A gyakorlat azt mutatja, hogy a kisebbségekhez tartozó egyéneket jogaik érvényesítése érdekében a különböző jogviszonyokban előre meg nem határozott, esetleges, átláthatatlan, jogszabályban nem rögzített szempontok alapján tekintik egy kisebbséghez tartozónak vagy nem tartozónak. A fennálló helyzet súlyos visszaélésekre és jogbizonytalanságra ad lehetőséget. Amennyiben a kisebbségi hovatartozás megítéléséhez nem állnak rendelkezésre objektív szempontok, a jogbiztonság mellett az egyenlő bánásmód alkotmányos követelménye is súlyosan sérülhet. A nemzeti és etnikai jogok országgyűlési biztosa, valamint az adatvédelmi biztos egy évtizede megfogalmazott közös állásfoglalása1 óta végbement társadalmi folyamatok – választójog gyakorlása a többség által; címzett támogatások nyomon követhetetlensége; hátrányos megkülönböztetés elleni fellépés alacsony színvonala – az állásfoglalás újragondolására késztette 2009 őszén dr. Kállai Ernő és dr. Jóni András szakombudsmanokat, akik etnikai adatgyűjtést megteremtő jogszabályt javasolnak. Az ajánlás alapján gyűjtött adatokat mindvégig anonim, egyénekre vissza nem követhető módon, adott esetben egyirányú kódolást alkalmazva kezelnék, személyes adatokat tartalmazó adatbázis nem jönne létre.

Az etnikai hovatartozásra, illetőleg annak percepciójára vonatkozó adatok kezelésének jogi szabályozása több alkotmányos jogot érint: mint különleges adatok kezelése kapcsolódik az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében szabályozott személyes adatokhoz fűződő joghoz; mivel az adatkezelés célja a kisebbségek kollektív illetőleg a kisebbségekhez tartozó egyének individuális kisebbségi jogainak gyakorlása, az e jogokkal való viszszaélés kizárása, ezért nyilvánvaló az összefüggés az Alkotmány 68.§-ban biztosított ezen jogokkal. A joggyakorlás bizonytalanságai felvetik az egyenlő bánásmód és a jogbiztonság alkotmányos elveinek sérelmét is. Végül a keletkezett adatok megismerhetősége a közérdekű adatok nyilvánosságához fűződő alkotmányos joggal is összefüggésben áll.

Az Alkotmány rögzíti, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek államalkotó tényezők2, és egyben deklarálja az őket megillető védelmet és kollektív jogaikat. Az Alkotmány tartalmazza a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, mint egyéni és kollektív jogot is. A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény tartalmazza az identitásvállalás szabadságát, azaz ebben a kérdésben senki nem kötelezhető nyilatkozattételre. Az adatvédelmi törvény3 szerint a nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozásra vonatkozó adat különleges személyes adat, kezelése csak akkor lehetséges, ha az érintett ahhoz írásban hozzájárul. A fenti jogszabályhelyek azonban nem adnak pontosabb útmutatást a kisebbséghez tartozás mibenléte tekintetében4. Fontos, hogy az egyes jogszabályok világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára.

Az identitás fogalmának tisztázása nélkül azonban nem beszélhetünk kisebbségi jogokról. Az identitást az ember tanulja, mégpedig abban a környezetben, ahova beleszületik. Az identitás egy struktúra, amelynek számos tudáseleme van (a név, a származás, a csoporttagság, az anyanyelv, a kultúra, a szokás, a vallás). A kisebbségek esetében az identitás kettős, sőt többes identitás is lehet, nevezetesen a többségi társadalomba és a kisebbségi közösségbe egyszerre születnek bele (állampolgári identitásuk mellett kisebbségi identitásuk is van). Ebből nem következik azonban az, hogy bármelyik identitást vállalni kell, de választani csak azok között az identitások között lehet, amelyeket az egyén saját elsődleges, illetve másodlagos szocializációja során megtanult. A jelenlegi magyar rendszerben a jogalkotó a szabad identitásvállalást helyezi előtérbe, azonban tényleges jogi garanciák hiányában lényegében a szabad identitásválasztás elve érvényesül, annak minden hátulütőjével és negatív gyakorlati tapasztalatával. Így van ez annak ellenére, hogy a kisebbségi ombudsman és a jogi szakirodalom szinte egységesen az identitásvállalás szabadsága mentén értelmezi a jogszabályokat, a gyakorlat azonban – megfelelő kritériumok és eljárási garanciák hiányában – rácáfol erre.

