A magyar bűnüldözéstörténet talán legsúlyosabb bűncselekmény-sorozatának feltételezett elkövetőit e sorok írásakor, január közepén, éppen öt hónapja fogta el a rendőrség. A hatóságok és az ügyvédek krimináltaktikai és kommunikációs háborújának meglehetősen elposványosodott állóvízébe tavaly decemberben és idén január elején végre néhány „féltéglát” hajítottak mindkét oldalról.

Kezdődött azzal, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) munkatársai a folyamatos halogatás és mellébeszélés után december elején végre feltárták a cigányok ellen elkövetett gyilkosságok gyanúsítottjai előtt a Bencze József országos főkapitány által már a letartóztatások napján hangoztatott „két teherautónyi” bizonyíték egy részét.

A rendőrség szerint a szakértői vélemények bizonyítják, hogy a bűncselekmény-sorozattal kapcsolatban lefoglalták az öszszes, az elkövetéseknél használt fegyvert.

A négy lőfegyver – egy egycsövű és két kétcsövű sörétes, valamint egy golyós puska – közül hármat egyértelműen összekapcsolnak a három gyanúsítottal a rajtuk talált DNS-nyomok.

A három gyanúsítottat (K. Árpád, K. István és P. Zsolt) ezen felül – vélik a nyomozók – egyértelműen összefüggésbe hozhatják több helyszínnel az ott talált tárgyakról rögzített DNS-minták. A személyi és tárgyi bizonyítékok alapján a négy gyanúsított közül K. Árpádot 9, öccsét, K. Istvánt 8, P. Zsoltot 3 bűncselekménnyel, míg Cs. Istvánt a 2009. április 22-én elkövetett emberöléssel kapcsolatban bűnsegédlettel (ő vitte az NNI munkatársai szerint Tiszalökre, majd fuvarozta el onnan a K. fivéreket) gyanúsították meg. A Koszovóban is missziózó, előzetesben lévő egykori hivatásos katona, a Csontrablóként elhíresült Cs. István ügyvédje az új fejleményekkel kapcsolatban a következőket jegyezte meg: „Kétséget kizáróan bizonyítják az elkészült nyom- és fegyverszakértői vélemények, hogy ügyfelem, akit addig a gyilkossággal gyanúsítottak, nem járt sem Tiszalökön, sem az emberölés-sorozat más helyszínén. Az elsőrendű gyanúsított jogi képviselője, Ruzsbaczky Nóra viszont arról tájékoztatott, hogy K. Árpád ujjnyomát egy ismeretlen eredetű zacskón azonosították.”

A szakértői vélemények, a jelentős számú személyi és tárgyi bizonyítékok a rendőrség szerint összességükben akár a beismerő vallomások hiányában is elegendőek a vádjavaslathoz, a bűncselekmények teljes körű rekonstrukciójához. Meglehet, hogy tényleg így van, ugyanakkor a korábban már többször felsült nemzeti nyomozók, akik ebben az eljárásban is alaposan mellélőttek, amikor három cigány fiatalembert kaptak el, és példátlan ügyészi (bírói) asszisztálás mellett tartottak előzetesben 11 hónapon át (hogy a móri, összigazság-szolgáltatási justizmordot ne is említsük) a tarnabodi lövöldözéssel, Molotov-koktélos dobálással kapcsolatban, alighanem korai nyugdíjazásukat követő őrző-védő karrierjükről szívesen lemondanának, ha a „négyek bandája” tagjai végre „dalolnának”.

Mármint nekik. Ugyanis a sorozatgyilkosokként elkönyvelt férfiak közül hárman az írott sajtón át üzentek a közvéleménynek, no meg közvetve fogvatartóiknak.

