Tisztelt Barátom!

    Az 1993. július 22-én elfogadott kisebbségi törvény és a napokban elfogadott önkormányzati törvény együttesen minden okot megad valamennyiünk számára a reménykedésre és a kétségbeesésre. Reményünk van arra, hogy elképesztő kitartással, türelemmel és egymás iránti toleranciával eljussunk addig, hogy a cigányságnak helyi és országos szinteken felelősen választott vezetői hitelesen képviseljék és érvényesítsék az őket megválasztók érdekeit, hogy beleszólhassunk a politikai, gazdasági, szociális, kulturális döntések meghozatalába, illetve magunk is hozzunk ilyen döntéseket. Meg kell szerezni az eszközeinket – színház, múzeum, médiák, oktatási intézményeinken, művészetünkön keresztül ahhoz –, hogy magunkról jót, jobbat és igazabbat mondhassunk a többségnek, mint amit az tud, vagy tudni kíván rólunk, és ezáltal megváltoztathatjuk az egyik legalapvetőbb viszonyt, az előítéletességet a többség és a cigányság között.

    Bizakodhatunk hát elsősorban magunkban, mert mindez a törvény jelenlegi szabályozása szerint inkább csak elvi lehetőség és a magunk teljesítőképességétől, emberségétől függ, hogy ezekből a rossz törvényekből képesek vagyunk-e a magunk számára a legtöbbet kihozni, beleértve természetesen azt is, hogy hamarosan képesek leszünk megváltoztatni ezeket a törvényeket úgy, hogy azok nekünk is jók legyenek.

    A cigány politikai mozgalomban az elmúlt években érdemeket felmutatók közül bizonyára sokan érintettek lesztek a kisebbségi önkormányzatok megalakulásakor. Könnyen lehet, hogy most olyasmiről ejtek majd szót, amivel te is tisztában vagy, hiszen nem ma kezdtünk el politizálni.

    – Nagyon fontos, hogy lehetőség szerint ne csak a helyi kisebbségi önkormányzatok megalakítására koncentráljatok, hanem a települési önkormányzatokba is jelöljetek képviselőt, lehetőleg hasznos kompromisszumok és együttműködések kidolgozásával az induló pártokkal.

    – A települési önkormányzatok cigány képviselőinek a pártokkal megteremtett politikai együttműködés esetén jelentős befolyásolási lehetősége lesz a döntésekre. Törekedni kell tehát az önkormányzati választások idejére alkupozícók megteremtése, pl. a cigányok szavazataiért cserébe a párt adjon helyet a listáján a cigány képviselőjelöltnek-jelölteknek.

    – Rendkívül fontos, hogy amennyiben cigány kisebbségi önkormányzat alakul, az önkormányzati vezetők megfelelő legitimitással, azaz hitelességgel bírjanak, és ez csak akkor lesz így, ha minél több szavazójogosult cigány lakos leadja a szavazatát és választ. A törvény abszurditása, hogy a kisebbségi önkormányzatok képviselőit nem cigány választók is megválaszthatják. Ebben a szabályozásban többszörös csapda rejlik:

    a) Ha a cigányok nem mennek el szavazni, csak esetleg éppen annyian, amennyivel már megválasztható az önkormányzat, az önkormányzatok hitelessége és működőképessége megkérdőjeleződhet. Feltételezhető, hogy a kormány épp azért állapította meg nagyon alacsony számban az önkormányzatok megválasztásához szükséges szavazatokat. A hatalom az elmúlt években is sikeresen érte el, hogy a cigány politikusokat illegitimnek, sikertelennek és hiteltelennek állítsa be a cigány és nem cigány közvélemény előtt egyaránt. Ha ezt sikerül elérni az önkormányzatokban megválasztott cigány vezetőkkel szemben is, és erre jó esély van a ránk nézve nagyon rossz törvényi szabályozás miatt, annak nagyon súlyos következményei lesznek.

    b) A másik variáció szerint, ha a nem cigányok választják meg a cigányok önkormányzatait, esetleg valamelyik párt választja meg a maga jelöltjeit, következményeit, nem kell részleteznünk.

