Ha én roma vagyok, jól megnézem magamnak a jelölteket, aztán elmegyek szavazni: választani, közülük. Hogy legalább a magam egy szál szavazatával hozzájáruljak a fontos döntéshez: ki képviseljen engem és mindnyájunkat az ország házában, ki legyen az én emberem és a mi emberünk a kiválasztottak közül, akik a következő négy évben itt majd mindnyájunknak törvényt szabnak. Ha roma vagyok, mindenképp ezt teszem, mert az elmúlt négy évben megtanultam: nem babra megy a játék, a bőrünkről van szó, meg a gyerekeink bőréről.

    Ha én roma vagyok, most jól odafigyelek, és nem arra a jelöltre szavazok, aki még harsányabb zászlólengetést ígér és még zajosabb handabandát – hanem amelyik józan hozzáértéssel a gazdasághoz akar nyúlni. Hogy közös erővel megfordíthassuk a romlást, hogy túllépve a csődön új munkahelyeket teremthessünk – mindnyájunknak, a romáknak is! –, hogy a két kezünk munkájából építhessük az életünket és a közös jövőt. Azt választanám, amelyik majd abban segít, hogy termeljünk, és koldus-alamizsna helyett azt ehessük-élhessük, amit megtermeltünk.

    Ha én roma vagyok, nem azt a jelöltet választom, amelyik ellenséget keresve fegyverekre költené a mindnyájunk munkájából a közös kalapba került pénzt, hogy azokkal a fegyverekkel, a szomszédokéval, együtt a magunk maradék békéjét is feldúljuk –, hanem aki hihető szavakkal a mindnyájunk békéjét ígéri, s a szűkös pénzecskénknek jobb helyet tud: a szűkölködők segítését, a fiatalok tanítását tartja a fegyvereknél fontosabbnak.

    Ha én roma vagyok, nem a nemzetiszínű hóbortok prófétájára szavazok, aki „idegent” mutogat és vérrel szerzett, ezeréves jogokról hazudik – hanem arra, amelyik az ország polgárainak az egyenlőségét vallja, a romákét is: a munkahelyi felvételnél, az iskolában, a törvény előtt, az utcán. Arra voksolok, amelyik nem „magyar” és „nem-magyar” ember között tesz különbséget, hanem csakis az építésre képes ember, meg a rombolás esküdt megszállottja között.

    Ha én roma vagyok, nem a múlton merengek a választáskor, nem azon töprengek, hogy melyik „apánk” idején mekkora és milyen volt az ország, hiszen a romák múltja igazán nem sok jóról mesél! – választanám inkább azt a jelöltet, aki okos szóval a jövőről mond valamit. És nem csak rózsaszín álmokat fest – de legalább közös és egyenlően osztott lehetőségeket az eljövendő kemény munkához.

    Én romaként nem azt választanám, aki rendőr-rendet és drága pénzen erős államot kínál – hanem amelyik hinni képes a mindnyájunk jóra való természetében, a tehetségünkben az építésre, amelyik hisz a szabadásunkban és egyenlőként fogad be minket is az építőbrigádba.

    Hogy mi a neve a jelöltemnek, és hogy melyik párt küldte, azt nem mondhatom meg. Mert súgni nem ér: ha értelemmel bíró, felnőtt embernek hiszlek, akkor hiszem, hogy magad is megtalálod azt az ismerős, jóállású arcot, amelyik a tied. Súgni most csak annyit illik, hogy elmondhatom: ha én roma vagyok, felelősséggel gondolkodom erről a választásról és nem fogom elherdálni a szavazatomat akárkire. És elpotyázni sem fogom: mindenképp elmegyek szavazni. Mert tényleg nem mindegy, hogy ki és hogyan szól majd helyettem és értem a parlamentben. Mert tudom, hogy ha nem a legjobb jelölt választódik ki majd a választhatók közül, akkor én hiába mutogatok majd másokra: ennek bizony magam is oka vagyok. Mert tudom: a balsors nem olyan, mint a jégeső, nem a jóisten adja, ha most rosszul döntünk, csakis magunknak csináltuk a bajt. Rajtam is múlik, hogy a lehetőségekből a lehetséges legjobbat válasszuk – ha roma vagyok, nekem ezt jelenti ez a választás.

4.évf. 5.sz. Csalog Zsolt