Dromengo rakhadyimo 

 Vorbipe
 

„Zuralyi av”

 

E Cheija Stojka


 

E Cheija Stojka chi deshe bersengi nas, kana laka familijasa khetanes ando Auschwitz Birkeanu ingerde len. Unyi dyesesa pala kode ingerde a romana familija anda Ausztria kheral, hoj avri zhangle, múlas a familjako shéro. A Cheijako dad ando Dachau, ando lágeri múlas, lako evta bersengo cino phrel ando Auschwitz Birkenau khasalylas. Khatar la cina shejóra, lakha maj phura pha thaj laka da anglunes ando Ravensburg, maj palal ando Bergen Belsen ingerde ande lagera. Khathe reslas len o slobodipe. Maj but, sar starvardeshe bersenca pala kode, hoj zór-sila ingerde len, e romnyi ginadyi iskirisardas, ande soste palpale seroj pe sogodi, thaj e jekh maj pinzhardi románi literatórica kerdyilas ande Austria.



Ando 1988-to bers iskirisardan tyi angluni ginadyi, savako anav kodej „Garades trejuvas-jekha romana romnyako palpale seropije”. Ande ginadyi andre sikaves kodola kinura, save de sar cini shejóri trubusardas perdal te trejis ande lágera.

Anda kode iskirisardem muri angluni ginadyi, ke cherra shaj shunen pala o romano Holokauszto, pala Pharrajimos. Sa numa pala le bibolde vorbinas, pala amende, pala le roma unyivar phenenas vareso. Sagda le palune samas ando rindo. Vazsnoj, te zhanel e luma pala kode, hoj vi le roma múle ando Holokauszto. E kaver, anda soste iskirisardem e ginadyi kodej, hoj maj zurale kerdyile le neonacive, kon taga den o Holokauszto, thaj kode phenen: naj chaches kodo but kino, so lenge papura kerde amenca. Pushav me, atunchi sar kergyilas pe muro trupo ando Auschwitz Birkenau o Z6393 lágeresko numero?


Ando 1992-to bers avri davadan jekh kaver ginadyi, ande soste majd dúr seros palpale, savesko anav kodej: „Kadala lumake dromara”. Ande ginadyi andre sikaves e Ausztria pala II.-to lumako maripe

Ande Ausztria le gazhe sigo kamenas te bistren, hoj so pelaspe le romenca ando

II.-to lumako máripe. Zurales sigo bisterde, so kerde le nacivura. Kinura khasas vi ame ande lágera, amari nacija khasajlas ande luma, thaj kon sas le doshale, ame roma! Von kerde kadi amenca. Anda kadi iskiri-

sardem ande muri dujto ginadyi, hoj ande Ausztria, ando 1946-to bers kode phende le gazhe, hoj naj nacivura ande luma. Le nacivura pale pachasa khere gele, sástyárde kerdyile, sityára, thaj trejuvenas pengo trejo, zhi kaj chi múle.

Sode roma múle ande Austria ando Holokauszto?

Chi kamav numero te phenav. Naj kattyi patra ando vesh, kattyi but roma mule ande lágera. Amen ando 1943-to bers, ando marciushi ingerde kheral. Ande trin lágera simas, ando Auschwitz Birkenau, ando Ravensbürg thaj ando Bergen Belsen. Kade gelam khere, hoj le anglike opre slobodisarde o lageri ando Bergen Belsen. Star shon phírdam le droma, zhi kaj khére reslam ando Bécso.


Chi deshe bersengi chi sanas, kana ingerde tut tya familija khetanes.

Ando Auschwitz phrerdem andre o desto bers. Kothe nas kaver, numa o méripe. Bute zhenen sterilizálinde maskhar amende, zhi kaj o méripe keravenas amenca bútyi ando vesh. Mange thaj mure cine phreleske bare barra trubujas te phiravas ande amare vasta, anda kadala kerenas le náci rajenge o than, kaj beshenas. Bútyi kerasas mure cigne phrelesa ande barakke. Sako detehara tranda, starvardesh múle sas ando barakko. Téle cirdasas len anda bokszura, thaj po jekh-jekh cirdasas len zhi kaj o vudar. Khothe avilas jekh manush, thaj ingerdas len ando krematóriumo.


