| Melinda:
– Hétéves vagyok, ide járok iskolába a tesómmal. – Szeretsz iskolába járni? – Nem. |
 Fotó: H. M. J. |
Február 4-én író-olvasó találkozóra hívott dr. G. Emőke, a „Kicsi madarak” nevű gyerekklubba. Ebben még nincs semmi különös, hiszen kisebb-nagyobb megszakításokkal, nagyjából kéthavonta hívnak meg különböző iskolákba, óvodákba foglalkozásokat tartani. Ami igazán meglepett, az az, hogy február 4-i hallgatóságom minden tagja SZELLEMI FOGYATÉKOSNAK ÍTÉLTETETT! A foglalkozáson résztvevő gyerekek kivétel nélkül cigány származásúak voltak. A mesékre okos, értő szemekkel figyeltek, türelmesen hallgattak végig. A mesék után közösen rajzoltunk egy elképzelt, nagy-nagy cigány várost, amiben minden volt: bolt, patika, kórház, palota, kastély, cirkusz, iskola, színház, múzeum stb., csak rendőrség nem volt, és kocsma. Közben beszélgettünk. Holők kérdeztek, hol én. Figyeljék csak ezeket a „szellemi fogyatékos” gyerekeket...
– Hétéves vagyok, ide járok iskolába a tesómmal. – Szeretsz iskolába járni? – Nem.
Melinda:
Fotó: H. M. J.
– Miért nem?
– Mert a tesóm se szeret...
Mara (hétéves):
– Én szeretek iskolába járni, mert itt meleg van.
– Otthon nincs meleg?
– Nincs...
– Miért nincs?
– Hát, mert nem süt a Nap...
Ernő (nyolcéves):
– Az én szüleim nem foglalkoznak semmivel.
– Hogyhogy?
– Nincs munkájuk.
– Miért nincs szerinted?
– Mert... szegények vagyunk...
– Miért vagytok szegények?
– Hát, mert anyu és apu nem foglalkozik semmivel.
– És ha lenne munkájuk?
– Akkor is szegények lennénk...
– Honnan veszed ezt? Anyukád mondta?
– Nem.
– Akkor ki mondta?
– ...
Gabriella (nyolcéves):
– Ha én nagy leszek, cirkuszba megyek dolgozni!
– Miért éppen cirkuszba?
– Mert akkor nem kell anyunak drágán jegyet venni, és akkor apu mondhatja, hogy kész cirkusz, amit művelek...
– Mit művelsz?
– Semmit.
– Biztos?
– Idegesítem az anyut néha...
– Mivel idegesíted?
– Hát a számtannal, mertő se tudja megoldani és apu nevet...
Dániel (tízéves):
– Ebbe az iskolába sok cigány van!
– És ez baj?
– Nem, mert anyu is az...
– És te nem vagy cigány?
– Azt nem mondtam...
Balázs (tízéves):
– A néni tényleg meséket ír?
– Hallhattad, fel is olvastam néhányat.
– Azok nem mesék!
– Nocsak. Aztán miért nem mesék?
– Mert mindenki szomorú a végén.
– Szerinted csak az a mese, ahol boldogok a szereplők?
– Igen.
– Miért?
– Hogy jókedvünk legyen.
– Mindig jókedvűnek kell lennünk?
– Igen.
– Miért?
– Csak...
Szilvia (nyolcéves):
– Mesélnél valamit magadról?
– Nem...
– Miért nem?
– Mert én kicsi vagyok...
– Ettől még mondhatnál valamit magadról.
– Mondtam. Kicsi vagyok...
Hermina (hétéves):
– Az én apukám muzsikálni jár. Sokat megy külföldre, mert híres ember.
– Hol járt már apukád, milyen országokban?
– Volt Németországba meg Svájcba...
– És még?
– Volt Németországba és Svájcba...
– Értem. Szóval ebben a két országban járt apukád.
– Nem.
– Hát?
– Meg itthon is volt nálunk...
– Értem.
– És Egerbe is volt!
– Aha.
– És... és ... Németországba és Svájcba!
Csaba (nyolcéves):
– Mi leszel, ha nagy leszel?
– Semmi.
– Ezt hogy érted?
– Sehogy...
Ildikó (nyolcéves):
– A néni cigány?
– Igen.
– Akkor jó.
Koppány (nyolcéves):
– Szép neved van!
– Úgy kaptam...
– Ezt rögtön gondoltam.
– ...
– Tudod ki volt Koppány?
– Hááát...?
– Megmondjam?
– Ne. Eszembe jutott! Koppány egy őscigány volt, akinek volt egy nagy buzogánya, azzal vezette be Pestre a magyarokat...
– Hm... Ezt kitől hallottad?
– Hát... csak úgy, magamtól...
Zsuzsa (hétéves):
– És neked mi a kedvenc meséd?
– Amit mesélnek.
– És mit mesélnek?
– Mesét.
– Jó, jó, de milyen mesét?
– Hosszú mesét.
– Miről szól az a hosszú mese?
– Most nem jut az eszembe...
Kata (nyolcéves):
– Mit kérnél egy jótündértől?
– Semmit.
– Ez biztos?
– Hát, a Télapó is becsapott!
– Mit kértél a Télapótól?
– Korcsolyát.
– És nem hozott?
– De hozott...
– Akkor mi a baj?
– Csak egy korcsolyát hozott, az egyik lábamra, a másikat a testvérem kapta, így egyikünk sem tud korizni...
Egy 1984. évi felmérés szerint az iskolaköteles cigány gyerekek hatvanöt százalékát kisegítő iskolába utasítják...
Szécsi Magda
7.sz. (1992), p. 26-27.