Tisztelt Szervezetvezető és Képviselő! A Roma Parlament 1995. február 25-én tartja ötéves fennállását és ünneplő kongresszusát.     Ebből az alkalomból fogadd tőlem szíves tájékoztatásodra azt a három oldalas, mellékelt levelet, amelyet eredetileg a Roma Parlament tagszervezeteinek írtam.     Reményem szerint ez a levél alkalmat és lehetőséget nyújt közöttünk szakmai, politikai kapcsolatfelvételre és együttműködésre már a közeljövőben is.     Úgy gondolom, kölcsönösen megvannak az okaink arra, hogy együtt is gondolkodjunk, döntsünk és cselekedjünk azokért a követelésekért, amelyek, hiszem, valamennyiünk tevékenységében mérvadóak.     A kongresszus utáni időben várjuk megkeresésedet, ha Te is, Ti is ezt látjátok jónak, szükségesnek. Budapest, 1995. február 16. Ebben bízva, baráti tisztelettel: Zsigó Jenő elnök Roma Parlament

*Ezt a levelet az RP elnöke a RP tagszervezeteinek írta, és tájékoztatásul elküldte valamennyi cigány szervezet vezetőjének, cigány kisebbségi önkormányzatnak, települési cigány képviselőnek és az országgyűlés Emberi Jogi, Vallásügyi és Kisebbség Bizottsága elnökének. (A szerk.)

    A Roma Parlament ötéves fennállását is méltó módon ünneplő kongresszusunk megrendezésére 1995. február 25-én rendkívül izgalmas cigány politikai, történelmi pillanatban kerül sor.

    A Roma Parlament mindmáig az egyetlen sikeres cigány összefogásra épülő szerveződés, amelyet kifejezetten azzal a céllal hoztak létre a romák, hogy a cigányok alapvetően közös érdekeit fogalmazza meg újból, és képviselje is ezeket az érdekeket következetesen és felkészülten.

    Alapvetően közös – a nem cigány társadalommal is közös – érdekeink: egyetemes emberi jogaink, alkotmányos jogaink, szociális jogaink, kisebbségi jogaink, alkotmányos jogaink, szociális jogaink, kisebbségi jogaink és a gyerekek jogainak érvényesíthetősége és gyakorolhatóságának a kiharcolása, az állampolgári biztonságérzet és a létbiztonság megteremtése minden állampolgár számára.

    A Roma Parlament tehát úgy küzd a cigányok érdekeiért, hogy egyben egy jobb, igazságosabb, emberközpontúbb társadalomért is harcol.

    A Roma Parlament kitűzött célja az is, hogy új minőségben, hosszú távon értékteremtően politizáljon. A közéletben modellértékűen kell képviselnie a férfias cigány emberi tartást és gondolkodásmódot. A közvélemény, a politika és a fiatal cigány nemzedék előtt meg kellett teremtenie a szakmailag, erkölcsileg, emberileg szimpatikus, politizáló cigány emberek képét.

    A Roma Parlament rendkívül sikeres, mert mindvégig hű maradt a céljaihoz, soha nem árulta el sem saját eszményeit, sem a cigány emberek és a társadalom közös érdekeit, bármilyen nyomás is nehezedett rá, elsősorban egy kisebbség- és cigányellenes Kisebbségi Hivatal és a kormány, valamint az általuk megvásárolt, felhasznált cigány embereken keresztül. A Roma Parlament elérte céljait az eltelt öt év alatt: bebizonyosodott, hogy következetes elvek és célok és közös érdekek egymás mellett tartanak cigány embereket akkor is, ha ezt büntetik.

    Bebizonyosodott, hogy a kormány és a pártok iszonyatosan tartanak egy, az alapkövetelésekben, elvekben egyet gondoló és igenis követelő cigány politikától, mert nem lenne más választásuk, mint teljesíteni e követeléseket. Épp ezért a kormány-etnikai hivatal primitív politikai és pénzügyi manipulációkkal, mindig ugyanazon cigány „történelmi személyiségeket" is bealkalmazva szétveri a becsületes cigány politikusok sikereit, lásd a Phralipe, Roma Parlament és a Cigány Szervezetek Kerekasztala példáját.

