Útjelző Hírháttér
Csak bontásból jeles
Bulgária és a romák integrációja
Több tucat illegálisan
felhúzott építményt romboltak le a buldózerek a bolgár tengerparti
Burgas egyik romák lakta
településrészén. A heves lakossági ellenállást kiváltó akciót élesen
elítélte a Helsinki Bizottság, és fenntartásait hangoztatta a
kelet-európai országba látogató emberi jogi biztos is.
„Senkinek sem volna szabad ilyen körülmények között élnie napjaink Európájában” – fakadt ki Thomas Hammarberg, az Európa Tanács emberi jogi biztosa egy romák által lakott szófiai negyedben tett látogatását követően. A magas rangú svéd diplomata három napig tartózkodott az Európai Unióhoz 2007-ben csatlakozott országban, s útja során több befolyásos kormányzati politikussal – így a külügy- és a belügyminiszterrel, a szociális és az oktatási tárca első emberével –, valamint a civil szféra meghatározó személyiségeivel is találkozott.
Mint arról a Novinite.com beszámolt: az eszmecserék során megkülönböztetett figyelem irányult a romák helyzetére. S bár nem maradtak el az ilyenkor szokásos „tiszteletkörök” – így Hammarberg üdvözölte a bolgár kormány integrációs erőfeszítéseit –, a kelet-európai államot számos kritika is érte. Ugyanis amellett, hogy a biztos az egészségügyi szolgáltatásokhoz jobb hozzáférést, illetve a munkaerő-piaci integrációt szorgalmazta, élesen bírálta például a kilakoltatási eljárásokat – jelezve: tarthatatlan az a gyakorlat, hogy a hatóságok nem gondoskodnak az erőszakkal eltávolított emberek elhelyezéséről.
A megbeszéléseken szó esett a török és a macedón kisebbségről, illetve a minoritásokat övező általános miliőről. „A kisebbségekkel szembeni gyűlöletbeszédet vissza kell szorítani mind a megelőzés, mind pedig a jog eszközeivel. A vezető politikusoknak pedig a tolerancia és a kölcsönös tisztelet példájával kell élen járniuk” – vélekedett a biztos, aki szófiai látogatásának tapasztalatairól szóló, konkrét javaslatokat is tartalmazó jelentését előreláthatóan a jövő év elején teszi közzé.
A bulgáriai romákra irányuló fokozott figyelem aligha tekinthető indokolatlannak. A 2001-es népszámlálási adatok szerint a résznépesség mintegy 370 ezer fős, az összlakosság 4,7 százaléka. Mivel azonban a közösség átlagéletkora rendkívül fiatal, egyes számítások szerint 2020-ra 520-550 ezerre nőhet a számuk, s ezzel a teljes népességen belüli arányuk a 6,5-7 százalékot is elérheti. Már most különösen aggasztónak mondható a kisebbség tagjainak munkaerő-piaci helyzete: ugyanis 2004-ben a munkaképes korú romák körében 56,2 százalékos munkanélküliséget regisztráltak.
Mint arra a Reuters által nyáron összeállított „adatbank” rámutat: bár az etnikai konfliktusok nem mondhatók gyakorinak, a bolgár társadalom egy része fogékony a szélsőséges, idegengyűlölő nézetek iránt. Jelzi ezt az Ataka párt népszerűsége is, amely – mint arról lapunk is beszámolt – a júniusi EP-választásokon a voksok 11,6 százalékával két brüsszeli mandátumot szerzett (EU: szélsőjobbra tart – Idegengyűlölő, rasszista képviselők az uniós törvényhozásban, Amaro Drom, 2009. június).
A romák társadalmi integrációját akadályozó tényezők persze igencsak szerteágazóak – derül ki abból a szakmai anyagól, amelyet az egyik legbefolyásosabb bulgáriai roma nonprofit szervezet, az Amalipe készített. Az összeállítás egyebek mellett rámutat: hiába születtek a közelmúltban stratégiák a közösség felzárkóztatására, ha az átfogó intézkedések mögül hiányzik a jogszabályi háttér. A civilek az integrációra szánt anyagi források szűkösségét is nehezményezik – miképpen azt is, hogy a romákat egyáltalán nem kezeli egyenrangú partnerként a kormányzat. De az Amalipe nem csupán panaszait listázta, hanem konkrét javaslatokat is megfogalmazott. Így szorgalmazzák, hogy a kormány dolgozzon ki új, az érdek- és jogvédő szervezetek javaslataira épülő integrációs programot, illetve azt is felvetik, hogy az oktatási és az egészségügyi minisztériumban alkalmazzanak konzultatív testületet, amely képes lehet a civil vélemények becsatornázására.
Plasztikusan világított rá a romák Hammarberg biztos által is kifogásolt rossz lakáskörülményeire az a nagy visszhangot kiváltó, szeptember eleji akció is, amelynek során a Fekete-tenger parti Burgas egyik romák lakta negyedében huszonhét házat romboltak le buldózerekkel. Az intézkedés nyomán legalább kétszáz ember – köztük gyerekek és idősek – vált hajléktalanná, akik utóbb élőláncot alkotva, házaik körbevételével tiltakoztak. A fizikai erőszakot is bevető kilakoltatást a hatóságok azzal magyarázták, hogy a kunyhókat illegálisan építették. Noha e tényt a bulgáriai Helsinki Bizottság sem tagadja, azt ugyanakkor kifogásolja, hogy sem a helyhatóság, sem pedig a kormányzat nem gondoskodik az érintettek lakhatási problémáinak orvoslásáról. A nemzetközi egyezmények súlyos megsértésére hivatkozó jogvédők azt is megjegyezték: habár a romáknak nincsenek a lakhatást igazoló papírjaik, többen mégis hosszú évek vagy akár évtizedek óta laktak a most elhagyni kényszerült építményekben, ahonnan nincs hová menniük.
A civil szervezet tiltakozása nem járt sok eredménnyel: szeptember végén további tizenhét házat tettek a földdel egyenlővé az erőgépek. Nyilván ugyancsak az elborzasztó lakásviszonyokkal hozható összefüggésbe, hogy négy burgasi gettóban november elején kiugróan magasnak mutatkozott a sertésinfluenzával fertőzöttség mértéke. „A lakók közül sokan még soha nem voltak orvosnál, mivel nincs pénzük igénybe venni a szolgáltatást. Másrészt többeknél hiányoznak az alapvető higiéniai ismeretek” – magyarázta az egyik helyi roma vezető a H1N1 terjedésének okait, hozzáfűzve: gyakran tíz-tizenöt személy lakik egy szobában, többnyire emberhez méltatlan körülmények között.
Rácz –
Fotó: Venus M.