A kanadai vízumkényszer visszaállítása nyomán a cseh kormány újabban feltűnő élénkséget tanúsít a romák integrációja iránt. A kabinet hamarosan több százmillió koronányi uniós forrás lehívásában kíván segédkezet nyújtani az arra kiválasztott településeknek, erősítenék a roma-ügyi tanács presztízsét – s egy nagyszabású uniós felmérés Csehországra nézve hátrányos adatai láttán egyenesen ellentámadásba ment át a kisebbségekért felelős miniszter.

A sokadik fordulatához érkezett nemrég a csehországi roma nők kényszersterilizációs ügye, amikor tavaly év végén Michael Kocáb cseh emberi jogi és kisebbségügyi miniszter sajnálatát fejezte ki a beavatkozások miatt – olyan lépések megtételére kérve az egészségügyi minisztert, amelyek elejét veszik az ilyen esetek megismétlődésének. Mint arról lapunk beszámolt: 1958 és 1990 között százas nagyságrendben hajtottak végre a korabeli Csehszlovákiában élő roma asszonyokon kényszersterilizációs beavatkozásokat, amely afféle nem hivatalos eszköze volt a roma népességszám csökkentésének (Nem elég a bocsánatkérés, Amaro Drom, 2007. november). Az engedély nélküli meddővé tételek mindazonáltal a rendszerváltást követően sem zárultak le: 1990 után több tucat nő eshetett át efféle műtéteken. Hogy a miniszteri tisztségét éppen egy éve betöltő Kocáb mostani szavai hogyan befolyásolják az anyagi kárpótlásért indított, eddig nem túl eredményes jogi eljárások kimenetelét (Hátramenet, Amaro Drom, 2008. november), egyelőre igencsak bizonytalan. Mint arra hírösszefoglalójában az MTI rámutat: a sértettek jogi védelmét ellátó szervezet ugyanis további kormányzati lépéseket vár – ám Jan Litomisky, a kormány emberi jogi megbízottja sietett jelezni, hogy Kocáb nem bocsánatot kért az esetekért, amelyek mögött rendre konkrét kórházak és konkrét orvosok állnak.

A jelekből ítélve a 10,4 milliós közép-

európai államban mostanság jelentős aktivizálódás tapasztalható a roma ügyek területén. Erre utal az a lapzártakor előkészítés alatt lévő integrációs program, amely több mint egy tucatnyi kiválasztott települést kíván támogatni abban, hogy összesen mintegy 750 millió koronányi (1 korona = 10 forint) uniós forráshoz jusson. A városonként akár 25 millió koronás elnyerhető összegből egyebek mellett a helyi szociális szolgáltatások színvonala javítható – további 20-20 millió korona pedig a romák beilleszkedését segítő szakemberek foglalkoztatására lenne fordítható.

Feltétlenül Kocáb pozícióit és elképzeléseit erősítheti az is, hogy a kormány nemrég egyhangúlag fogadta el a miniszter 2010–2013 közötti időszakra szóló integrációs tervezetét, amely egyebek mellett roma tanácsadók városházi alkalmazását szorgalmazza. Jan Fischer miniszterelnök a csomagot pontos munkának nevezte – bár jelezte, sok múlik azon, hogy a terveket miképpen sikerült helyi szinten realizálni. Kocáb mindeközben arra is javaslatot tett, hogy a kormány mellett működő romaügyi testület tagjainak fele roma származású legyen, s hogy a miniszterek közvetlenül maguk foglalkozzanak a roma ügyekkel – számolt be a Prague Monitor.

Az efféle, kétségkívül nagy ívű koncepciók és az üzenetértékű lépések foganatosítása legalábbis részben magyarázható azzal, hogy Kanada tavaly nyáron – válaszul arra, hogy mind több, javarészt roma származású cseh állampolgár folyamodott menedékstátuszért az észak-amerikai államba érkezve – visszaállította a vízumkényszert Csehországgal szemben. „A kötelezettség újbóli bevezetését követően a kormány arra a következtetésre jutott, hogy a romák integrációjával és lehetséges diszkriminációjukkal a lehető legmagasabb szinten kell foglalkozni” – nyújtott bepillantást a végrehajtó hatalom motivációjába Kocáb.

