Úttorlasz Hírmagyarázat

Elrettentő ítélet az olaszliszkai perben

„Az ember körül elszabadult az őrület”

Hárman kaptak életfogytiglant az olaszliszkai lincselés másodfokú tárgyalásán. A csoportosan, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés két vádlottjának – az első fokon 15 évre ítélt Fercsák György és Jónás Gusztáv – büntetését életfogytig tartó börtönbüntetésre súlyosbította november 13-án a Debreceni Ítélőtábla, míg idősebb Horváth Dezső korábban kiszabott életfogytiglaniját jóváhagyta. Mindhárman legkorábban 30 év múlva szabadulhatnak. Ifjabb Horváth Dezső 15 éves fegyházbüntetését 17 évre súlyosbította Balla Lajos tanácsa. Az elütöttnek vélt kislány anyjára, Horváth Dezsőné Jónás Évára és Szarka Andrásra 15 év fegyház, a fiatalkorú Szarka Gergőre és Horváth Krisztiánra pedig 10-10 év, fiatalkorúak börtönében letöltendő büntetés vár. Fellebbezni az ítélet ellen nem lehet.

Szögi Lajos tiszavasvári tanárt két lánya szeme láttára verték agyon 2006. október 15-én a Borsod megyei Olaszliszkán, miután a feltételezések szerint autójával elsodort egy kislányt, aki árokba esett, de nem sérült meg. Hogy pontosan hányan voltak az embertelen lincselők, azt a hároméves eljárás alatt sem sikerült megállapítani, mindenesetre nyolc feltételezett elkövetőt állítottak bíróság elé. A vádirat szerint Szögit „nyaktól felfelé ötven közepes vagy nagyobb behatás érte”, vagyis ennyiszer ütötték, vagy rúgták fejbe. A nyolc vádlott közül hárman ismerték be, hogy bántalmazták az áldozatot, de azt állítják, csak egy-egy alkalommal ütöttek vagy rúgtak.

Az ítélőtábla nyomoz

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság ez év május 29-én a nyolc vádlottat összesen 125 évnyi szabadságvesztésre ítélte. De mert enyhítést vagy felmentést kérve fellebbeztek, a per a Debreceni Ítélőtáblán folytatódott.

Már az elsőfokú tárgyaláson nyilvánvalóvá vált, hogy a bűncselekmény körülményeinek felderítésében, a bizonyítékok öszszegyűjtésében a rendőrség csapnivaló munkát végzett (lásd Szakszerűtlen, hanyag rendőri munka című keretes írásunkat), és vádjavaslatukat már az ügyészségnek vissza kellett volna dobnia. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróságnak voltaképpen újra kellett nyomoznia az ügyet! A Debreceni Ítélőtáblán szokatlan módon folytatódott a „nyomozás” – a bizonyítás kiegészítése, a cselekmény újraértelmezése, dacára annak, hogy másodfokon a bíróság általában már csak az addigi papírokból szokott dolgozni. Ez esetben pedig még helyszíni tárgyalásra is sor került, ahol az elkövetőknek újra el kellett „játszani”, mit és hogyan csináltak. Aligha meglepő, hogy az elkövetők tevőleges felelősségét illetően többnyire homlokegyenesen más következtetésre jutottak a Balla Lajos vezette debreceni táblabírák, mint az elsőfokú tanács. A monstre tárgyalássorozatról tudósító újságírók zöme – így e sorok írója is – biztos volt benne, hogy az ítélőtábla megsemmisíti majd a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság ítéletét, és a rendőrséget új eljárásra utasítja. Persze ez naivitás volt részünkről, egyrészt, mert óriási nyomás nehezedett a közvélemény és a hatalom részéről az ítélőtáblára, hogy a legszigorúbb, másokat az efféle primitív kegyetlenségektől a jövőben visszatartó ítéletet hozzon, és mihamarabb zárja le az ügyet. Másrészt pedig nem voltak tárgyi bizonyítékok, mivel – köszönhetően a későn kiérkező helyszínelők bénázásának – azokat az elkövetők már a bűncselekményt követő fél órán belül megsemmisítették.