    Mi, cigányok, cigány politikusok, hiába gondolkozunk a jövő társadalmában, a valódi demokráciában, egy sokkal emberibb jog- és esélyegyenlőségben, a másság tiszteletében, érdekességében és gazdaságában, ha a kormány mentalitása semmit sem változik az előző évekhez, évtizedekhez és az elmúlt századokhoz képest, hiszen feudális kényúrként garázdálkodik a kisebbségek, és elsősorban a cigányság jövőjéből. A kormány ugyanazokat az embereket alkalmazza, akik jó néhány éve csak ártani tudnak a cigányoknak úgynevezett szakértelmükkel, és úgynevezett segíteniakarásukkal.

    Ezeknek az embereknek köszönhető, hogy most egy cigányellenes kisebbségi törvény teremtette iszonyatos problémákkal kell megküzdenie a cigány politikának, de köszönhető magunknak is, valamennyi cigány közéletben résztvevő embernek is, akik nem tudtuk megvédeni a cigányságok egy rossz kisebbségi törvénytől, mert mindig voltak olyan cigányok, akik támogatták azt, és nem volt annyi erő a cigány politikában, hogy ezeket az élősködőket semlegesíteni tudja. Az elmúlt években az Etnikai Hivatal és a kormány – és ez most csak folytatódik – igyekezett megtanítani a cigányokat „kesztyűbe dudálni”, lemondatni a közös érdekek képviseletéről, lemondatni a szolidaritásról, a következetességről, a férfias kiállásról. Sokaknál, talán túl sokaknál is sikerült ezt elérni, és ennek rendkívül súlyos ára van, de azért nem mindenkinél. A cigány politika jövőjét éppen az jelentheti: nem sikerül mindenkit kivetkőztetni magából és hűbéres szolgává tenni némi költségvetési támogatás fejében.

    A civil társadalmi szerveződés, a polgárjogi mozgalom megerősödése napjaink cigány politikai kulcskérdésévé vált. Minden jel arra mutat, hogy a kisebbségi törvény szabályozásával megteremtették annak a lehetőségét, hogy a cigány ügyet államosítsák, részben zsákutcába kényszerítsék, és teljes egészében kézben és féken tartsák. Erre utal az is, hogy azok, akik évek óta kiszolgálják a kormány cigányellenes cigány politikáját, több milliós fejpénzt, kvótát kaptak a kormánytól, az országos önkormányzati tisztségek megvásárlására. A kör ezzel bezárul, hiszen eleve rossz a törvény, és ráadásul előre eldöntött, hogy a kormányhoz hű, lojális kiszolgálók lesznek várhatóan az Országos Kisebbségi Önkormányzat vezetői.

    Nem elfogadható, hogy a kormány egyetlen legitim tárgyalópartneréül – a saját törvényében privilegizált jogot adva az általa néhány előre favorizált kormánybarát, kisebbségellenes cigány szervezetvezetőnek – az Országos Kisebbségi Önkormányzatot nevezi meg. Tényleg nem volt más dolga, mint az általa kívánatos személyeknek alkotmánysértően tízmilliókat adni arra, hogy megvásárolják a szavazatokat az Országos Kisebbségi Önkormányzat megalakításának idejére.

    A cigányokra és a társadalomra nézve ez egy rendkívül veszélyes tendencia, amely ellen közös érdekünk védekezni. Csak példaként említem, hogy ha magyar társadalomban is hasonló elvet kívánnának érvényesíteni, akkor a pártok és önkormányzatok felállását követően a társadalmi szervezeteknek mind fel kellett volna oszlatni önmagukat, mint nem legitimnek, nem tárgyalópartnernek stb. Ezzel szemben például a kormánnyal szemben a tárgyalóasztalnál az Érdekegyeztető Tanács ül, és nem pl. az önkormányzatok szövetsége.