Az identitás vállalása azonban a gyakorlatban nem jelent egyet a származás külső percepciójával, különösen a cigány kisebbséghez tartozók esetén. Így van ez például, ha diszkrimináció, etnikai indíttatású bűncselekmények áldozatait kívánjuk azonosítani.

A jelentés a jogszabályi háttérből kiindulva határozza meg azokat a területeket, amelyeken szükséges a beavatkozás. Ilyenek különösen a diszkrimináció nyomon követésének, a különböző támogatások odaítélésének, a képviseleti jogok gyakorlásának, a büntető igazságszolgáltatásban és a népszámlálás során felvett statisztikai adatok kezelésének és a gyermekvédelemmel öszszefüggő adatok védelmének problémái.

A megfogalmazott javaslatok az adatvédelem és az adatnyilvánosság közötti új egyensúly megteremtésére irányulnak.

Javaslat a származás percepciójához kapcsolódó objektív garanciális szempontrendszerre

A diszkriminációs élethelyzetek megítélése esetén a származás külső percepciója a fontos. Ezért a szerzők a következő szempontrendszert javasolják a diszkrimináció és a rasszista bűncselekmények esetén eljáró szervek figyelmébe. Ha az elsődleges szempontok közül kettő – a percipiálók szerint – fennáll, az adott jogviszony szempontjából az adott kisebbség tagjaként tételezhető a személy.

1. lista

Elsődleges szempontok:

– Bőrszín

– Népi ruházat, egyéb külső jegyek

– Az adott kisebbségre jellemző, körükben elterjedt vezetéknév, keresztnév

– Szülők neve (személyi okmányban), szülők származása

– Lakóhely (telepszerű lakókörnyezet vagy közismerten kisebbségek által lakott településrész)

– Kisebbség tagjaként való ismertség

– Kommunikáció, nyelvhasználat, akcentus

Másodlagos szempontok (ha az elsődleges jellemzők közül csak egy állapítható meg, kiegészítő jelleggel alkalmazhatóak):

– Szociális helyzet

– Iskolai végzettség

– Családmodell

– Munkahelyi státusz

– Vallásra utaló jel vagy magatartás

– Szociális ellátásokban való részesedés

– Foglalkozás

Az objektív garanciális szempontrendszerre tett javaslat ez esetben tehát a diszkrimináció és a gyűlöletbűncselekmények esetén eljáró szervek jogalkalmazási gyakorlatára vonatkozik.

Javaslat az identitásmegvalláshoz kapcsolódó – anyagi vagy egyéb előnyökkel járó – kisebbségi jogok gyakorlása esetén alkalmazandó objektív szempontrendszerre

Az egyes programokban, támogatásokban való részvétel jogának kérdésében az identitás és a származás kérdése is felmerül. Amennyiben a kisebbséghez való tartozáshoz előny kapcsolódik, a származásra vagy identitásra való rákérdezés nem sérti sem az identitásvállalás szabadságát, sem az önrendelkezési jogot, mert annak megvallása önkéntes. Ez azonban visszaélésekre adhat lehetőséget, ezért az ombudsmanok emellett egy objektív szempontrendszer felállítását is elengedhetetlennek tartják.

Különböző szempontrendszert állít fel a javaslat azokhoz a jogviszonyokhoz, ahol az identitás a releváns (ennek megerősítésére közösség általi elismerés szükséges), és azokhoz, ahol a támogatás lényege a diszkrimináció negatív hatásainak ellensúlyozása.

Az objektív garanciális szempontok mérlegelése a kisebbségi önkormányzat által adott ajánlásban történik. E szempontrendszer szolgál tehát alapul a kisebbségi közösség általi elismeréshez. Amennyiben az adott településen nem működik kisebbségi önkormányzat, akkor a helyben működik civil szervezet, szomszédos kisebbségi önkormányzat, vagy a területi kisebbségi önkormányzat jogosult illetve köteles az ajánlás kiadására. Ehhez javasolják formanyomtatvány készítését, amelyen a kisebbségi önkormányzatnak egyrészt be kell jelölnie azokat a kritériumokat, amelyeknek a pályázó megfelel, másrészt pedig szövegesen is indokolnia kell. Az ajánlás megtagadása is az ajánlószelvény kitöltésével, indokolással történik. Az esetleges jogellenes ajánlásmegtagadás polgári jogi úton peresíthető lenne.

