Műút Zenekritika

„Ahogy a varrócérna kerüli a gombot...”

A kisgyermek általában nem szereti a felnőttek által hallgatott zenéket. A szülő viszont azzal szembesül, hogy a gyerekeknek szánt zenei termékek vagy gagyi tematikus kazettákból/cédékből állnak (melyek rendszerint bűbájtól csöpögő Mikulásokkal és olvadékony karácsonyi dalocskákkal vannak telezsúfolva), vagy már az iskolás korosztály számára készültek és megzenésített verseket tartalmaznak. Persze például a Bőrönd Ödön (Tamkó Sirató Károly – Kaláka együttes) még ma is szórakoztató, de sokkal érdekesebb lehet, ha a mai gyerekek olyasmit hallgatnak, ami közel áll mindennapi életükhöz.

A Rutkai Bori és a Hébe-Hóba Banda – azaz a Specko Jedno – által jegyzett Vacka dalok épp ezt adják az óvodáskorú gyerekeknek: gügyögés helyett vidám meséket, három hangból összetákolt „prüntyögés” helyett jól hangszerelt, fülbemászó dallamokat. A cédé az MR1-en (régi nevén a Kossuth Rádióban) 2008 májusától minden hétköznap este hallható meseregény, a Vacka Rádió három évadjának zenéit tartalmazza – megidézve azt a közeget, a Rénkedves kocsmát, ahol Hókupackavacka különös lakói, Kispupák Zsömle, Paróka Őrnagy, Zűrös Pertli vagy éppen Varangy Pintyő élnek és szórakoznak. Míg a rádió és a dalok kedvesen visszautalnak Kormos István medvebocsára, Vackorra, a szereplők neve és a dalszövegek teljesen egyedi, olykor a felnőttek felé is kikacsintó nyelvi lelemények. A szerző, Gaál Zsuzsa élettörténete is összefonódik a mesevilággal: gyermekverseket publikált a Dörmögő Dömötörben, felnőttmesét írt San Pedro címmel, majd pár éve Lenti város könyvtárában

(később Iklódbör-dőcén és Lendván) megnyitotta mesevendéglőjét. A Rénkedves Vendéglő valójában egy interaktív játszóház, ahol nemcsak játszanak, táncolnak vagy éppen népdalokat énekelnek a gyerekek, hanem elmesélik egymásnak, hogy mi történt a képzeletbeli meseország lakóival, s így nemcsak úgynevezett problémamegoldó, azaz fejlesztő feladatokkal találkoznak, hanem játékosan fel is dolgozhatják/megbeszélhetik személyes, rossz vagy jó élményeiket.

Ez a – lendvai rádióban korábban gyerekszereplőkkel előadott – mesevilág játékos figuráival (pávának öltözött gólya, lábra kelő gombok, pipacsot papucsban locsoló öreg király, báli vízi gúnyát viselő harcsa), humorával lebilincseli a hallgatót. Bolondos szójátékai („a méhecske csak zümmögött, a rendőrség csak hümmögött”), kacska rímei (keveset-leesett-keresett-leveset [értsd: levest]), a mai valóságból átszivárgó elemei (Opel, polgármester) és vidám szócsavarásai („vékre a med” [medvék], „pancsra a tap” [tappancs]) nagyon is szeretnivalóak – ráadásul cseppet sem agresszívak, és ami a legfontosabb, nem nézik le a gyerekeket.

A zeneszerzők (Bujdosó János és Darvas Kristóf) olyan könnyen dúdolható, de mégis bonyolult dallamokat komponáltak a szövegekhez, amelyek alapján a gyerekek kezdő szinten megismerkedhetnek a különböző tánczenékkel („emitt van egy nóta, a csacsacsa, amott meg egy szárnyas, a kacsacsa”), a kuplék világának könnyedségével. A koncerteken pedig nincs éles határvonal előadók és hallgatók közt; a kicsik a közös játékokkal bevonódnak a fellépésbe. A cédé szövegeit illusztráló Rutkai Bori énekesnőre teljesen illenek a dalszerepek, szinte elhisszük neki, hogy ő az a macska, aki parancsba adta, hogy „a fák most az almák helyett teremjenek narancsot”.

Az album a mesesorozat ismerete nélkül is önállóan megáll, sőt néhány dal helyettesítheti a szokásos születésnapi (Sztrapacskamacska születésnapjára) vagy karácsonyi (Ajándék) énekeket. Kiválóan szórakozhatnak és táncolhatnak rá a gyerekbuli résztvevői, és a bátrabbak azt is megpróbálhatják, hogy milyen lehet a címadó dalt karaokéra elénekelni. A felnőtteknek pedig külön öröm lehet, hogy – mint a Vacka dalban is olvasható – a szövegek és dallamok úgy tekerednek egybe, fűződnek váratlanul egymásra, mint „ahogy a varrócérna kerüli a gombot”.

Dékei Kriszta