Megjegyzések az előitéletesség fokozataira

A vállamra tette a kezét, vígasztalóan a szemembe nézett és baráti hangon elmesélte azt, hogy amikor Afrikában járt, látott négereket. Ezt nevezem szemlélődésnek! Még hozzá tette, hogy képzeljel el - csodálkozva, már-már kétkedő hangon -, hogy nem voltak szomorúak, pedig feketék. Én lesütöttem a szemem, mint aki nem ért egyet a jókedvű négerekkel és fogtam magam, Illyés Gyulához menekültem. Olvasva a franciáknak írt Petőfi monográfia magyar fordítását (van egy könyv erről a magyaroknak íródva is, de a franciák semmit sem tudnak akkori történelmünkről sem, ezért Illyés részletesen írt nekik), tehát olvasva ezt a könyvet, megfelelő hangsúllyal tudósítva vagyok arról, hogy amikor Petőfit katonáskodása idején Sopronban ápolták, nem jutott neki máshol hely, csak az évszázad legnagyobb bűnözőjével, egy szutykos cigánnyal egy ágyban.

Aki, gondolom, szintén beteg volt, de cigány népi íróktól nem olvastam olyasmit, hogy a szutyoktalan Petőfire panaszkodnának. Felhívtam Illyés "szellemi kontinuitását" - neki már sok gondja volt a cigány értelmiséggel, mert annak nézték -, aki közölte velem, hogy én semmit nem értek Illyésből, és ezt a mondatot különben is Petőfi mondta. És akkor jobb? - jegyeztem meg magamnak.

    Az előítélet annak is rossz, aki teszi. Amikor a bamba cigány eltűri a parasztok fogdosását, vicceiket a József Attila-i mai és mindennapi kocsmában, ezt kizárólag azért a nevezetes féldeciért teszi, amit vigyorogva, s már mind a ketten vigyorogva lehörpintenek. Ez a féldeci konkrét kiváltása, megváltása a piszkolódásnak, és bizony ez pénzbe kerül.

    Fehér "cigányoknál" gyakori, hogy társaikra a mozdonyszőke jelzőt használják, bizonyítva, hogyők már megmenekültek ilyen-olyan stigmáiktól, s ezért már nem cigányok, hacsak időközben nem válik rentábilissá a cigány identitás vállalása, például: cigányok körében kifejtett közművelődési, irodalmi, netán szerkesztői munkáért járó fizetség miatt.

    Az ilyen mandiner-indetitású cigányok zöld utat kapnak a miniszterek, államtitkárok felé, hogy gebinbe megkaphassák a jogot a mostmár-népem felemeléséhez. Tehát erkölcsileg is rentábilissá válnak.

    Az ilyen történetekben persze az is benne van, hogy korábban még nem tudott cigány lenni , mert az elhatározás sem anyagi, sem szellemi eszközökkel nem volt kellően finanszírozva. Sőt, az öngyűlölet variációit is látom egy-egy példa esetében: olyan szép ez a gyerek, mintha nem is cigány lenne, hangzik el kedveskedve keresztelők alkalmával. Mit is gügyöghetne az újszülött? A legjobb, ha szépen csendben marad és leszarja pelenkájával együtt az egész világot.

Balogh Attila

III. évfolyam, 8.szám