2. lista

Elsődleges szempontok (ha ezek közül legalább kettő fennáll, az identitás vélelmezett):

– Leszármazás, családi kapcsolat

– Nyelvismeret

– Kulturális hagyományok ismerete és ápolása

– Közösségi események, rendezvények látogatása

– Kisebbségi oktatásban való részvétel

– Aktív részvétel a kisebbségi közéletben

– Tagság, választott tisztség a kisebbség társadalmi szervezetében

– Kisebbségi önkormányzati képviselő

– A kisebbség tagjaként való ismertség a településen

– A kisebbség érdekében végzett társadalmi tevékenység

– A kisebbség érdekében végzett egyéb, a kisebbséggel kapcsolatba hozható tevékenység.

Másodlagos kritériumok (ha az elsődleges jellemzők közül csak egy állapítható meg, kiegészítő jelleggel alkalmazhatóak):

– vezetéknév, keresztnév

– vallásra utaló jel vagy magatartás

Az objektív szempontok alkalmazásának alkotmányosságát támasztja alá az 58/2001. (XII. 7.) Alkotmánybíróság határozat, amely a névjoggal összefüggésben megállapította: kétségkívül visszaélésekre adhat okot az a körülmény, hogy a kisebbségeknek nem kell igazolniuk nemzetiségi hovatartozásukat. „Bár a jogalkotói szándék nyilvánvalóan nem irányult arra, hogy ezzel a lehetőséggel az adott nemzetiséghez nem tartozók is éljenek, ezt a szabályozás jelenlegi módja és tartalma mégsem zárja ki. Ennek a szabályozásból eredő, ám mégis a tényleges szabályozási szándékot és akaratot is – adott esetben – negligálni képes gyakorlatnak a kialakulását a jog(törvény)alkotás további differenciálásával, pontosításával az államnak kell megszüntetnie.”

Azokban az esetekben pedig, amikor az adott támogatás a diszkrimináció negatív hatásait ellensúlyozza (esélykiegyenlítő támogatás), akkor más típusú objektív szempontok mentén kell valószínűsíteni a csoporthoz való tartozást. Ehhez is formanyomtatvány készülne a fentiek szerint az alábbi szempontok alapján:

3. lista

Elsődleges szempontok (ha ezek közül kettő fennáll, a jogosultság tételezhető):

– Bőrszín

– Népi ruházat, egyéb külső jegyek

– Az adott kisebbségre jellemző, körükben elterjedt vezetéknév, keresztnév

– Szülők neve (személyi okmányban)

– Leszármazás, családi kapcsolat

– Lakóhely (telepszerű lakókörnyezet vagy közismerten kisebbségek által lakott településrész)

– Kisebbség tagjaként való ismertség (ez ebben az esetben magában foglalhatja a kisebbségi önkormányzatban, társadalmi szervezetben való részvételt stb. is)

– Kommunikáció, nyelvhasználat, akcentus

Másodlagos szempontok:

– Nemzetiség

– Nyelvismeret

– Kulturális hagyományok ismerete és ápolása

– Közösségi események, rendezvények látogatása

– Kisebbségi oktatásban való részvétel

– Aktív részvétel a kisebbségi közéletben

– Tagság, választott tisztség a kisebbség társadalmi szervezetében

– A kisebbség érdekében végzett társadalmi tevékenység

– A kisebbség érdekében végzett egyéb, a kisebbséggel kapcsolatba hozható tevékenység.

Ezáltal a program szervezője számára mérhetővé válik a kisebbségi részvétel, majd ezekből anonimizált adatokat képezhet. Az adatvédelmi biztos pedig folyamatos ellenőrzéssel kísérné végig az adatkezelés folyamatát. A kisebbségi önkormányzatok csak egyedi ajánlásokat bocsátanak ki, azaz sem másolatot nem őriznek meg, sem az erre vonatkozó dokumentumot nem tárolnak.