Rokonok

A tényleges, személyre szabott felelősség megállapítását lehetetlenné tette az is, hogy a gyanúsítottak a tárgyalások során gyakorta megváltoztatták vallomásaikat. Az életfogytiglani fegyházra ítélt Horváth Dezső a börtönben levelet írt a felbujtóként 15 év fegyházra ítélt feleségének. A levél végül a börtönőrökhöz került, azt felolvasták a bíróságon is. Ebben Horváth azt írta, sokallja a „30 évet egy pofonért”, és azt állította, a gyilkosság után elégették Jónás Gusztáv véres ruháit. A másodfokú eljárásban Szarka András is megváltoztatta korábbi vallomását. Azt mondta, Jónás Gusztáv és négy másik, meg nem nevezett ember követte el a gyilkosságot. Jónás Gusztávra és Fercsák Györgyre vallott a jogerősen 17 év fegyházra ítélt ifj. Horváth Dezső is. Ők, akárcsak az utcabeli tanúk, kivétel nélkül rokoni kapcsolatban állnak egymással, ezért jogilag nem vonhatók felelősségre azért, ha nem kívánnak egymásra terhelő vallomást tenni. Ennek ellenére több, védett tanú vallomása állt a bíróság rendelkezésére.

„Nem volt két perc az egész”

Egyetlen ember akadt, aki ott volt a többiek között, de nem vett részt a tanár bántalmazásában, mi több, igyekezett megfékezni őket. Jónás Józsefnek (aki Horváth Dezsőné testvére) persze esélye sem volt arra, hogy szembe szálljon magukból kivetkezett társaival. S bár mindent közvetlen közelről látott, ismert mindenkit, tekintettel rokoni érintettségére a bíróság előtt visszavonta korábbi terhelő vallomását. „Én ott olyan dolgokat láttam, ami egész életemben el fog kísérni. A szerencsétlen ember (Szögi Lajos – T. J.) körül elszabadult az őrület. Hogy történhetett, azóta se találok rá magyarázatot” – mondta elcsukló hangon a középkorú, megtört férfi, aki annak is tanúja volt, amikor az elkövetők kiosztották a szerepeket, vagyis megbeszélték, ki viszi el majd a balhét. „Igen, elhangzott, hogy dugják össze a fejüket, beszéljék meg, mi legyen, mert nagyon súlyos bűncselekmény történt. Mire a két gyerek (ifjú Horváth Dezső és Szarka András) jelentkezett. Védeni kellett a családos embereket.”

Neki állítása szerint sokan a fejét követelik, pedig csak az igazat mondja. „Nem volt két perc az egész. Horváth Dezső húzta ki a tanárt az autóból, és a kezéből rúgta ki Fercsák György, amitől rögtön a földre került. Ütést nem láttam, csak rúgásokat, amikből gazdagon kivette a részét a kis Dezsőke (ifj. Horváth Dezső – T. J.). A valódi tettesek is ott ülnek a vádlottak padján, de olyanok is, akik nem követtek el semmit. Például Szarka András, meg a testvérem (Horváth Dezsőné – T. J.). Amikor beszaladt a férje a házba a baltáért, ő próbálta megállítani az öreg Dezsőt, és mondta neki, hogy él a gyerek, semmi baja. Odakint egymás között mondogatták, „öld meg, üsd agyon a magyart”, de hogy nem a testvérem mondta, az biztos.

Ki uszított?