    Mindenképpen el kell kerülni, hogy a cigányság különböző csoportjai konfliktusba kerüljenek egymással. A jelölésnél és a választásnál is figyelemmel kell lenni arra, hogy mindegyik csoport képviselve legyen a megválasztott kisebbségi önkormányzatokban, ha lehet, a települési önkormányzatokban is. Minden okunk megvan arra, hogy a legemberségesebb módon egymás felé forduljunk és együttműködjünk. Védekezni a cigányságot sújtó hátrányok ellen csak együtt tudunk. Segíteni a társadalomnak, hogy jobb legyen, csak együtt tudunk. És ez érvényes minden kistelepülés és város helyi társadalmára egyaránt. Felül kell emelkedni korábbi vélt vagy valós, esetleges sérelmeinken és indulatainkon. Ha erre képesek vagyunk, új fejezetet nyithatunk a magyarországi cigányság történelmében.

    – A kisebbségi törvény jelenlegi szabályozása a kisebbségi önkormányzatoknak igen szűk cselekvési lehetőségeket ad, előfordulhat, hogy tagjait nem a cigányok választják meg: a kisebbségi önkormányzat döntéseit a települési önkormányzat szabta keretek és korlátok között hozhatja meg, működési feltételei a helyi önkormányzatok akaratától, úgymond jóindulatától függenek, költségvetését a települési önkormányzat fogadja el és hagyja jóvá, a kisebbségi önkormányzatnak átadott intézmények fölött a település önkormányzata felügyeletet gyakorol. Mindezek egy éretlen, kisebbsége iránt bizalmatlan és a kisebbséget alárendelt szerepbe kényszerítő politika visszás törvényi rendelkezése ránk nézve. Éppen ezért, bízva a törvények mihamarabbi megváltoztathatóságában, de tudva és belátva a jelenlegi szabályozás adta korlátokat és csapdákat – mindent meg kell tenni azért, hogy a településeken működő cigány társadalmi szervezetek megmaradjanak, működőképesek legyenek, és a kisebbségi önkormányzat és a cigány társadalmi szervezet egymás segítségére lehessen, ha ez szükséges, vagy a társadalmi szervezet egy sikertelen kisebbségi önkormányzattal szemben védekezési lehetőséget legyen képes adni a tagjainak. Mindenképpen a két, illetve több lábon állás taktikáját lenne szerencsés követni, e levélben terjedelem miatt nem részletezhető okok miatt.

    – A cigányság képviselőinek, több ezer embernek egy időben kell szociális, gazdasági, közönségszervező, szociális munkási, népművelői, hagyományőrző tevékenységet kifejteni és a legmagasabb szintű szakmai-politikai érdekképviselet kialakítására, koordinálására törekedni helyi és országos szinten is.

    Nincs esély a nagypolitikában sikeres tevékenységre tömegtámogatottság nélkül, és ugyanakkor nincs esély a nagypolitikában való megjelenés nélkül a helyi kezdeményezések szintjén maradva még csak minimális javulás elérésére sem, legalábbis társadalmi méretekben. Meg kell sokszorozni erőinket, hogy erre képesek legyünk.

    A tanulságokat azonban szükséges levonni, lásd a politizáló cigány szervezetek megsemmisítésére irányuló szándékot. Tragikus lenne, ha a kisebbségi önkormányzatok nem tudnának védekezni ez ellen, mert a cigányság társadalmi hátránya alapvetően politikai meghatározottságú.

    Ez mindössze annyit jelent, hogy a saját közvetlen érdekeinken túl képesek vagyunk egymásért is „politizálni", közösséget vállalni egymással, úgy is mint magyar állampolgárok a magyar állampolgárokkal, úgy is mint cigányok a cigányokkal, és úgy is mint emberek az emberekkel.

    A Roma Parlament politikai hitvallása fejeződött ki az előző mondatban, és fontos, hogy ez a politikai-emberi gondolkodásmód és gyakorlat teret nyerjen az egymást is letaposni képes korlátolt, szűklátókörű politikával szemben. A roma parlamentes gondolkodásmódnak fent kell maradnia a társadalmi szervezetekben, meg kell jelennie a cigány kisebbségi önkormányzatokban és az országos kisebbségi önkormányzatban.

    Politizáljunk szépen és emberségesen, hogy felemelt fővel járhassunk mindenkor.

Budapest, 1994. október 10.

Zsigó Jenő

a Roma Parlament elnöke

Horváth Aladár

a Roma Parlament ügyvivője

(Szerkesztőség által rövidített változat)

4.évf. 11.sz. (1994. nov.)