Útravaló Vers

Tóth Olivér

Cigányúton

Félrenyeltél,

s mint a harangot félrevertél,

jajongok:

dobhártyádon táncolok,

retinádon alszom,

ripacsos arcodon építkezem,

szakállad közé bújok,

s mi férfivá érlelt,

ne találjon rám a bánat.

Jaj hadd legyek ember,

szép tavasszal csókolja

a szerelem véresre számat,

ne kelljen hullatni

levelem, gyászom, mámat,

s ne kelljen magam körül

dönteni várat,

hadd legyek meztelen,

ne legyen bűnöm,

se jócselekedetem,

ne szeress hazában

Te se szeress engem!

az vagyok,

kit szekérbe fogott az ösztön,

vonom igámat.

patkóimat Neked adom,

tedd tűzfal homlokodra,

legyek a szerencséd!

fullánkos nyelvemen

Méreg a jóság,

öld meg magad!

Rombold le

csendre teremtett házad,

táncolj dobhártyáján,

aludj retináján,

építkezz ripacsos arcán,

s bújj meg romjai között,

mert megtalállak!

Apám helyett

Anyám naphosszat

járdaszélen ül,

lógó melléből szoptatja a szelet,

cigit kéreget,

s minden arra járót,

ismerőst, idegent,

kinevet,

gúnyos hangon átkozza,

ha tehetné,

hogy más ne érintse

élve is temetné,

féltett szerelmét, apámat,

ki bénult kezével

egyetlen mozdulatába

sűrítve minden megértésre váró

mondanivalóját,

legyint.

Anyám naphosszat járdaszélen ül,

apám legyint, anyám nevet,

bárki jöhet, mehet,

a halál tőlük cigit kéreget,

Palók legyint, Kicsi csak nevet.