Diagnózisok

Hogy van mit tenni, arra a különféle felmérések is egybehangzóan felhívják a figyelmet. Az Amnesty International (AI) nemrég nyilvánosságra hozott jelentése például arra mutatott rá, hogy a roma diákok négyötöde továbbra is többségi társaiktól elkülönítve folytatja tanulmányait – jóllehet ezt értelmi képességeik nem indokolnák. Az AI ráadásul azzal is vádolja a cseh kormányt, hogy az tisztában van az elkülönítés tényével, ám számára mégsem prioritás az újabban gyakorlónak nevezett, lényegileg azonban továbbra is speciális iskolák felszámolása.

Mindezek ismeretében kevéssé meglepő, hogy a roma diákoknak csupán fele jut el alapfokú tanulmányai végére – s mindez alapvetően befolyásolja munkaerő-piaci pozícióikat. A Világbank 2008-ban arra hívta fel a figyelmet, hogy minden második aktív korú romának nincsen állása, illetve nincs regisztrálva a munkaügyi központokban. Nyilvánvalóan az alacsonyabb iskolai végzettség az oka annak is, hogy a roma munkavállalók havi átlagjövedelme jelenleg csupán 42 százaléka egy cseh foglalkoztatott 23 ezer koronás havi átlagbérének.

A problémák persze nem csak makroszinten mutatkoznak ennyire látványosnak.

A cseppet sem harmonikus helyi viszonyokba való „alámerülést” kínálják annak a felmérésnek az adatai, amelynek keretében az észak-csehországi Nový Bydžov lakóit kérdezték településükhöz fűződő viszonyukról, elképzeléseikről – a válaszadók többsége a hétezer lelkes város legnagyobb problémájának a romák jelenlétét jelölte meg. Többen ráadásul a radikális megoldásoktól sem riadnának viszsza, így a településen kívül létesítenének a romák számára gettót. A helyi polgármestert nem lepték meg az eredmények – számolt be a Deník.cz érdeklődésére –, ám élesen visszautasította az efféle, általa irreálisnak és értelmetlennek minősített javaslatokat.

Felettébb lesújtó adatokat tett közzé december elején az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) is, amely szerint a csehországi romák 64 százalékát érte hátrányos megkülönböztetés – többek között az oktatás, a lakhatás, az egészségügy, illetve a különböző szolgáltatások terén, továbbá a munka világában –, s mintegy negyvenkét százalékuk esett bűncselekmények áldozatául a megkérdezést megelőző egy évben.

Semmiképpen sem meglepő, hogy a kiállított „bizonyítvány” nyomán azonnali magyarázkodásra kényszerült a cseh kormány. Kocáb szerint az FRA által mért magas diszkriminációs mutatók arról árulkodnak, hogy a Csehországban élő romák – ismerve az antidiszkriminációs intézkedéseket, illetve a jogvédő szervezetek tevékenységeit – képesek határozottan artikulálni az őket ért sérelmeket; s mindez összességében éppen nagyobb fokú integráltságukról tesz tanúbizonyságot. Gabriela Hrabanova, a kormányzat roma ügyekért felelős hivatalnoka szintén arról beszélt, hogy a mintegy 300 ezer fős csehországi cigányság körülményei lényegesen kedvezőbbek, mint számos kelet-európai államban – igaz, az ország összesen mintegy háromszáz gettójában és a cigánytelepén szerinte is riasztó a helyzet. Többen ráadásul teljes elszigeteltségben élnek, márpedig az efféle peremhelyzetben élő embereknek arra sincs esélyük, hogy szembesüljenek a kirekesztés különféle módozataival – árnyalta az összképet a tisztviselő.

Szintén az elmúlt hetek fejleménye, hogy kiderült: további komoly beavatkozások előtt áll az a két és féléves vítkovi kislány, aki tavaly áprilisban szenvedett súlyos égési sérüléseket egy Molotov-koktélos támadás következtében (A rettegés fokai, Amaro Drom, 2009. április). Jó hír ugyanakkor, hogy az ostravai kórház főorvosa szerint a plasztikai műtétek helye kielégítően gyógyul, s bár Natalka még nem képes normálisan járni, hamarosan erre is sor kerülhet.

A Romea.cz hivatalosan nem megerősített információi szerint egyébként a feltételezett gyújtogatók elleni per február közepén kezdődhet – a négy elkövetőt akár huszonöt éves letöltendő szabadságvesztésre is ítélheti a cseh igazságszolgáltatás.

– Rácz –