Az ítélőtábla 2009. október 27. helyszíni tárgyalása a Kossuth Lajos utcában megerősíteni látszott, amit Jónás állított. Horváth Dezső ugyanis az édestestvére ellen vallott. Azt állította, hogy az „Öljétek meg a magyart!” mondatot nem a felesége, hanem az ő lánytestvére, Sz. Andrásné üvöltötte. Horváth Dezső a bíró kérdésére azt mondta, hogy a tárgyaláson nem az igazi tanúk szólaltak meg, hanem azok, „akiket maguk szerveztek”. „Nem az én feleségem kiabált, hanem a testvérem. Csak hogyha az elkövetők őt nevezik meg, akkor a testvérem is a tényleges elkövetőkre vallott volna.” Horváth Dezsőné szerint is a sógornője uszította a férfiakat. Sz. Andrásnét már az első fokon eljáró, megyei bíróság beidézte tanúként, ám ő élve jogával – az ő fia Szarka András, az akkori III. rendű vádlott, a II. rendű Horváth Dezső pedig az édestestvére – nem kívánt vallomást tenni. Évekkel ezelőtt az ő kisgyermekét ütötte el egy ittas magyar ember itt, Olaszliszkán, a Kossuth utcában, és a kislány szörnyethalt. 2006. október 15-én állítólag ezért kiabálta azt: öljétek meg a magyart, öljétek meg, mert az én gyermekemet is megölték.

A Debreceni Ítélőtábla szóvivője, Koszta János kérdésünkre elmondta:

egyelőre, ebben az eljárásban semmilyen jogi következménye nincs annak, ha egy vádlott egy másik személyt nevez meg felbujtóként. A másodfokon eljáró bíróság nem köteles beidézni a megvádolt Sz.-nét, vele szemben – feljelentés esetén – új eljárásban lehet eljárni.

Horváth Dezső és felesége védője, Gyury József szerint mivel más, korábban elhangzott tanúvallomás is megerősíti védencei állítását, ezért „Horváth Dezsőnét a felbujtás vádja alól fel kellett volna menteni. A másodfokon eljáró bíróság pedig akár vissza is adhatta volna az ügyet az első fokon eljáró megyei bíróságnak”.

Nincs bocsánat

A bíróság az elmeorvosi szakértői vélemények alapján úgy ítélte meg, hogy a vádlottak elmeállapotát nem befolyásolhatta, hogy 1994-ben, majdnem 12 évvel a gyilkosság előtt egyik rokonuk, egy kislány halálos közlekedési baleset áldozata lett. Az ítélőtábla szerint a tettesek közt akarategység állt fenn, ki akarták oltani Szögi Lajos életét, ezért mindannyian társtettesei a gyilkosságnak, nem áll meg az a védekezés, hogy egyenként csak testi sértést követtek el. A bíróság szerint az is tény, hogy a vádlottak közvetlenül a gyilkosság után megbeszélték, ki mit fog vallani.

Az ítélőtábla szerint nem bizonyítható, hogy Szögi Lajos autója hozzáért-e a kislányhoz, a jármű sérülései ugyanis biztosan álló helyzetben keletkeztek. Az áldozat megpróbált elhajtani, amikor látta, hogy ő és a kocsiban ülő gyerekei veszélyben vannak, de a kocsi sebességváltója üres állásban volt, így csak a motor bőgött fel, de az autó nem indult. A vádlottak kirángatták az áldozatot a kocsiból, többször megütötték, majd amikor a földre esett, tovább rugdosták.

A Balla Lajos bíró vezette tanács súlyosbító körülményként értékelte a bűncselekmény elkövetésének „útonálló és garázda jellegét”, illetve hogy a tettesek hosszan bántalmazták a sértettet. Az indoklás rámutatott arra is, hogy a vádlottak teljesen közömbösek voltak az elsodort gyerek iránt, miközben Szögi Lajos épp azért állt meg, hogy meggyőződjön arról, jól van-e. A vádlottak beismerését és megbánását a bíróság nem tekintette őszintének, így enyhítő körülményként sem vette figyelembe.