Javaslat a képviselethez kapcsolódó

objektív garanciális szempontrendszerre

A képviseleti jogok terén a hatályos jogi szabályozás szerint az aktív és passzív választójog gyakorlásához szükség van a kisebbségi választójogi jegyzékbe való felvételre, amelyet kérelmezni kell a helyi kisebbségi választási irodánál. A képviseleti jog gyakorlása szoros kapcsolatban áll az identitással, ezért fontos lenne az, hogy a választójogi névjegyzékben szereplők kisebbséghez tartozásának valószínűségét a választási szervek ellenőrizhessék.

Erős legitimációs bázist jelentene az így létrejövő kisebbségi önkormányzatoknak, ha a névjegyzékbe történő felvételről egy választott tagokból álló bizottság döntene arról, hogy a kérelmező tart-e fenn olyan kapcsolatot a közösséggel, amely feljogosítja őt a választásban való részvételre. A választói névjegyzéket továbbra is a jegyző állítaná össze, de a kisebbséghez tartozók felvételéről nem ő döntene. A bizottság tagjainak kiválasztásánál pedig szigorú összeférhetetlenségi szabályokat kell alkalmazni. Jogorvoslatként bíróság vizsgálná a döntéshozatali eljárás jogszerűségét. Ezek megegyeznek az identitás megvalláshoz kapcsolódó kisebbségi jogok gyakorlásához fűződő objektív szempontokkal (lásd. 2. lista)

Statisztikai adatok szükségessége,

különös tekintettel a népszámlálásra

A kisebbségi közösségek helyzetének feltérképezése, szociológiai, földrajzi, demográfiai mutatóik ismerete elengedhetetlen feltétele a helyzetük javítását szolgáló intézkedések kidolgozásának, illetve azok hatékonysága monitorozásának.

Az Európai Rasszizmus és Intoleranciaellenes Bizottság (ECRI) 4. számú általános ajánlása azt javasolja, hogy készüljenek nemzeti felmérések a rasszizmus és diszkrimináció potenciális áldozatainak helyzetével, tapasztalataival kapcsolatban. A felmérések célja, hogy a rasszizmus és intolerancia problémáiról a tényleges és potenciális áldozatok szemszögéből adjanak képet. Az ajánlás olyan kérdések vizsgálatát szorgalmazza, melyek a diszkrimináció szubjektív megtapasztalásával kapcsolatban nyújtanának információt.

Az ECRI Magyarországról készült 2008-as jelentésében hangsúlyozta, hogy hazánkban még mindig nem állnak rendelkezésre megfelelő etnikai adatok, amelyek megalapozhatnák adekvát intézkedések kidolgozását. A bizottság jelezte továbbá annak szükségességét, hogy a kisebbségek helyzetére vonatkozó intézkedések hatásairól is készüljenek megfelelő vizsgálatok és ellenőrzések, mivel ezek elengedhetetlenek az intézkedések hatékonyságának monitorozásához.

Ezért a 2011. évi népszámlálásról szóló törvényjavaslat előkészítése során a két biztos – a kisebbségi közösségek szándékával összhangban – közösen jelezte: elengedhetetlen, hogy a korábbi gyakorlattal összhangban a következő népszámlálás során is rákérdezzenek a nemzeti-etnikai kisebbségi származásra a következő garanciák beépítésével. Az anonimitás és az önkéntesség jegyében a kérdezőbiztos sem tudhatja a választ, mert külön íven szerepel a kérdés, amelyen személyes adatok nem szerepelnek, a választ pedig lezárt borítékba téve kell a kérdőívhez csatolni. Emellett a biztosok fontosnak tartják a többes identitás vállalásának lehetőségét.

Etnikai adatgyűjtés a büntető igazságszolgáltatás területén

Az etnikai adatok kezelésére – mind áldozati, mind elkövetői oldalon – a büntető igazságszolgáltatás terén is szükség van egyrészt a rasszista indíttatású cselekmények felderítése, a rendőrségi eljárások és a rendőrségi állomány vizsgálata során.

