A francia kormány akár fizetni is hajlandó, hogy a bulgáriai roma bevándorlók távozzanak az országból. Mindazonáltal így sem biztos, hogy Bordeaux környékén egykönnyen „megszabadulnak” a migránsoktól. Jobb körülmények ugyanis otthon sem fogadják az útra kelőket: Thomas Hammarberg, az Európa Tanács emberi jogi biztosának jelentése szerint a közép-európai államban csorbulnak a gyerekek és a kisebbségek jogai.

Elfogadva a francia kormány ajánlatát, a „hazaút” mellett látszik dönteni lapzártakor az a mintegy kétszáz bulgáriai roma, aki jelenleg a Marseille környéki táborokban lakik. Mint arról az Euranet portál beszámolt: az illegális bevándorlók távozását személyenként háromszáz euróval „dotálja” a nyugat-európai állam, amely gyerekenként további száz eurót juttat a szülőknek. Az intézkedést már előzetesen többen kritizálták. Jerome Lobao, a ProCom csoport elnöke például egyenesen feleslegesnek nevezte a lépést, és arra figyelmeztetett, hogy a romák két héten belül újra Franciaországban lesznek – mondván: egy buszjegy ára a kelet-európai államból mindössze ötven euró. „Inkább azon kellene iparkodni, hogy Európa-szerte javuljanak a romák életkörülményei” – fogalmazott az érdekvédő, élesen kikelve a bürokrácia ellen, amelynek túlburjánzása miatt a potenciális munkaadók visszakoznak a roma migránsok foglalkoztatásától, s így az utóbbiak szükségszerűen illegális munkavállalásra vagy koldulásra kényszerülnek. Mértékadó információk szerint egyébként a földközi-tenger-parti francia kikötőváros körül jelenleg tíz illegális tábor működik, s azokat mintegy négyszáz, többségében Bulgáriából érkezett roma lakja.

A kelet-európai állam hajdani elhagyásának lehetséges motívumait illetően fontos adalékokkal szolgál az a jelentés is, amelyet – előzetes ígéretéhez híven – év elején hozott nyilvánosságra Thomas Hammarberg, az Európa Tanács emberi jogi biztosa. Mint arról lapunk beszámolt: a magas rangú svéd diplomata 2009 novemberében háromnapos látogatást tett Bulgáriában, ahol több befolyásos kormányzati politikussal és a civil szféra meghatározó személyiségeivel találkozott, illetve felkeresett egy romák által lakott negyedet (Csak bontásból jeles, Amaro Drom, 2009. október–november). Az utazás tapasztalatait rögzítő, most publikált anyag élesen bírálja Bulgáriát, amiért nem tesz eleget a gyerekek és a kisebbségek jogainak tiszteletben tartásáért. A biztos szerint a kelet-európai országnak a jelenleginél jóval hatékonyabb védelmet kellene nyújtania a minoritásoknak – a romák mellett a törököknek és a macedónoknak is – az intoleranciával, a diszkriminációval és a rasszizmussal szemben.

Kevéssé váratlan, hogy a terjedelmes anyagban külön fejezet fókuszál a romákra. Mint arra a jelentés rámutat: 2001-ben 371 ezer fő, a teljes népesség 4,6 százaléka vallotta magát a kisebbségi csoport tagjának – ám civil szervezetek szerint számuk 700 ezer és egymillió között mozoghat. A fél-, illetve a közelmúlt tendenciáiról szólva Hammarberg felidézi, hogy a rendszerváltást követően javulni látszott a romák helyzete: az erőszakos asszimiláció évtizedei után lapokat alapítottak, politikai pártokba szerveződtek, kulturális aktivitásuk élénkebbé vált, ám a kisebbségi csoport túlnyomó hányadának helyzete ma sem sokkal jobb, mint a szocialista érában. Továbbra sem jutnak például megfelelő színvonalú egészségügyi szolgáltatáshoz – lévén 46 százalékuk nem rendelkezik betegbiztosítással.

Különösen kritikus a helyzet az oktatás területén – még ha ebben a szférában igen aktívak a civil szervezetek, és a bolgár kormányzat gondolkodását is mindinkább áthatja a roma gyerekek integrálásának szándéka. A Helsinki Bizottság adatai szerint az ezredfordulót követően a mentális zavarokkal küzdő gyerekek számára létrehozott iskolák diákjainak legalább fele volt roma származású – arányuk a nevelőintézetekben pedig elérte a kétharmadot. S bár az elmúlt években történtek intézménybezárások, továbbra is sok, egyébként normál képességű roma gyerek kerül speciális iskolába – sokszor csupán azért, mert ott nem kell fizetni az étkezésért. Nem kevésbé sokatmondó adat, hogy jelenleg a roma diákok csupán 60-77 százaléka jár általános iskolába, s mindössze 6-12 százalék folytat középfokú tanulmányokat. Az iskolai sikertelenség egyik oka az óvodáztatás elmaradása, amellyel kapcsolatban a kisebbségi biztos az alacsonyabb jövedelmű roma szülők azon panaszát idézi, hogy számukra túl drága, s ezért nem elérhető ez a szolgáltatás.

Az anomáliák felettébb látványosan mutatkoznak a lakhatás területén is. Hiába fogadott el ugyanis a kormány néhány éve speciális akciótervet a romák életszínvonalának fejlesztését előirányzó nemzeti program részeként, az eddigi eredmények csekélyek. A lakáspiacon különösen erőteljesen érvényesül a hátrányos megkülönböztetés: a fizetőképes romák jóval körülményesebben jutnak új lakáshoz, illetve albérlethez, mint a nem romák. Mint azt a novemberi utazásról, illetve a jelentésről beszámoló lapkommentárok rendre kiemelik: Hammarberg különösen kifogásolhatónak tartja az erőszakkal foganatosított kilakoltatásokat; s arra szólítja fel az illetékeseket, hogy gondoskodjanak a lakóhelyükről eltávolított emberek megfelelő elhelyezéséről. A biztos szavai és meglátásai alapján azonban úgy tűnik: a romák nem kizárólag az efféle eljárások okán alkotják a legveszélyeztetettebb csoportok egyikét a fekete-tenger-parti országban. „A romák túl gyakran válnak etnikai alapon elkövetett diszkrimináció és erőszak áldozatává. A bolgár hatóságoknak sürgősen változtatni kell ezen a helyzeten.”

 - Rácz -

Fotók: Venus M.