Útkereszteződés Interjú

„Majd mi megcsináljuk”

Iványi Gábor metodista lelkész a romagyilkosságokról

A rasszizmus természetrajzáról, a bestiális gyilkosságok mélyebb okairól, no meg ezek politikusi bátorításáról kérdeztük a lelkészt.

Lelkészként közreműködött a sorozatgyilkosok áldozatául esett valamennyi roma temetésén, és már az első esetnél a fajgyűlöletet emlegette indítékként. Letartóztatásuk után majd’ két hónappal is úgy gondolja, hogy valóban a tetteseket fogták el?

Azt gondolom, hogy valóban a tetteseket sikerült kézre keríteni. Sajnos mostanság gyakran előfordult, hogy a rendőrség ehhez hasonló ügyekben súlyosan tévedett, de ez esetben nem hiszem, hogy így lenne. S bár sokan akartuk, hogy végre rendőrkézre kerüljenek a tettesek, egyedül abban lehet némi kétség, hogy valamennyi cigányok elleni gyilkosságot ők követték el. Sajnos elfogásuk ellenére sem nyugodhatunk meg: fennáll a veszélye annak, hogy a cigányvadászatot más valakik folytatják.

Elfogadja, amit a rendőrség állít, hogy nem megrendelésre, hanem saját szakállukra cselekedtek az elkövetők, és nem állt mögöttük senki?

Amit a gyanúsítottak jövedelmi viszonyairól tudunk, abból az derül ki, hogy ők saját zsebből aligha fedezhették a költségeket. Drága fegyvereket, gépkocsikat kellett vásárolniuk, amire szerény anyagi helyzetük miatt nekik aligha volt pénzük. (Az interjú elkészülte után pár nappal, október elején a rendőrség nyilvánosságra hozta, hogy feltételezhetően a cigányvadászok által még 2008 márciusában elkövetett rablásból származnak a gyilkos fegyverek – T. J.) De én ennél fontosabbnak tartom, hogy ők nem egyszerű bérgyilkosok, akiket megfizetnek, és ha éppen az a megrendelő kérése, akkor egy médiacézárt, vagy valaki mást, ha meg az, akkor cigányokat puffantanak le sorozatban. Azaz szerintem ők nem professzionista fejvadászok, akik teljességgel közömbösek áldozatuk személye, hovatartozása iránt. Ők a lelkük mélyéről gyűlölik azokat, akiket megöltek. Nem személy szerint, hanem bőrszínűk, etnikai hovatartozásuk, vagyis cigány mivoltuk miatt.

Ez azért elképesztő, és józan ésszel felfoghatatlan, mert Tatárszentgyörgyön egy ötéves kisfiú is meghalt, Tiszalökön pedig egy olyan kék szemű, világos bőrű férfit öltek meg, akiről ránézésre senki sem mondta volna meg, hogy cigány.

De mindketten cigány közösségben éltek, és szerintem a gyilkosok, akik alaposan megtervezték akcióikat, nagyon is jól tudták a tiszalöki Kóka Jenőről is, hogy hova tartozik.

Sokan utálják nálunk a cigányokat, amit már-már sikk nyilvánosan is hangoztatni, de arra kevesen vetemednek, hogy primitív szólamokon túl ellenérzéseiket brutális cselekményekben is kifejezésre juttassák. Mi okozhatta, hogy a találomra kiválasztottakat pusztán származásuk miatt képesek voltak megölni ezek a debreceni fiatalemberek, akikről környezetük a történtek dacára ma is csupa jót mond, és nem tudja elhinni, hogy ők lehettek a gyilkosok?

Az általánosan tapasztalhatónál is sokkal erősebb fajgyűlölet lehetett, ami feloldhatta azt a minden normális emberben meglévő gátat, hogy ne ölj. És nemcsak azért, mert a törvény tiltja, hanem mivel a lelkünk mélyén tudjuk, hogy az embernek arra nincs felhatalmazása, hogy embertársa életét kioltsa.

Ugyanakkor van egy bizonyos, nagyon hangos társadalmi réteg, akik, hogy úgy mondjam, ezt kikövetelték. Ezek a gyilkosságokkal gyanúsított emberek meg mintha azt mondták volna: ha ti ezt akarjátok, ezt várjátok el, de közületek senki nem meri megtenni, hát akkor majd mi megcsináljuk. Megtesszük azt, amit Hitlernek kellett volna. Azt tartom rendkívül veszélyesnek, hogy ezek a szörnyű eszmék alig ütköznek nálunk ellenállásba, és már a tisztességes emberek sem mindig merik ezekkel szemben felemelni a szavukat.