A nemzetközi dokumentumok mellett a magyar társadalmi realitás is az adatgyűjtés szükségességét jelzi: az elmúlt időszakban sajnos egyre gyakoribbá váltak a roma családok elleni erőszakos támadások, amelyeknél a rasszista motivációt hangsúlyosan vizsgálnia kell a rendőrségnek. Ezzel párhuzamosan azonban elszaporodtak azok a médiahírek is, amelyek a cigány kisebbséget a bűnözés, a kriminalitás fogalmával azonosítják. Közszereplők, sőt igazságszolgáltatási szereplők is megfogalmaznak ilyen tartalmú állításokat. A büntető igazságszolgáltatás és az arról tudósító média rendszeresen kezel vélt – az esetek többségében vélelmezett – etnikai adatokat. A jelenlegi gyakorlat tehát leginkább a – „védekezésre”, ellenbizonyításra éppen a jogi környezet miatt nem képes – kisebbségi közösségek, kiváltképpen a cigány kisebbség számára hátrányos: az adatgyűjtés és nyilvántartás elvi tilalmát felülírta a társadalmi gyakorlat, és minden kontroll nélkül, láthatóan megállíthatatlanul forog a közbeszédben a „cigánybűnözés” fogalma.

Áldozatok, gyűlölet-bűncselekmények

A jogalkotási javaslat szerint lehetővé kell tenni a bűncselekmények áldozatainak valamint a gyűlölet-bűncselekményeknek a nyilvántartását és az ahhoz kapcsolódó garanciák érvényesítését (egyéni és statisztikai nyilvántartás is szükséges). Egyéni szintű adatra a származás külső percepciójára vonatkozóan van szükség. Azaz mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a tényállás felderítése szempontjából minden cselekmény potenciálisan gyűlölet-bűncselekménynek minősül, amit személy vagy tárgy elleni fizikai vagy verbális erőszakkal követnek el, és amelyet bárki (a sértett, tanú, nyomozóhatóság stb.) annak tart.

A második lépcsőben, a jövőben minden áldozat etnikai adatát, mint statisztikai adatokat kellene gyűjteni, azonban – az első fázisból levonható tapasztalatok nyomán – ehhez a jövőben kell meghatározni az adatgyűjtés módját (önmeghatározás vagy külső percepció, esetleg a kettő kombinációja).

Jelenleg a szerzők nem tartják reálisnak, hogy a magyar viszonyok között az áldozatok többsége vállalni merné származását, mivel sokan félnek a hátrányos megkülönböztetéstől, és alapvetően nem bíznak a pártatlan igazságszolgáltatásban. Arra nézve sem látnak garanciákat, hogy a rendőrség abban a helyzetben lenne, hogy ezeket az adatokat objektíven és megfelelően gyűjthetné, illetve kezelhetné, mivel nem érdeke a kisebbséghez tartozó személyeket, mint áldozatokat érő hátrányos megkülönböztetés felfedése. Hosszabb távon azonban nagyon fontos lenne, hogy minden áldozatról gyűjtsenek statisztikai adatokat, hiszen ez összehasonlítható lenne az elkövetők adataival, és eddig nem ismert összefüggések feltárására adhatna alapot.

A terheltek esetében pedig olyan megoldást kell találni, amely a percepciót kombinálja az elkövető önbevalláson alapuló, etnikai hovatartozásra vonatkozó nyilatkozatával. Az így nyert statisztikai adatok – melyek révén gyakorlatilag két, egymástól függetlenül kezelhető adathalmaz állna az elemzők rendelkezésére – már jóval teljesebb, összetettebb képet adnának a valóságról, és érzékelhetővé válnának a külső besorolás és az önbevallás közötti különbségeket is.

A javaslat szerint a bírósági tárgyalás részeként, az eljárás utolsó tárgyalásán, az ítélethirdetést követően a terhelt zárt borítékban nyilatkozna etnikai hovatartozásáról, illetve a nyilatkozattétel megtagadását is jelezhetné a nyomtatványon. Ezzel párhuzamosan az ügyész egy zárt borítékban szolgáltatna egy anonim adatlapot, melyen nyilatkozna, hogy a terheltet külsődleges percepciója alapján besorolná-e valamely kisebbségi közösség tagjai közé. Az ügyész percepciója kialakítása során az 1. listában meghatározott szempontrendszer priotritásait veszi figyelembe, így a külső percepció kritériumrendszere is követhetővé válik. Az ügyész által kitöltött adatlapon olyan további adatokat is szerepeltetni lehetne, melyek a statisztikai lebontás szempontjából fontosak – így különösen megye, bűncselekmény típusa, a vád állításai és a kiszabott büntetési tétel. A bíró a két borítékot összetűzve, zártan továbbítaná a statisztikai adatfeldolgozó felé. Az ilyen adatokat a védett tanúk ada-

taihoz hasonlóan kezelnék, sem a bíróság, sem az ügyész nem tekinthetne be a lapokba, és az adatfeldolgozást egy független szervezet végezné. A terheltek esetében kizárólag statisztikai adatok gyűjthetők.

