni”. Bár több magyar azt nyilatkozta a Human Rights Watch/Helsinkinek, hogy a romák azért nem dolgoznak, mert lusták, vagy nem érdekliőket „saját életük jobbá tétele”, a romák részvételét a munkaerő-piacon leginkább a képzettségi szint határozza meg, nem pedig az etnicitás:

    A legfontosabb tényező az iskolázottság. Azokat, akik befejezték az általános iskolát, tízszer valószínűbb, hogy felveszik munkaerőnek; a szakmunkásképzőt végzetteknél ez az arány 43-szoros, a diplomásoknál pedig 50%.

    A romáknak mindössze 20%-a tanul tovább az általános iskola után, míg a magyarok több mint 50%-a fejezi be a szakmunkásképzőt, a középiskolát, illetve az egyetemet.

    A felmérés továbbá azt mutatja, hogy a roma munkanélküliek általában aktívabbak a munkakeresésben, mint a magyarok – és általában alkalmi munkákat kapnak. A romák általában kevésbé sikeresek a munkahely-keresésben, de ez bizonyos mértékben szegényes életkörülményeiknek köszönhető:

    Meglepő különbségeket találunk, ha a helyi munkanélküliségi arányokat figyelembe véve vizsgáljuk meg a két csoport megoszlását. Az alacsony munkanélküliségi arányú területek cigány lakossága kevesebb mint 50%, míg a munkanélküliséggel sújtó területeké több mint 150%. Tipikus cigánylakta területek az ország gazdasági válságban lévő körzetei.

    Ha a romákat mégis alkalmazzák, gyakran sokkal kevesebb fizetést kapnak ugyanazért a munkáért; a felmérés szerint „a nem cigány származású és a cigány származású csoport közötti különbség órabérben kifejezve kb. 20%-os."

    A tanulmány magyarázatot ad arra, hogy a munkaadók miért folytatnak diszkriminációs politikát:

    Egy olyan országban, ahol nagy a munkanélküliek aránya... egyre fontosabb a munkavállalók kiválasztásának technikája. Természetesen az új dolgozók felvételénél történik a legtöbb ellenőrzés. Ha az országban ugyanakkor alulképzett kisebbség is él, ez arra ösztönzi a munkaadókat, hogy a legolcsóbb szelekciós technikát alkalmazzák: a statisztikai diszkriminációt.

    A munkaadók úgy tartják ésszerűnek, ha az alulképzett kisebbség tagjait visszautasítják, még ha valamelyikük nem különbözik is a többi dolgozótól, mivel nem akarnak költséges szelekciós eszközöket igénybe venni. Az eredmény a munkavállalásnál jelentkező óriási diszkrimináció...

    Egy roma tisztségviselő, aki községe önkormányzatának is tagja, úgy nyilatkozott a Human Rights Watch/Helsinkinek, hogy ez a stratégia még helyi szinten is működik: „Ha egy azonos képzettségekkel rendelkező magyar és egy cigány ugyanarra a munkára jelentkezik, a munkát a magyar kapja meg."

    Kutatási eredményeit összegezve Kertesi megjegyzi, hogy a romák társadalmi helyzete igen fontos szerepet játszik munkakeresési esélyeik meghatározásánál:

    Az eredmények az ellenkezőjét mutatják annak az előítéletnek, miszerint a cigányok nem akarnak dolgozni... A cigányok jobban ki vannak téve a munkanélküliség veszélyének, és főként azért keresnek kevesebbet, mert fiatalabbak, mint az átlagos dolgozók, kevésbé képzettek, az ország hanyatló területein élnek, és olyan ágazatokban alkalmazzákőket, ahol sokkal nagyobb a munkanélküliség kockázata.

    A Human Rights Watch/Helsinki angol nyelvű kiadványából fordította:

6.évf. 8.sz. (1996. aug.)