Az utolsó szó jogán – még az október 30-i tárgyaláson – csak a hetedrendű vádlott, a 24 éves Jónás Gusztáv fejezte ki részvétét Szögi Lajos családja iránt. Azt mondta:

„Bocsánatot kérünk az árváktól, az elhunyt szüleitől és Magyarországtól”. Ezt az áldozat családtagjai nem hallhatták, mert sem az ítélethirdetésen, sem pedig a többi tárgyaláson nem vettek részt. A november 13-i ítélethirdetésen viszont megjelent Debrecenben az elhunyt édesapja, idősebb Szögi Lajos, aki az újságíróknak kijelentette: „Az ítélet nem hoz megnyugvást számunkra, mert a fiamat nem kaphatjuk vissza. Azt kívánom az elkövetőknek, hogy éljék át azt a tíz percet, amit a gyermekemnek a halálakor okoztak. Nincs bocsánat...”

T. J.

Szakszerűtlen, hanyag rendőri munka

Gyury József, idősebb Horváth Dezső és felesége védője a tárgyalás tanulságait kérdésünkre így összegezte: „A társadalom számára volna fontos a következtetések levonása. Annak mérlegelése például, hogy mindenki annyi büntetést kapott-e, amennyit megérdemel. Hogy vajon az szolgálja-e a társadalmi békét, hogy egyesek jóval nagyobb büntetést kapnak a reálisnál?”

A tárgyalássorozat idején a rendőrség és a bíróság munkáját bírálatok érték a vádlottak és egyes ügyvédek részéről. A vádlottak közül többen nehezményezték, hogy bizonyítási indítványaiknak a bíróság nem adott helyt, s hogy kérésük ellenére nem vetették alá őket hazugságvizsgálatnak. Szerintük a bíróság nem tárta föl alaposan a bűncselekmény részleteit. A másodrendű vádlott, id. Horváth Dezső úgy vélte: „Nem az igazi tanúkat hallgatták meg”.

A Szögi Lajos családja által megbízott Helmeczy László az Amaro Dromnak ezt mondta: „A rendőrség órákkal később kezdte el csak a helyszínelést, a munkájukat hanyagul végezték. Addigra az elkövetőknek volt idejük összebeszélni, a bűncselekmény elkövetésekor viselt ruházatukat, köztük véres ruhadarabokat, cipőiket eltüzelni, ezért ítéltek el csak nyolc embert, s nem többet. Az már egyenesen nonszensz, hogy megengedték azt is, hogy id. Horváth Dezső elballagjon cigarettát venni a rendőrautóban ülő fiának. (A bűncselekmény után mintegy fél órával Sátoraljaújhelyről kiérkező közlekedési rendőrök először csak a gyilkosságot magukra vállaló ifj. Horváth Dezsőt és Szarka Andrást vették őrizetbe.) Idős Horváth Dezső jó fél órával Szögi Lajos halála után indult csak el egy utcai fülkéhez telefonálni a mentőknek és a rendőrségnek. (Helyszíni, eddig meg nem erősített információink szerint nem a rendőrséget és a mentőket hívta először, hanem mobilon a sátoraljaújhelyi kapitányságon vezető beosztásban dolgozó ismerősét, és tőle kért tanácsot, segítséget.)

Helmeczy szerint a rendőrök annak érdekében sem tettek meg mindent, hogy azonosítsák a bűncselekmény minden szemtanúját. „Ugyanis mindenki bűnsegéd volt, aki a tragédiát végignézte és nem segített Szögi Lajosnak.”

Horváth Dezsőné, aki 15 év fegyházat kapott, időközben pótmagánvádas eljárást indított Helmeczy László, a Szögi család ügyvédje és egy másik férfi ellen, akiket azzal vádol, hogy a tragédiát követően magnóval járták Olaszliszkát, és pénzért vásároltak terhelő vallomásokat.

„Felháborít, és visszautasítom a vádakat. Valóban gyűjtöttünk tanúkat, de senkinek nem fizettünk, és senkit nem vettünk rá hamis tanúzásra. Ez szemenszedett hazugság” – nyilatkozta az egyik bulvárlapnak Helmeczy László. (A Gój Motorosok Egyesületének elnöke, Mészáros Imre, aki az Echo TV riporter-operatőreként vett részt az olaszliszkai helyszíni tárgyaláson, beszélgetésünk során említést tett arról, hogy ők ajánlottak fel 500 ezer forintot a jelentkező tanúnak.)