A rendőrség nem örül

Először Cs. Istvánt sikerült e sorok írójának szóra bírni. Esély sem volt rá, hogy hivatalosan bejussak a budapesti Kozma utcai fegyház és börtönben előzetesben tartott bocskaikerti fiatalemberhez. Az NNI „jogállami” kommunikációs stratégiája rendkívül egyszerű: ne szólj szám, nem fáj fejem. Szóvivőjük, akár egy betanított papagáj, ugyanazt ismételgeti hónapok óta: „a nyomozás érdekeire figyelemmel nem nyilatkozunk”. Cs. István ügyvédje, Barcsi István jutatta el védencéhez a kérdéseket, majd hozzám „Csontrabló” válaszait. Az interjú, amely a Népszabadság 2009. december 11-i számában jelent meg ( Cs. István: Nem dobtam fel senkit; rövidített változatát lásd az Átlagos ember, átlagos gondolkodással című keretes anyagunkban), ha másra nem is, arra mindenesetre jó volt, hogy a rendőrség némasági fogadalmát megtörje. A Nemzeti Nyomozó Iroda igazgatója már a másnapi Népszabadságban „megköszönte” Cs. István szavait. Petőfi Attila megjegyezte, hogy a rendőrség nem örül a védő kommunikációs lépésének, de ha már megtörtént, igyekszik azt a maga javára felhasználni. (A védő „kommunikációs lépéséről” csak annyit: akár elhiszi az NNI vezetője, akár nem, az interjút védencével nem az ügyvéd kezdeményezte, arra Barcsi Istvánt én beszéltem rá.)

A kommunikációs adok-kapok újabb fejleményeként a Nemzeti Nyomozó Iroda főnöke a már fentebb említett Hír tévés Riasztásban azt nyilatkozta, hogy részleges beismerő vallomást tett a cigányok elleni támadássorozat több gyanúsítottja. Petőfi Attila azt persze nem árulta el, hogy K. Árpád, K. István, P. Zsolt és Cs. István közül ki beszélt, és a kilenc támadásból pontosan melyikről. „Nem tudjuk most részleteiben a sajtó munkatársai elé tárni, hogy mely gyanúsítottak ezek, mely bűncselekmények, mely tényállások vonatkozásában milyen mértékben tettek önmagukra és másokra terhelő vallomást” – fogalmazott az NNI igazgatója.

Az általam megkérdezett ügyvédek (K. Árpád és Cs. István jogi képviselője) ugyanakkor ismételten kategorikusan cáfolták, hogy ügyfeleik a bűncselekményekre vonatkozólag bármiféle vallomást tettek volna. Természetesen nincs jogom kétségbe vonni sem a rendőrség, sem a védők állításait, már csak azért sem, mert nem áll módomban ellenőrizni azokat. Az ügyvédek szerint szokványos nyomozástaktikai manőverről van szó: a gyanúsítottat egyre arról győzködik, hogy társai már „meséltek”; hallgatásával csak a saját helyzetén ront, mert a többiek már úgyis ráhúzták a vizes lepedőt. A gyanúsítottak megtörésének számtalan módszere van: K. Istvánt és Cs. Istvánt például cigány fogvatartottal zárták össze, Cs.-t hetekig nem hagyták zuhanyozni. K. István korábbi, kirendelt ügyvédje sejtetni engedte, hogy ügyfele a személyi adatainál azért jóval többet is mondott kihallgatásai során. Ez teljesen nyilvánvalóvá vált aztán tavaly december 30-án, amikor a Magyar Nemzet interjút közölt K. Istvánnal, amelyben ő bevallotta, hogy részt vett a romák elleni akciókban.

„Embert soha nem öltem”

„A gyilkosságokhoz nincs közöm. Embert soha nem öltem” – mondta a fiatalabb K. testvér a Vona Adrienn által jegyzett írásban. Elismerte ugyanakkor, hogy járt néhány helyszínen, és gyújtogatott is. „Megpróbáltam a lakosság figyelmét felkelteni a hazánkban dúló súlyos társadalmi problémákra” – adott „szociológiai” magyarázatot a támadások miértjére K. István. Elmondta, hogy fivére nem befolyásolta őt, hogy részt vegyen a bűncselekmény-sorozatban. Természetesen azt sem tudja, ki rejtette el az elfogásuk helyszínén, a debreceni Perényi 1. klubban a gyilkosság fegyvereit. Állítása szerint fogalma se volt róla, hogy egy álfal mögött dugták el azokat. Viszont a puskákat ő is látta, mi több, dobozokra is lövöldözött velük. (Hogy milyen célból gyakorolt a puskákkal K. István, illetve azok hogyan kerültek hozzájuk, az nem derült ki. Mint ahogy az sem, hogy honnan vette elő a fegyvert, amikor dobozokra indult célozni.)