Igazoltatás

Az ombudsmanok álláspontja szerint az igazoltatások alanyainak etnikai adatainak kezelése ugyancsak szükséges, hiszen az etnikai profilalkotás ebben az eljárásban jelenhet meg a legerőteljesebben. Erre javasolják a Helsinki Bizottság által is használt, több országban is kipróbált módszer alkalmazását, amely az intézkedő rendőrök általi külső meghatározáson alapul5. A fentiekből következően vizsgálni szükséges az igazoltatások utóéletét is, azaz hogy azok milyen arányban eredményeznek tényleges intézkedéseket, illetőleg milyen arányban vezetnek eredményre.

Rendőri állomány

Alapvető társadalmi érdek, hogy a rendőrség állományában minden pozícióban növekedjen a romák aránya, és ehhez szükséges az állomány etnikai adatainak kezelése.

A javaslat szerint az állományba jelentkezők etnikai adatait elsősorban önmeghatározás és az általuk kidolgozott objektív garanciális szempontrendszerek alapján rögzítsék (akár a származás, akár identitás szerint). Tekintettel arra, hogy nincs bizalom a kisebbségi közösségekben a rendőrök irányában, a roma rendőröknek a hídképzés lenne a feladatuk. Az önmeghatározás kiemelt jelentőségű, hiszen a „híd” szerep betöltésére kizárólag az identitásukat vállaló roma rendőröknek van lehetőségük. Az objektív kritériumokra azért van szükség, hogy ne kerülhessen sor az ösztöndíjak, programok gyakorlatából már jól ismert visszaélésekre. Ebben az esetben, a jelentkező állományba vételét követően a keletkezett különleges személyes adatokat haladéktalanul statisztikai adattá kell átalakítani, az eredeti nyers adatokat törölni kell.

Etnikai adatkezelés a gyermekvédelmi rendszerben, különös tekintettel az örökbefogadásra

Kiemelt terület ez mind gyermekvédelmi, mind pedig kisebbségi jogi szempontból, tekintettel arra, hogy a gyermekvédelmi szakellátásban élő gyermekek körében a kutatások szerint felülreprezentáltak a roma kisebbséghez tartozók vagy annak vélelmezettek. Pontos adatok jelenleg nem állnak rendelkezésre a gyermekvédelmi rendszerben ellátott cigány gyermekek létszáma tekintetében, hiszen ilyen adat kezelését a hatályos jogszabályok nem teszik lehetővé.

Egészen 2002-ig lehetőség volt a származás nyilvántartására, akkor azonban az adatvédelmi és kisebbségi ombudsmanok együttes állásfoglalásának eredményként megszüntették a származás regisztrálását a gyermekvédelmi adminisztrációs rendszerben, arra hivatkozva, hogy az etnikai adatok a hátrányos megkülönböztetés eszközévé válhatnak.

Sajnos ma is létező gyakorlat, hogy a szülők „válogatnak” a gyermekek között, így egy ilyen nyilvántartás kialakítását ellenzik, de ugyanakkor ezzel kapcsolatban felmerül az a probléma, hogy egy „színvak” gyermekvédelmi rendszerben ezek a gyermekek és fiatalok elveszítik az esélyt arra, hogy döntsenek identitásukról. Ez – amellett, hogy csorbulnak a gyermekek jogai – súlyos személyiségfejlődési zavarokhoz, pszichés problémákhoz vezet. Identitásválságot alakíthat ki az is, hogy az örökbefogadottak nem ismerik saját származásukat és nincsenek felkészülve arra, hogy őket az esetleges külső jegyeik miatt hátrányos megkülönböztetés érheti. Amennyiben pedig a gyermek örökbefogadó szülője nem ismeri a gyermek múltját, nem tudja felkészíteni a származás megélésére a társadalomban.