Sar si kode, hoj vi akanak seros pe sogodi, so atunchi pélaspe tusa?

Sartena seruvos. Sagda marenas amen. Shaj avel jekh cigno shavoro nasul, vi atunchi karing peste lel les thaj chumidel les leski dé thaj lesko dad. Phenen leske, av kathe muri cigni shé, sovtar aba. Le nácivura chi phende kadi, numa marenas amen.


Sostar zhanel cherra e luma pala o románo Holokauszto?

Ke chi vorbin pa leste. Kodej o gindo, hoj le roma chi kamenas te vorbin pa leste, sa kode phenenas: „De pacha, de pacha, pelaspe, chaches, ba kamas te trejuvas!” Ba kana opre ustyav detehara, thaj dikhav pe mande e lágeresko numero, atunchi pushav mandar, hoj kaj si muri cigno phrel!? Evta bersengo sas, phenenas leske le nacivura ando Auschwitz, hoj kasavo manush si kado, kon chi kamel bútyi te kerel, numa pe kavereski khor te trejil. Savo shavoro kamel bútyi te kerel evta bersengires? Múlas ando Auschwitz, phabarde lesko trupo ando krematóriumo, lesko praho avri sórde pe le shakengi phuv. Na feri leskires, zurales bute kávere manushengires. Datunchi, kaj avri davadem muri ginadyi, pherdo si muro kher gazhenca, skolarenca. Ande Ausztria zhanen le gazhe, hoj so pelaspe le romenca ando

II. -to lumako maripe. Le náci officiálne kode phenenas amende ando 1946-to bers, hoj naj nácivura pe luma. Ba me kothe simas! Puske line pe amende, mudarde le manushen. Kode nastig, hoj tena pinzharen le gazhe kadala pecipe, tháj te pushen: sostar murdarde le bibolden, le romen, le manushen?!


Vorbin ande tyi familija pala kode, hoj so pélespe tusa?

Mure shavore, kodalenge shavora, kodalenge shavora pinzharen muri histórija. Mure mule sagda manca si. Phenen mange: zurali av! Kasavoj o trejo. Tena bistrasa amare múlen, atunchi sagda amenca trejin. So gindis, birisardemas kaversar ando Auschwitz, kana le nacivura phende mange: khutyil le barra, shule ande kordéva, thaj sórle avri pe dromesko kaver rig. Feri jekh shejóri simas, shúki. Cipisárdem, muro dad kaj san, muri mámi kaj san? Opre khutros le barren, tradem le kordéva sar o beng, thaj avri shordom len. Zór das man muri mámi thaj a sunto Del.


Téle boldasles:

Lakatos Elza


„A múltba nézni akkor van értelme, ha tanulunk belőle”

Hatvanöt éve, hogy felszabadultak az Auschwitz-Birkenau-i náci haláltábor túlélő foglyai: a szovjet csapatok 1945. január 27-én érték el a hírhedt megsemmisítő tábort, de a nagy sebbel-lobbal elindított evakuálás miatt már csak hétezer-ötszáz foglyot tudtak felszabadítani. Az ENSZ 2005-ben a láger felszabadításának napját a Holokauszt Nemzetközi Emléknapjává nyilvánította. Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozta „az emlékezés és a tanítás kötelességét”, és hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, nagy többségében zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét. Az idén is világszerte megemlékeztek az évfordulóról, és nemzetközi figyelmet kaptak most a vészkorszak roma áldozatai, köztük a magyarországi romák.

