Útjelző Hírháttér

Keleti kilátástalanság

Uniós felmérés a szegénységről és a társadalmi kirekesztésről

A magyarok közel kétharmada szerint hazánkban jelentősen nőtt a szegénység az elmúlt három évben, s minden harmadik honfitársunk számára komoly nehézséget jelent a havi jövedelem beosztása. A helyzet jobbítását öt magyarból négy továbbra is a kormánytól, s sokkal kevésbé az EU-tól, netán a helyhatóságoktól vagy a civil szervezetektől várja – derül ki egy nemrég nyilvánosságra hozott uniós közvélemény-kutatás adataiból.

Közel 80 millió uniós polgár, a 27 tagállamot tömörítő közösség népességének 16%-a él szegénységben – állították mindazok, akiket az Eurobarometer nagyszabású felmérésének keretében a szegénység és a társadalmi kirekesztődés problematikájáról kérdeztek az ősz elején a közvélemény-kutatók.

Mindazonáltal a 27 ezer véletlenszerűen kiválasztott s az ősz elején véleményformálásra kért uniós polgár meglehetősen eltérő képzeteket társított a szegénységhez. Minden negyedik válaszadó (24%) a jelenséget bizonyos források és eszközök hiányaként fogta fel, amely lehetetlenné teszi a teljes értékű társadalmi részvételt. Ennél valamivel kevesebben vannak azok, akik szerint szegénynek lenni annyit tesz, mint nem rendelkezni bizonyos alapvető javakkal. A megkérdezettek további 21%-a szerint a szegénység a segélyezési rendszertől való függésként értelmezendő, míg 18% a szegénységi küszöb alatti életnívóval hozta összefüggésbe a jelenséget.

Ami a válaszok területi megoszlását illeti: a legsötétebben a közép- és kelet-európai országok lakói látják a szociális helyzetet szűkebb kolóniájukban. A magyar válaszadók 96%-a, a bolgárok 92%-a, a románok 90%-a vélekedett úgy, hogy hazájában a szegénység széles körben elterjedt. Az uniós átlagot (73%) valamelyest meghaladó adatokat „produkáltak” a szlovákok (79%), a szlovének (78%), az olaszok (75%) és az észtek (73%). E középérték alatti mutatókat rögzítettek ugyanakkor Németországban (72%), Lengyelországban (71%), Írországban (69%), valamint az Egyesült Királyságban (66%). Környezetükben a szegénységet az észak-európai államok lakói – a dánok (31%) és a svédek (37%) –, továbbá a ciprusiak (34%) tartják a legkevésbé elterjedtnek.

A tendenciák megítélésében szintén jelentős regionális szóródás tapasztalható. Összességében tíz európaiból nyolc vélekedett úgy, hogy hazájában nőtt a szegénység az elmúlt három évben. A magyarok negatív értékelése e téren is felettébb szembetűnő: hazánkban a megkérdezettek 64%-a nyilatkozott a szegénység „eszkalálódásáról” – ilyen drámai mértékű növekedésről csupán a lettek (62%) és a görögök (54%) számoltak be.

A felmérés szerint az európaiak a szegénységnek leginkább kitett csoportoknak a munkanélkülieket, az időseket, valamint az alacsony iskolai végzettségűeket tartják. Legalábbis meglepő fejlemény, hogy a bevándorlókat vagy a romákat viszonylag kevesen (15%, illetve 6%) sorolták a kockázatoknak különösen kitett csoportok közé.

Arra a kérdésre, hogy személyesen fenyegeti-e a lecsúszás veszélye, az európaiak többsége inkább nemmel válaszolt: a kontinens egészét tekintve a polgárok 12%-a jelezte, hogy számára nehézséget okoz a megélhetés. A család havi jövedelmének beosztása Svédországban (53%), Hollandiában (50%), Luxemburgban (47%), Dániában (45%), Ausztriában (43%) tűnik a legkönynyebbnek. A legrosszabb mutatókat e kérdésnél is hazánkban (5%), valamint az EU-hoz 2007-ben csatlakozó Romániában (9%) és Bulgáriában (5%) mérték. E számok tükrében semmiképpen sem váratlan, hogy ugyanezekben az államokban, valamint Görögországban nyilatkoztak a legtöbben komoly megélhetési problémákról (Románia: 24%, Magyarország: 34%, Görögország: 35%, Bulgária: 40%).

A szegénység észlelése különösen erőteljes a munkanélküliek körében. Miközben uniós szinten minden negyedik polgár tart az eladósodástól, az állástalanok körében minden második – közülük jóval többen szoronganak a hajléktalanná válástól is (16%).

A vizsgálat arra az összefüggésre is rávilágított, hogy a megélhetési problémák jelentősen befolyásolják az élettel való elégedettség mértékét, akárcsak az egészségi állapot és a családi élet szubjektív megítélését. Akiknek gondot jelent a havi jövedelem beosztása, rendre negatívabban vélekedtek az otthoni miliőről, saját egészségükről, s jóval elégedetlenebbek voltak az életük egészével, mint a biztos anyagi háttérrel rendelkezők.

A felmérés szerint a szociális problematika egyik lényeges sajátja, hogy a szegénységi spirálból igen nehéz kitörni. Például tíz munkanélküliből hét jelezte, hogy nehezen vagy egyáltalán nem jut kölcsönökhöz; minden negyedik állástalan azon tapasztalatáról számolt be, hogy nehézséget okoz számára a banki szolgáltatások igénybe vétele, így a hitelkártyához jutás.

A nagyszabású vizsgálat lebonyolítói arra is kíváncsiak voltak, hogy uniós polgárok kitől, mely intézményektől várják a szociális helyzet jobbítását. Az adatok alapján elmondható, hogy a válaszadók túlnyomó többsége (89%) a nemzeti kormány markánsabb beavatkozását tartaná kívánatosnak. Négy megkérdezettből három ugyanakkor fontosnak nevezte a közösségi szerepvállalást és küzdelmet is. Arra a kérdésre, hogy elsősorban kinek a felelőssége a szegénység csökkentése, illetve megelőzése, a válaszadók 53%-a a nemzeti végrehajtó hatalmat, 13%-a a polgárokat magukat, 9% az EU-t, további 7-7% pedig a helyhatóságokat, illetve a civil szervezeteket jelölte meg.

A régiós különbségek mindamellett e téren is szembetűnőek. Míg ugyanis a franciák csupán 24%-a apellálna a kormány intézkedéseire – s az EU legnagyobb területű államában valamivel többen vannak azok, akik a civil és karitatív szervezetek hatékony működésétől várják a javulást –, addig a bolgárok 85%-a, a magyarok 80%-a, a letteknek pedig 77%-a továbbra is a mindenhatóként elgondolt állam beavatkozásától reméli a szegénység visszaszorítását. Rácz Attila

Fotó: Bach Máté