Jelenleg a 149/1997. (IX.10.) Korm. rendelet rendelkezik a 14. életévét betöltött gyermek azon jogáról, hogy vér szerinti szülei adatait megismerheti, amennyiben ezt kérelmezi. A gyámhivatal a vér szerinti szülő adatairól történő felvilágosítás megadása előtt meggyőződik arról, hogy az adatok megadása nem áll a kiskorú gyermek érdekével ellentétben.

Egyetértve a gyermekvédelmi szakma által felvetett javaslattal, az ombudsmanok támogatják egy úgynevezett Családi legendárium kidolgozását és megvalósítását a gyermekvédelmi szakellátásban elhelyezett gyermekek múltjának, családtörténetének, származásának rekonstruálása céljából. Nem támogatják azonban a származási adatok önálló, a gyermek érdekeitől elváló nyilvántartását. „A Családi legendárium létrehozásának célja a gyermek múltjának dokumentálása (tartalmazhat rajzokat, fotókat, történeteket, esetleg múltba vesző eseményeket, gyermekre vonatkozó fontos adatokat), ami személyiségének stabilitásához, pozitív énképé-nek kialakulásához járul hozzá, elősegíti a gyermek társadalmi integrációját, megkönynyíti a családi kapcsolatok fenntartását, illetve felelevenítését, és hozzájárul a folyamatosság fenntartásához a gyermek életében.”

Örökbefogadás esetén a legendárium másolati példánya az örökbefogadó szülőhöz kerülne, míg az eredeti példányt a területileg illetékes gyermekvédelmi szakszolgálat őrizné annak érdekében, hogy szükség esetén a későbbiekben a gyermek rendelkezésére tudja bocsátani másolati példány megőrzése mellett.

A biztosok javasolják, hogy kerüljön módosításra az örökbefogadói tanfolyam tematikája abból a célból, hogy az örökbefogadó szülők ismeretei bővüljenek a kisebbségi hátterű gyermekekkel kapcsolatban.

Összeállította: dr. Nemes Iringó

Roma Parlament Civil Szolgáltató Iroda

1. Az úgynevezett „származási igazolások” problémakörével kapcsolatban a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, valamint az adatvédelmi biztos együttes állásfoglalása, 1998. október 19. (Az adatvédelmi biztos beszámolója 1998, 263. o., ügyszám: 317/K/1998). Az ajánlás szerint bármiféle „származásigazolás” kiadása ellentétes az Avtv. és a Nektv. rendelkezéseivel. Hatósági igazolás nemzetiségi és etnikai származásról nem szólhat, ugyanis ilyen tényről semmiféle állami szervnek nem lehet hivatalos tudomása, nyilvántartása. Az ilyen tartalmú igazolás ugyanis azt a látszatot keltheti, hogy a kibocsátója rendelkezik az igazolásban foglalt tényállítások alapjául szolgáló dokumentációval, nyilvántartással.

2. 1949. évi XX. törvény 68.§

3. 1992. évi LXIII. törvény

4. Ebben a kérdésben lásd: 45/2005. (XII.14.) AB határozat

5. 2007. szeptember 17. és 2008. március 17. között a Magyar Helsinki Bizottság és az ORFK, valamint a Rendőrtiszti Főiskola Hatékony Igazoltatási Stratégiák (Strategies for Effective Police Stop and Search, STEPSS) elnevezéssel vizsgálatot folytatott egy nemzetközi projekt keretében. A vizsgálat célja az volt, hogy felmérje: kimutatható-e az etnikai alapú diszkrimináció a rendőrség igazoltatási gyakorlatában. A programban három (a szegedi, a kaposvári, illetve a Budapest VI. kerületi) rendőrkapitányság vett részt. A projekt során hat hónapon keresztül az eljáró rendőrök az igazoltatás során az igazoltatási lap mellett egy sajátos, anonimizált formanyomtatványt is kitöltöttek, amelyben választ kellett adni a következő kérdésekre: mi az igazoltatás ideje, helye, oka, eredménye, az igazoltatott személy neme, kora, valamint, hogy az intézkedő rendőr észlelése alapján az igazoltatott személy „ázsiai”, „arab”, „fehér”, „fekete”, „roma/cigány”, avagy „egyéb”-e.