A koncentrációs és munkatáborokban, a deportálások és a helyi kivégzések során mintegy félmillió európai roma pusztult el. Auschwitzban a cigányok számára külön családi tábort állítottak fel, azzal az indokkal, hogy „közismert”: „a cigányoknak nemcsak közösségi, de családi érzése is felfokozott”. Mengele és kollégái több orvosi kísérletet hajtottak végre cigányokon: tesztelték, hogy meddig tudnak életben maradni azok, akik csak sós vizet kapnak, és hogy az eszméletlenségre fagyasztott emberek mennyi idő alatt térnek magukhoz. Egyedül 1945 januárjában 120-140 cigány lányt sterilizáltak a ravensbrücki táborban. A legfiatalabb közülük 8 éves volt. Himmler 1944 nyarán adott parancsot az auschwitzi cigánytábor összes lakójának likvidálására. A tábor felszámolása előtt kétezer, még munkaképes cigányt más táborokba szállítottak, a többieket, mintegy négyezer embert augusztus másodikán a gázkamrákba terelték. A cigánytábor lakói – egy lengyel túlélő visszaemlékezése szerint – ellenálltak: „egyik éjjel a férfiak tábora több ezer ember kiabálására ébredt. Amint kiléptünk a barakkokból, láttuk mi történt. A cigányok táborát fényszórókkal világították meg, cigány férfiakat és nőket, gyerekeket az SS-ek ötösével állították sorba, hogy a krematóriumba vigyék őket. De szerencsétlenek minden erejükkel ellenálltak. A dulakodás egész éjjel tartott, de reggelre a cigányok tábora már üres volt.”

A magyarországi roma áldozatok számáról máig viták folynak: öt- és ötvenezer között szórnak a becslések. A nagyobb számot valószínűsíti, hogy sok helyen minden dokumentum nélkül hurcolták el a cigányokat, vagy lőtték bele őket a falu szélén sietve megásott tömegsírokba, és nagy számban semmisültek meg iratok.

A Holokauszt Nemzetközi Emléknapja alkalmából a washingtoni magyar nagykövetségen két kiállítás is nyílt. Az egyik Carl Lutz svájci alkonzul életéről szól, aki a második világháború idején több tízezer magyar zsidót mentett meg a deportálástól, a másik a roma holokausztról, rromani nyelven Pharrajimos (felaprózás).

A Sain’ Edigio (Szent Egyed) Közösség pedig január 22-én Budapesten „Cigányok: Hazátlan Európaiak” címmel szervezett konferenciát. (A katolikus közösség 1968-ban alakult Rómában, a világ 71 országában van jelen, taglétszáma 50-60 ezerre tehető. Tevékenysége középpontjában a „szegények iránti tevőleges szeretet” áll.) A szervezők többek között a rendezvénnyel hangot akartak adni felháborodásuknak a romák ellen az utóbbi két évben elkövetett gyilkosságsorozat miatt és kifejezni részvétüket az áldozatoknak, illetve családjuknak: hatan haltak meg a gyilkosságokban, köztük egy négyéves gyerek. A konferencia vendége volt Ceija Stojka roma holokauszttúlélő is, akivel interjúnkat a 51. oldalon olvashatják.

A konferencia egyik előadója, Katz Katalin pszichológus, a jeruzsálemi Héber Egyetem tanára szerint az áldozat érdeke az emlékezés, mert csak így lehet feldolgozni a traumát és megbékülni vele, az elkövetők érdeke a feledés és a tagadás, mert csak így lehet „eltüntetni” a bűnt. Az elkövető és a hallgató tanú is csak akkor teheti magát túl a bűntudaton, ha visszanéz a múltba. Kijelentette: azért tud keveset a világ a roma holokausztról, mert a kollektív emlékezet a zsidósággal köti össze a holokausztot és nincs „befogadva” az a tény, hogy volt egy közösség, egy nép, amely ugyanakkor ugyanazokat a borzalmakat szenvedte el, mint a zsidók. Hozzáfűzte: ismerik a roma túlélők családjában a történeteket a gyerekek, az unokák, mert hallják a nagymamától, ám ahhoz, hogy a romáknál is beépüljön a holokauszt a kollektív emlékezetbe, többet kellene mesélni a történtekről, írni és dokumentálni őket.

Lakatos Elza, Roma Sajtóközpont







Fotó: Sain’ Edigio Közösség