Vádolom a független Legfelsőbb Bíróság tanácsvezető bíróját, dr. Pálinkás Györgyöt azzal, hogy az újnáci, rasszista bűnök elkövetőivel szemben (elvi jelentőségűnek és útmutatónak mondott ítéleteiben és nyilatkozataiban) önkényesen és sorozatosan nem létezőnek tekinti a Büntetőtörvénykönyv alkotmányos értékeket garantáló 156. paragrafusát, s a rasszista nézetekkel és elméletekkel „felvértezett” bűnelkövetőket egyszerűen verekedőknek, garázdáknak tekinti.

A magyar bíróságok és bírák függetlenek (ha történt is némi „beavatkozás” a bírósági elnökök kinevezése körül Balsai István igazságügyminiszter részéről az MDF kívánalmainak érvényrejuttatására – ez nyilván kifejeződik majd az országgyűlési választásokon). A függetlenség azt jelenti, hogy bíráink – legyenek bár lelkiismeretük alapján rasszisták, konzervatívok, liberálisok, szocialisták vagy kommunisták – nem vehetnek részt a politikai életben, és nem gyakorolhat rájuk nyomást sem közvélemény, sem kormány, sem jobb-, sem baloldali, sem pedig centrumban álló ellenzék.

Ahhoz az egyetlen egy attitűdhöz azonban nincs joguk, hogy kivonják magukat a hatályos büntetőtörvénykönyv előírásai alól. A Legfelsőbb Bíróság büntetőbírája sem jogosult arra, hogy szabotálja a rasszista bűntettek elkövetőinek törvény által előírt határozottabb felelősségre vonását – se ezzel közvetett módon bátorítsa a szkinhedcsordák emberellenes, a városok utcáit dúló mozgalmait.

Emile Zola szavát kölcsönvéve: J'accuse! Vádolom dr. Pálinkás Györgyöt az erősödő magyarországi rasszizmus letagadásával.

Hell István

4.évf. 5.sz.