Talán, mert sokaknak akadnak személyes rossz tapasztalatai a cigányokkal kapcsolatban. Vagy legalábbis mindenki ismer valakit, akivel romák bántak el. A debreceni cigányvadászok akciói idején enyingi roma maffiózók szurkálták halálra Marian Cozmát, nem sokkal korábban pedig Tarnabodon ölt és gyalázott meg bestiális módon egy idős asszonyt két cigány fiatalember. Nem beszélve Szögi Lajos csoportos meglincseléséről. Kovács Lajos ezredes, a romagyilkosságok nyomozásába besegítő Vének Tanácsa vezetője, egyenesen úgy vélekedett, hogy a sorozatgyilkosságok oka az Olaszliszka miatti bosszú.

Igen, de az említett eseteknek nem volt raszszista indíttatásuk. Szörnyű és menthetetlen gyilkosságok voltak, de nem az áldozatok hovatartozása motiválta ezeket. A Cozma-gyilkosság esetében pedig nem mindegyik elkövető volt roma, de erről ma már senki sem akar tudomást venni. Az is érdekes, hogy a cigányok elkövette bűnügyekben rögtön tudtuk a nevüket, míg a sorozatgyilkosokról ma sem tudjuk, pontosan kik is ezek az emberek.

A rendszerváltás óta törvénysértő módon elsumákolja az országgyűlés, hogy a hazai kisebbségek parlamenti képviselethez jussanak. A magát liberálisnak mondó SZDSZ-nek, amelynek színeiben ön képviselő volt az első ciklusban, már régen nincsenek cigány országgyűlési képviselői, mint ahogy a párt programjában sincs szó a romákról. Mindeközben Kelet-Magyarországon, ahol a gyilkosságsorozat zajlott, majd minden tetthelyen szélsőjobbos, cigánybűnözést hangoztató polgármesterek ténykednek.

Lehet a felelősséget tologatni egymásra, de ez nem vezet sehova. Hogy milyen egy közösség vezetése, szélsőjobboldali vagy baloldali, esetleg liberális, azt a demokráciában a közösség tagjai döntik el. Ebbe senkinek sem lehet kívülről beleszólása. Abban a faluban vagy városban, ahol szélsőjobboldali embert választanak polgármesternek, ott a meghatározó politikai réteg nyilvánvalóan szélsőjobbos. De függetlenül attól, hogy kinek a politikai meggyőződése, Isten és ember előtt, az emberek élelmezésétől a közvilágításig, a közösségek vezetői felelnek mindenért. A más bőrszínűek, másként gondolkodók biztonságáért, életlehetőségeiért is. Természetesen azoknak az embereknek is ugyanakkora a felelősségük, akik megválasztották őket. No meg persze azoké is, akik ilyen vagy olyan okból, annak ellenére, hogy esetleg ők mást gondolnak, nem mentek el szavazni.

A helyzet rossz, de reménytelen, ahogy egy magyar író fogalmazta. Egy szélsőjobbra csúszott országban szükségképpen sok a fajgyűlölő.

Ez így van, ugyanakkor minden megváltozhat. Gondoljon bele, hogy a második világháború után Nyugat-Németország a nácizmussal való illúziótlan szembenézés révén milyen óriási változáson ment át. De ez egy hatalmas szellemi és pszichikai munkát igényelt. Történészek, filozófusok, teológusok, szociológusok, írók, és nem utolsósorban valódi német államférfiak dolgoztak azon céltudatosan évtizedeken át, hogy feltárják a maguk rasszista múltját. Magyarországon is el kell indulni afelé, hogy a fajgyűlölet még a zsidó- és cigányviccek szintjén se legyen szalonképes. És legyenek nagy nyilvánosságot kapó perek, ha valakit azért nem vesznek fel dolgozni valahova, mert cigány. Ahogy ma már pusztán a neve miatt nem sváboznak, tótoznak nálunk senkit, a cigányokat sem szabad származásuk miatt diszkriminálni.

Csakhogy az, hogy valaki sváb vagy tót, ránézésre nem látszik, ellenben egy cigányra általában „rá van írva” a származása.

Nagyon komoly léleknevelő, gyógyító munkára volna szükség, hogy a társadalmi méretű előítéletesség, a fajgyűlölet megszűnjön végre. Ezt tartom döntőnek, a gazdasági és egyéb dolgok csak ezután jönnek.

T. J.

Fotó: Váraljai Szandra