Útkereszteződés Interjú

A zongorista, aki szereti a klarinétot

November 27-én adják át harmadik alkalommal a legfeljebb 30 éves tehetséges fiataloknak a Junior Prima díjat, köztük a zene kategóriában a 23 éves roma dzsesszzongoristának és zeneszerzőnek, Oláh Dezsőnek. Vele beszélgettünk eddigi életéről, munkásságáról.

Milyen érzés volt, amikor megtudta, hogy kitüntették?

Amikor kaptam egy telefont a díjat kiosztó kuratóriumból, és közölték, hogy a díjazottak között vagyok, nem akartam elhinni. A Kocsis Zoltán zongoraművész elnökletével vezetett kuratórium írásbeli indoklásban az állt, hogy zeneszerzői munkásságomért és a hazai dzsesszéletben folytatott tevékenységemért. Még most is hihetetlen, hogy én leszek az első dzsesszzenész, akit erre a díjra felterjesztettek.

Így mindjárt adódik a kérdés, hogyan lett muzsikus, hogyan indult a pályája?

A Bajza utcai ének-zenei tagozatos általánosban kezdtem tanulni. Hét és fél éves voltam, amikor hangszerre lehetett jelentkezni. Ezt én már nagyon vártam. Alapvetően klarinétosnak készültem, hiszen édesapám is az. Bár apukám egy kicsit megtévesztett, mert azt mondta, hogy három évig kötelező zongorát tanulnom, abból is a legjobbnak kell lennem, sőt nagyon jónak kell lennem szolfézsból is, és csak ezután kezdhetek klarinétozni. Mire eltelt a három év, természetesen annyira megszerettem a zongorát, hogy nem váltottam át klarinétra.

Az általános iskola utána hogyan folytatódott a pályája?

A középiskola alatt, a Szabó Ervin Gimnáziumban is folytattam a klasszikus zongora tanulmányaimat. 18 éves korom előtt néhány hónappal váltottam át a dzsesszre. Ez úgy történt, hogy párszor láttam-hallottam éjszakánként a Keith Jarrett Triót az egyik francia zenei csatornán. Mikor harmadszor adták le a koncertet, már felvettem videóra, aztán leírtam a számokat és ezután elkezdtem magamtól dzsesszt tanulni. Elkerültem Oláh Kálmánhoz, majd felvételiztem a dzsessztanszékre, és idén májusban diplomáztam a Liszt Ferenc

Zeneakadémia dzsesszzongora szakán. Tanulmányaim során végig a Fővárosi Önkormányzat Romano Kher ösztöndíjasa voltam. Mellette zenét írtam, s számos versenyen tettem magam próbára. 2006–2007-ben pedig a tanszék László Attila vezette Big Bandjének voltam a szólózongoristája.

Milyen eredményeket ért el?

2009-ben a Székesfehérvári Kodolányi Főiskola Nemzetközi Jazz versenyének legjobb szólistája lettem. 2008-ban a Magyar Jazz

Szövetség jazz combo versenyén legjobb zeneszerző díját kaptam az On the Way Home című szerzeményemért, egy évvel korábban ugyanezen a megmérettetésen a legjobb szólista díját kaptam. Ugyancsak 2007-ben, Siófokon az országos dzsesszzenekari versenyen az év legjobb zenekara, 2006-ban pedig az év legjobb szólistája díjban részesültem.

Említette, hogy édesapja is muzsikus. Mondhatjuk, hogy zenészdinasztia tagja?

Igen, édesapám – aki szintén az Oláh Dezső nevet viseli – családjában sok zenész van, akik közül én vagyok az első zeneszerző és hangszerelő.

Most, hogy elvégezte az egyetemet, hogyan tovább?

Épp a pályakezdők életét élem, jelenleg egy lemez készítésén dolgozunk az Oláh Dezső szeptettel. Ami négy klasszikus fafúvósból és a triómból áll. Tagjai: Szűcs Péter klarinét; Erdő Zoltán klarinét, szopránszaxofon; Kovács Gergő basszusklarinét; Bánfi József fagott; Horváth Plútó József bőgő; Pecek Lakatos András dobok és jómagam mint zongorista. Tehát a négy fúvóshangszer, két klarinét, egy fagott, egy basszusklarinét mellett zongora, bőgő és dob alkotják az együttest. Ez szinte alig előforduló összeállítás. Általában két klarinét sem szokott lenni, itt a basszusklarinéttal három is van. Nagyon szeretem ennek a hangszernek a hangját, és emiatt döntöttem így.

A készülő debütáló albumom címe Hungarian Dreams lesz. Többek között az a szerzeményem is helyet kap a lemezen, amelyet idén március 15-ére komponáltam és az ünnepi műsorban adtunk elő, amelyet a tévé is közvetített, Dreams From Hungary a címe. Ezenkívül az elmúlt egy év zenei termését fogjuk lemezre venni a Hunnia Records gondozásában, és majdnem biztos, hogy az EMI fogja terjeszteni 2000 példányban, ami dzsesszlemez esetén elég nagy számnak tekinthető. Reménykedünk, hogy a nemzetközi vizeken is enyhe fodrozódást tudunk majd kelteni. Zenénket úgy tudnám leginkább jellemezni, hogy modern európai, improvizatív kamarazenét játszunk.

A lemezen tehát csak saját kompozíciók lesznek?