    A helyi Kisebbségi Önkormányzatok eleve nem „ugrálhatnak”, elsősorban megint csak a rossz törvény miatt – semmire sincs joguk, mindent a helyi önkormányzat dönt el, nincs pénzük, és a legitimitásuk is megkérdőjelezhető, tekintve a választási szabályozást, mely szerint megadták a lehetőséget a nemcigányoknak megválasztani a cigányok képviselőit. Ebben az egészben amit el lehetett rontani, azt mind el is rontották, és ez várhatóan nagyon súlyos, újabb terheket ró majd a cigányságra.

    Ezért válik fontossá az, hogy a cigány ügy államosítása mellett hagyjuk-e felszámolni társadalmi szervezeteinket, a polgárjogi mozgalmat, vagy pedig épp ellenkezőleg mindent megtesszünk a megerősítésükért. Sorskérdéssé válhat, hogy a cigány ügy és a cigány politika több lábon álljon: az önkormányzati rendszeren, a polgárjogi mozgalmon, a szakmai szervezeteken, az alapítványokon, a jogvédő irodákon és ami különösen fontos: ezek együttműködésén. Ezt az együttműködést a cigányoknak kell megteremteni.

    A lehetőség, amely adott: széles körű összefogás a kormány kisebbségellenes lépéseivel szemben. Azoknak a céloknak az elérése, amelyeket a politizáló cigányságnak el kell érnie – a munkanélküliség nagyságrenddel történő csökkentése, a létbiztonság kiharcolása, a tanuló nemzedék több milliárdos támogatása legalább a középiskola elvégzéséig, a cigány intézmények felállítása, a kisebbségi törvény módosítása, a cigányságot körülvevő társadalmi közvélemény megváltoztatása, a cigány kultúra, művészet és hagyományőrzés állami költségvetési támogatása, a rendőri atrocitások és a szkinhedtámadások felszámolása – csak akkor lehetséges, ha a cigányok politizálása több lábon áll, és egymás segítségére van.

    Ez azt jelenti, hogy amit például egy helyi cigány önkormányzati képviselő a gúzsbakötöttsége vagy pénztelensége, vagy kompetenciahiány miatt nem érhet el, vagy még csak meg sem említhet, azt egy civil társadalmi szerveződés tagjaként megteheti.

    Ez a civil társadalmi szerveződés a Roma Parlament, amely öt éve bizonyít, megerősödést kapott a sikerből, és tanulni volt képes a kudarcokból, erőt nyer a tagszervezeteitől, de önmaga is erőt ad a tagszervezeteinek.

    Minden okunk megvan arra, hogy egy virágzó, vonzó, hasznos és nélkülözhetetlen Roma Parlamentben gondolkozzunk a következő évekre. Egy olyan Roma Parlamentben, amelyik nem attól él, hogy támogatják-e az Etnikai Hivatalban ülő komiszárok. Ez a Roma Parlament attól van, hogy a cigány emberek akarják és éltetik. A cigány politikában kétségkívül eljött az az idő, amikor saját lábára kell, hogy álljon. Ha ez a gondolkodás, a véleménynyilvánítás és meggyőződés szabadságát jelenti, akkor megvan az alap a jövő sikeres és egészséges cigány politikai programjához és magatartásához.

    Több ezren vagyunk, és ez talán jobban is alakult, mint remélhettük a felszámolásunkra törekvő támadások mellett.

    Végül is a Roma Parlament és a „roma parlamentes" mentalitás nem más, mint egészséges tartású cigány embernek maradni, akik nem tesznek különbséget egyik és másik cigány között, szeretik azt, hogy magyarok is egyben, és a cigány társadalom sorsa ugyanolyan fontos, mint a magyar társadalom sorsa és jövője, és fordítva is így gondolják. Ebben az értelemben a roma parlamentesek amellett, hogy profizálódó cigány politikus nemzedékké váltak, egyben társadalompolitikusok is.

    Kérlek, ha tapasztalataid, meggyőződésed, céljaid és elveid is erre biztatnak, erősítsd meg a cigány emberek széles tömegének ezt a szabad összefogását, amely elsősorban a becsületesség íratlan törvényeire épül, és amelyet az elementáris közös érdekek érvényre juttatásának az eszménye rendelt el és tart össze.

Budapest, 1995. február 12.

5.évf. 3.sz. (1995. márc.), p. 10-[ 11.]