Január elején az NNI által a sorozatgyilkosságok fő értelmi szerzőjének tartott K. Árpád is elérkezettnek látta az időt, hogy beszéljen magáról és a sorozatgyilkosságban játszott szerepéről (pontosabban arról, hogy az emberölésekben semmiféle szerepe nem volt). De ő nem adhatott interjút, ezért január 4-én írásban „üzent” a Magyar Nemzet olvasóinak.

„Nem vagyok az úgynevezett romagyilkosságok kulcsfigurája. Nem vettem részt az emberölések megtervezésében és végrehajtásában sem” – szögezte le K. Árpád, aki szerint „semmilyen arra vonatkozó tény, adat, bizonyíték vagy tanúvallomás nem merült fel a nyomozás alatt”, ami a személyét az ölési cselekményekhez kötné. (Önmagában az, hogy DNS-ét több helyszínen rögzítették, még nem bizonyítja, hogy embert is ölt volna. A Molotov-koktélos gyújtogatásokban való esetleges közreműködésről érdekes módon nem esik szó a korántsem szűkszavú üzenetben.) „Nem vagyok és nem is voltam tagja semmilyen szélsőséges nézeteket valló szervezetnek. Nem tartom magam előítéletesnek, soha nem hangoztattam szélsőséges nézeteket sem társaságban, sem internetes közösségi oldalakon” – jellemezte önmagát, cáfolva azokat a híreszteléseket, amelyek a testén lévő náci tetoválásokról szólnak. K. Árpád évekig élt Izraelben feleségével, de az arról szóló mendemondákat, hogy valaha egy kibucban dolgozott volna, szintén tagadta. „Környezetemmel konfliktusmentes a kapcsolatom. Munkám során zenészként és hangtechnikusként számos alkalommal együtt dolgoztam roma zenészekkel, közismert muzsikusokkal, velük származásuk miatt semmilyen konfliktusba nem keveredtem” – folytatódott a büntetlen előéletű K. Árpád a másság iránti feltétlen toleranciát kihangsúlyozó, sajátos curriculum vitae-je. „Családfenntartóként kiegyensúlyozott családi életet élek, rendszeresen dolgozok.

A testvéremről is elmondhatom, hogy évek óta nem tagja semmilyen szélsőséges csoportnak vagy felekezetnek, neki szintén rendezett a háttere és kiegyensúlyozott a családi élete” – közölte K. Árpád, aki sorkatonai szolgálatra 1989-ben a határőrséghez vonult be. „Lövész alapkiképzést kaptam, tizedes rangban szolgáltam, de egy baleset után egy év múlva leszereltek ” – írta az ügyvédje által a Magyar Nemzethez eljuttatott közleményében.

Másnap, január 5-én – a már szokásos dramaturgiának megfelelően – „szót kért” az NNI főnöke is. Újabb bizonyítékokat tárt a nagyérdemű elé. Megtudhattuk egyebek mellett, hogy a Perényi 1. diszkóból szerezték be valószínűleg a gyanúsítottak azokat az üvegeket, amelyekkel a romagyilkosság-sorozat helyszínein házak felgyújtását kísérelték meg. Piricsén lőszerhüvelyeket, Tar-nabodon rongymaradványokat találtak, a két halálos áldozatot követelő Nagycsécsen pedig ragasztószalagon rögzítették három gyanúsított DNS-nyomát a nyomozók.

„Hamarosan meg fogják érteni a gyanúsítottak, hogy melyek azok a bizonyítékok, amiért életfogytig tartó börtönbüntetést kaphatnak. A szakértői vélemények ismertetése mellett még számos kérdést fogunk feltenni nekik, mert úgy tűnik, hogy vagy nem értik, vagy megpróbálják elbagatellizálni az ellenük szóló bizonyítékokat” – üzente Petőfi Attila, a Nemzeti Nyomozó Iroda igazgatója a Magyar Nemzetben,

Tódor János