Úthenger Olvasónapló
Fehér fiatalembert keresünk
Középkorú férfiak esélytelenül? –
Egy diszkriminációkutatás különös tapasztalatai
Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda – Másság Alapítvány, 2009.
Egy hazánkban egyelőre még kevéssé elterjedt, s ennek fényében újszerűnek ható módszer segítségével eredt a munkaerő-piaci diszkrimináció nyomába az a Simonovits Bori által jegyzett nagyszabású felmérés, amelynek eredményeit a közelmúltban publikálta a NEKI és a Másság Alapítvány.
Noha az úgynevezett „diszkriminációtesztelés” az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában már viszonylag régóta s meglehetősen nagy rutinnal alkalmazott eljárásnak számít – úgy az igazságszolgáltatás, mind a tudományos kutatás területén –, hazánkban csupán 1999-ben „debütált”, amikor a jogvédő irodának egy roma származású férfi sérelmére elkövetett megkülönböztetést sikerült bizonyítania a bíróság előtt. A precedens értékű ítéletet aztán számos hasonló kimenetelű verdikt követte: saját adatai szerint a NEKI mostanában mintegy évi 10-15 bejelentést tart tesztelésre méltónak – s ezeknek az eseteknek a döntő hányadában (70-80%) rendre igazolást is nyer a bejelentők gyanúja.
Az efféle egyedi, s kizárólag a bírósági érdekérvényesítést szolgáló eseteken túlmenően a módszer itthoni, immáron kifejezetten kutatási célú alkalmazására egészen 2006-ig – a Tárki egyik nagyobb volu-
menű kutatássorozatáig – kellett várni. Pedig átemelhető külföldi minták és figyelemre méltó tapasztalatok akadtak volna szép számmal. A tesztpárok bevonása révén például így hullt le a „lepel” az 1990-es években arról, hogy az amerikai fehér férfiak lényegesen előnyösebb kondíciókkal juthatnak autóhoz, mint a fekete férfiak vagy a fehér nők. Egy 1999-es, a philadelphiai lakáspiacot górcső alá vevő vizsgálat ugyancsak a faj, a nem és a státusz társadalmi érvényesülést meghatározó erejére hívta fel a figyelmet, amikor kiderült: a vizsgált csoportok közül a fehér, középosztálybeli férfiak férnek hozzá legjobban az amerikai nagyváros bérlakáspiacához.
Részben szintén a tesztelés módszeréhez folyamodtak a társadalomtudósok, amikor 1996-ban a migránsokat érő hátrányos megkülönböztetés mértékét vizsgálták Belgiumban, Hollandiában, Németországban és Spanyolországban. A munka világában tetten érhető diszkriminációs gyakorlatokat utóbb Magyarországon is számos kisebb kutatás megerősítette. Egy 2006-os teszteléses vizsgálat lebonyolítói például a kövér, illetve roma munkavállalókkal kapcsolatos munkáltatói viselkedésekre voltak kíváncsiak – s az derült ki, hogy egy bevásárlóközponti eladói állás megszerzésére a nem roma, átlagos testsúlyú nők pályáznak a legjobb esélyekkel. Ugyancsak a munkaerőpiac szegregáltságára, illetve a roma származás hátrányára világított rá az a 2006-os felmérés, amelynek során – többek között – roma és nem roma nevű tesztelők jelentkeztek eladói, felszolgálói, telemarketingesi, takarítói, futári állásokra. S összességében hasonló konklúziókkal zárult az a vizsgálat is, amelynek lebonyolítói fiktív, s részben fényképpel ellátott önéletrajzokkal tesztelték a diszkrimináció meglétét: drasztikusan csökkent a viszszajelzés esélye, amennyiben az önéletrajzhoz az aspiráns roma származására utaló fényképet csatoltak.
Simonovits Bori felmérése volumenében, komplexitásában és a felvonultatott apparátus tekintetében különbözik a korábbi, részlegesebb kutatásoktól. Összesen mintegy kétezer – kisebb részben budapesti, valamivel nagyobb arányban nyíregyházi – álláshirdetés monitorozása és majdnem száz, az ország piacvezető hirdetési újságjában megjelent állásajánlat elemzése is a vizsgálat részét képezte.
A kutatás tulajdonképpeni fókuszában a telefonos diszkriminációtesztelés állt. Ennek során összesen mintegy nyolcvan, különleges végzettséget nem igénylő állásra jelentkeztek a tesztelők – kivétel nélkül olyan személyek, akik részt vettek a NEKI speciális képzésén –, azt vizsgálva, hogy a nem, az etnikum, a családi helyzet, valamint a kor (tehát az úgynevezett „védett tulajdonságok”) miképpen befolyásolják a diszkrimináció elszenvedésének esélyét.
Ami az eredményeket illeti: egyrészt elmondható, hogy a munkaerőpiac vizsgált szegmensében a nők keresettebbek voltak, mint a férfiak, s a hirdetők nagyobb érdeklődést tanúsítottak a fiatalabb, mint az idősebb munkavállalók iránt. Mint arra a kiadvány címe is utal: különösen rosszak az elhelyezkedési esélyei a 45 évnél idősebb férfiaknak, akik az átlagot háromszor meghaladó mértékben részesültek nyílt visszautasításban.
Mindamellett Simonovits Bori a kutatás legmeglepőbb eredményének azt tartja, hogy „a kvantitatív adatelemzés módszereivel nem mutatható ki egyértelműen a romákkal szembeni diszkrimináció a tesztelt állások tekintetében”. Igaz, a romákkal szembeni munkáltatói attitűdökre így is több esetben derült fény. Így például annak a hirdetésnek a szövegében, amelynek feladója „jó erőben lévő, józan életű fehér fiatalembert” keres alkalmi segédmunkára. Vagy mondjuk azokban a megjegyzésekben és munkáltatói reakciókban, amelyeket a nem roma telefonálók számára tettek a roma álláskeresőkkel kapcsolatban.
Másrészt a kutató – a valóban „meghökkentő” eredmények lehetséges okait kutatva – azt is fontosnak tartja megjegyezni, hogy a vizsgálatba bevont foglalkozások (bolti eladó, pultos, biztonsági őr, üzletkötő, portás, fodrász stb.) alapján a munka világának egészére aligha szabad elhamarkodott következtetéseket levonni. S feltétlenül helytállónak tűnik az a megállapítás is, hogy a tesztelés kizárólag a jelentkezés fázisára korlátozódott, „így ez az eredmény nem általánosítható az álláskeresés teljes menetére”.
Összességében elmondható, hogy különösen módszertani kidolgozottságát tekintve egy feltétlenül figyelemre és továbbgondolásra méltó munkával gyarapodott a diszkriminációkutatás hazai szakirodalma, amelynek hangsúlyosabb állításai számára a kötet két másik, terjedelmét tekintve rövidebb tanulmánya (Udvari Márton: Hazai antidiszk-riminációs jogi környezet, illetve Bihary László: Összefoglaló a 2009-es DEMNET által támogatott „Civil szervezetek és az antidiszkriminációs törvény végrehajtása” elnevezésű programban elindított ügyekről) teremt méltó, kidolgozott kontextust.
- Rácz -
Képünk illusztráció
Fotó: Váraljai Szandra