Útravaló Vers

Jónás Tamás

Armageddon

a Nap sziget a best befor után

itt téblábolnak nyugdíjas urak

zeuszok, rék, krisztusok tömege

a számukra kijelölt terület

csónakáztatja őket szüntelen

pedig már nem ármánykodik a főúr

nem hisztérika már az asszonya

a tolvajok ura szégyen de kékül

a jinjang gyerekeknek karika

Nap-szigeten jönnek-mennek ülnek

a lángolásban veszt az indulat

meg kellett szokni végre: a valóság

túl sok be nem fejezett mozdulat

a Föld sziget az ember mint a minta

tányérokon mellékes fontos jelzés

hogy erre fele ilyen a fauna

a víz sziget földek kötözik gúzsba

kormos egekből sül az éjszaka

valaki sárgás cetlit varrt a múltra:

ha olvasod, fiam, ne menj haza

szerelmes szekerek zörögnek a szívben

lovak húzzák vagy moslékok ura

a disznó aki réges-rég a rossz nő

Pénelopéhoz nem enged haza

Szex

Beigazolódott minden gyanúm

beteljesült minden félelmem

a világ félelmetes kis fekete falu

fuldoklanak az emberek a szégyenben

a levegő üres légi tó

se madarai se halai

a csend nem a szünet hanem az örök némaság szava

láthatatlan állatok falnak fel minket rendszer nélkül

beigazolódott minden gyanúm

Nők tűnnek el tűnnek fel mint rovarok

Fél tőled a szentté figyelt kedvenc

Nincs ágy pihenni nincs vágyad ágyra

Nyílik a szarhalál büdös de gondozott szája

Egy sötétség van: a pusztulás éjszakája

A szíved beszorul a szíved beszorul

beigazolódott minden gyanúm

úgy reszketek mint popcornos mozis zacskó a 20 literes

és félreismertem magam: visítva rettegek

átég még ebbe a versbe is a félelem

túlvakuzott kép vagyok hasztalan

beigazolódott hogy nem szeret az az egy sem aki

képes volt megbetegíteni kigyógyítani

Marad a lassabb szív és marad még baszakodni a halál