„Igazságot akarunk!”, „Az intézményesített rasszizmus = az új típusú holokauszt”, „Tiszteletet kérünk!” – efféle jelszavakat skandálva követelték romániai jogvédők Baconschi külügyminiszter lemondását, aki egy nyilatkozatában a romák vélelmezett bűnelkövetői hajlandóságát tette szóvá. A külföldön élő roma közösségek rossz nemzetközi megítélése kapcsán Bavsescu államfő hasonlóan kifogásolható kijelentésekre ragadtatta magát a napokban.

Inkább utózöngéi, mint újszerű meglátásai miatt került az érdeklődés homlokterébe az a romániai vizsgálat, amelynek eredményeit a minap tették közzé Bukarestben. Hiszen az elnöki hivatal megbízásából elkészített szakmai anyag döntően már ismert jelenségekre hívja fel a figyelmet, amikor a 22 milliós össznépességű kelet-európai országban élő roma kisebbséget a társadalmi kockázatoknak leginkább kitett csoportként jellemzi, amelynek tagjait folytatólagosan diszkriminálják az oktatás, az egészségügy, a lakhatás területén, valamint a munka világában.

Jóval nagyobb port kavart ugyanakkor Traian Băsescu román államfő megnyilatkozása, aki a jelentés bemutatására szervezett konferencián a romák felelősségét taglalta – mondván: ennek elismerése híján valamenynyi kormányzati és uniós program szükségszerűen bukásra van ítélve, függetlenül az anyagi volumentől. „A megoldás kulcsa, hogy a romák végre elküldjék iskolába gyerekeiket” – idézte a BalkanInsight.com az elnököt, aki szerint a roma családoknak fel kell hagyniuk azzal a „szokással”, hogy kizárólag a gyermeknevelési segélyből tartják el magukat.

Hozzászólásában a tavaly év végén újraválasztott Băsescu kitért a román migránsok helyzetére is – jelezve: a végtelenségig nem leplezhető, hogy milyen rossz a megítélésük a külföldön élő roma közösségeknek. „Menjenek el Párizsba, Oslóba, Rómába vagy Milánóba. Minden utcasarkon, minden mú-

zeum előtt lehet látni őket, és mindnyájan tudjuk, nem azért állnak ott, hogy meglátogassák a múzeumot” – citálta az államfői hozzászólást az MTI.

Aligha meglepő, hogy az elnök megnyilatkozása, illetve a folytatólagos kormányzati tétlenség kapcsán roma civilek már a helyszínen tiltakozásukat fejezték ki, „Stratégiák tíz évei, nulla eredmény” felirat kíséretében kérve számon a mértékadó becslések szerint 2,2 milliós résznépesség érdemi támogatásának,

illetve védelembe vételének hiányát. S bár a helyszínen kialakult kisebb szóváltásban Băsescu nem vitatta el a civilek véleményformáláshoz való jogát, a demonstrálókat az elnöki biztonsági szolgálat emberei végül eltávolították a teremből.

Pár nappal korábban egy külügyminiszteri megnyilatkozás váltott ki ennél is élesebb reakciókat. Mint arról a Kitekintő külügyi portál beszámolt: Teodor Baconschi a Franciaországban bűncselekményeket elkövető román állampolgárokról szólva állítólag azt mondta, hogy „egyes romániai közösségekben, elsősorban a roma etnikum körében fiziológiai probléma a bűnözés”. Az inkriminált kijelentés után két héttel a Romani Criss (RC), illetve más jogvédő szervezetek a kormány épületével szemben tüntetve követelték a vezető külügyér lemondását – mondván: az megsértette a romániai cigányságot. A politikus és az RC szópárbaja azonban ezzel nem ért véget: előbb a külügyminiszter „elmélkedett” a demonstráció kapcsán a romák „született intelligenciájáról” – majd a jogvédők vezetője, Magda Matache replikázott, hogy Baconschi „náci elméletekkel operál”.

Persze nem először fordul elő, hogy magas rangú román politikusok „elnyilatkozzák” magukat. Mint emlékezetes: három évvel ezelőtt Băsescu keveredett botrányba, amikor az egyik tévéállomás riporterének véletlenül bekapcsolva maradt mobiltelefonjába akként vélekedett a szerinte túl rámenős újságíróról, hogy „Milyen erőszakos volt ez a büdös cigány!” (Nyelvében él, Amaro Drom, 2007. június). 2006 februárjában pedig Adrian Cioroianu volt külügyminiszter fogalmazott úgy egy Bukarest környéki település roma lakóiról, hogy „büdösek és bűnözők”. A román diplomácia akkori vezetője 2007 őszén ráadásul tovább tetézte a bajt, amikor az Olaszországban bűncselekményeket elkövető román állampolgárokról szólva azon véleményének adott hangot, hogy azokat nem televíziókkal felszerelt börtönökben kellene tartani, hanem büntető zászlóaljakban a legnehezebb munkára kényszeríteni (Párhuzamos történetek, Amaro Drom, 2009. december). Ugyanebben a nyilatkozatában Cioroianu – az amúgy elismert történész, a kelet-európai ország egyik tekintélyes gondolkodója – azt a „töprengését” sem mulasztotta el „közkinccsé” tenni, hogy vajon nem lehetne-e az egyiptomi sivatagban egy darab földet vásárolni és oda zsuppolni mindazokat, akik külföldön szégyent hoznak hazájukra.

A magas rangú politikusok újabb verbális ámokfutásai közepette csak viszonylag szerény nemzetközi visszhangot kapott az Amnesty International jelentése, amely egy csíkszeredai roma közösség kilakoltatási kálváriájára fókuszálva hívja fel a figyelmet a romák lakhatási anomáliáira. Mint az a megdöbbentő fényképekkel gazdagon illusztrált jelentésből kiderült: a mintegy százfős csoportot 2004-ben lakoltatták ki a Hargita megyei település központjából a városszéli szennyvíztisztító közelébe. Noha a hatóságok az érintetteket arról biztosították, hogy csupán átmeneti megoldásról van szó, azóta is a telep melletti fémkabinokban kénytelenek meghúzni magukat – bár panaszukkal már az Európai Emberi Jogi Bírósághoz is fordultak.

A tekintélyes jogvédő szervezet szerint a hatóságok több passzust is megsértettek az erőszakos kilakoltatás során. Egyrészt nem biztosították a családok számára a nyolcnapos kiköltözési határidőt – lévén otthonaikat 24 órán belül kellett elhagyni –, másrészt a nemzetközi egyezmények szerint az újonnan kijelölt lakóhelynek legalább 300 méterre kellene lenni az efféle ipari létesítménytől. Az AI ráadásul arra is figyelmeztet, hogy a csíkszeredai romák esete nem egyedülálló – az elmúlt években több roma közösség tagjait költöztették szeméttelepek, szennyvíztisztítók, üzemek közvetlen közelébe –, s ennek ismeretében arra kérik a román kormányt, hogy mielőbb gondolja újra a lakhatásra vonatkozó jogszabályokat.

R. A.

Fotó: O.Vera