Igen, és lesz egy érdekessége is: írtam egy olyan kompozíciót, ami dallamvilágában, szerkezetében hasonlít egy népdalra. Az a címe, hogy Egy kis madár nem találta hazáját, s eddig mindig a szeptettel játszottunk, a szólóját az egyik klarinétos, Erdő Zoltán adta elő tárogatón, de most az édesapám fogja játszani. Így a szerkezetén is változtattunk. Egyrészt lesz ebben egy tiszteletadás a családom felé, másrészt egy emlék is, hogy apa és fia együtt játszik a lemezen. Őszintén meg kell mondanom, ennek praktikus okai is vannak, hiszen apukámnál jobban senki sem játszaná el ezt a dalt.

Kik hatottak önre mint előadóra és mint zeneszerzőre?

Elsősorban édesapámat kell kiemelnem, de rengeteg inspirációt adtak kedvenc zeneszerzőim, a komolyzene világából Bach és Bartók, a dzsesszelőadók közül kiemelném Keith Jarrett mellett Michel Legrand-t, Oláh Kálmánt, Danilo Perezt és Wayne Shortert.

Egy kicsit meséljen még a többi dzsesszformációjáról, mert két Oláh Dezső trió is létezik, amelyek 2005-ben alakultak. Érdekességük, hogy az egyikben idősebb kollégákkal, míg a másikban kortársaival játszik. Ez utóbbit ezért Oláh Dezső Junior triónak nevezi.

Alapvetően a zeneszerzői munkásságom és az előadói tevékenységem mindig kicsit furcsán alakul, mert amikor már sokat írok, akkor inkább zongorázni szeretnék, mikor sokat zongorázom, inkább írni szeretnék. Az egyik trióban Kőszegi Imre dobol és Berkes Balázs bőgőzik. A másikban Horváth Plútó József bőgőzik és Pecek Lakatos András dobol. Ők sem igazán a kortársaim, mindketten néhány évvel idősebbek nálam. Mindkét formációt nagyon szeretem. Azt elárulhatom, hogy most olyan időszak következik, amikor ismét Balázs bácsival és Imre bácsival fogunk többet fellépni. Volt egy kis szünet, legutoljára a Millenárison adtunk koncertet, amit a Duna TV is rögzített. Azt tervezem, hogy újra együtt dolgozzunk. Egyébként formációimmal felléptem már a Művészetek Palotájában, a Merlin Színházban, a Thália Színházban, a MOL Jazz Fesztiválon a Budapest Jazz Clubban és a Magyar Rádió Márványtermében. Ez utóbbi helyet szeretem a legjobban, hiszen itt 2006-ban mutatkozhattam be a nagy nyilvánosság előtt és nemcsak mint zongorista, hanem mint hangszerelő is.

Azonos összeállítású – zongora, bőgő, dob – triókról van szó. Mi a legnagyobb különbség, ha idősebb, tapasztalt kollégákkal, vagy ha a fiatalabb társaival játszik?

Más a repertoár, és azt kell mondanom, hogy Kőszegi Imre és Berkes Balázs esetében nem számít a kor. Ezek olyan dolgok, amiről beszélni nagyon nehéz. Ezt akkor érzem, amikor játszunk. Teljesen más arcomat mutatom egy Imre bácsi és Balázs bácsi által képviselt ritmusszekcióban, mint mondjuk a másik trióval. Fellépéseinken nemcsak saját szerzeményeinket játsszuk, hanem sokszor előadunk dzsesszstandardeket is, és nagyon szeretünk együtt improvizálni.

Mikor lesznek majd fellépések, mikor hallhatjuk önöket a közeljövőben?

A magyarországi helyzet elég kacifántos most, mint a gazdasági állapot is mutatja, sok minden tönkremegy. Jelenleg, amit még nem is említettem, a Pálhegyi Máté–Oláh Dezső duó működik aktívan. (Pálhegyi Máté fuvolaművész, aki a reneszánsz zenétől a kortárs zenéig és a dzsesszig minden műfajban hallható – V. G.) A nevünkre rákeresve az interneten mindig találhatók koncertek. Ezenkívül majd 2010 májusában a Művészetek Palotájában, a Hétfő Esti Jazz sorozatban László Attila gitáros Tommy Campbell dobossal lép fel, ami után mindketten részt vesznek azon a jam sessionön, amin az én trióm ad koncertet, így fognak velünk muzsikálni. 2010 áprilisában a Columbus Jazz hajón lépünk fel. Ezt a koncertünket a Hunnia Records rögzíti. Kicsit visszalépve az időben, 2010. február 13-án a Magyar Rádióban, a Márványteremben a Klasszikus és jazz sorozatban hallhat majd a közönség a szeptettel. Ez egy kicsit történelmi is lesz, mert öt éve nem játszottam klasszikus zenét színpadon. Érdemes eljönni, mert a márványtermi koncertek mindig érdekes és izgalmasak.

És mit tervez, mi lesz itt a klasszikus részben?

Több mindent tervezek, de alapvetően az az ötletem, hogy egyedül Chopint és/vagy Bartókot fogok játszani. Chopin nem véletlen, hiszen ebben az évben ünnepeljük születésének 200. évfordulóját. De ezen még erősen gondolkodom. Ez a fellépés lesz egyben a bemutatója is a beszélgetésünk elején említett szeptettünk Hungarian Dreams című lemezének is.

Veisz Gábor

Fotó: Biró Angelika