Útjelző Hírháttér

Állásfoglalás

Magyarországon a romákkal szemben posztkolonialista, felsőbbrendűség tudaton alapuló előítélet-rendszer él a társadalmi köztudatban és fokozottan van jelen a tömegkommunikációban – hasonlóan más országokhoz.

Ez jelent szegénykérdést, rasszizmuskérdést és nemzetiségi elnyomást. Szegénykérdésen azt értjük, hogy a romák 80 százaléka szélső szegénységben él, míg a társadalomban ez az arány csak 10 százalék. Ezek az arányok jellemzőek a munkanélküliség, a lakhatás, az egészségi állapot, az oktatás minőségi mutatóira is.

A szegénység jelenségei – a rasszista diszkrimináció és a nemzetiségi elnyomás természetes állapotként, gyakran önhibaként hirdetett elfogadása miatt – etnikus meghatározottságúakká váltak, és hiányzik a társadalmi szándék az okok felszámolására.

A romák társadalmi integrációt és emancipációt követelnek:

– amely egyaránt kiterjed a szegénység átlagos szintre hozására,

– a rasszizmus elleni hatékony fellépésre a nemzetközi normák szerint

– és a nemzetiségi jogok és a romák kollektív emberi méltóságának biztosítására

– hogy jogunk legyen a valóságban is együtt lakni, együtt dolgozni, együtt tanulni, és háborítatlanul otthon érezni magunkat Magyarországon.

A magyar állam javaslata, hogy települések, intézmények és magánvállalkozók csak úgy juthassanak fejlesztési forrásokhoz, ha esélyegyenlőségi tervet készítenek, jó gondolat, előremutató megoldás.

Végrehajtása akkor lehet sikeres, ha kiszabadul a lokális érdekviszonyok fogságából, európai direktívává lesz, garanciákkal körbebástyázva a romák esélyegyenlőségének ügye.

Ilyen garanciát jelent, ha a romákat végre bevonják a tervezés, a végrehajtás és az ellenőrzés folyamataiba.

Mondjuk ezt azért, mert Magyarországon nagy hagyománya van a romák felemelkedését célzó intézkedések elszabotálásának, a papírdirektíváknak, a támogatáspolitikai hazugságoknak, miközben a romák sorsa folyamatosan romlik. Erről tanúskodik az Állami Számvevőszék 2008-as jelentése is, amely megállapítja, hogy a különböző magyar kormányok propagandája arról, hogy százmilliárdokat költöttek a romák helyzetének javítására – nem igazolható. Nem bizonyítható, hogy ezek a források eljutottak a cigányokhoz, minthogy a támogatáspolitikának nem alanya és nem célcsoportja a cigányság.

Miközben a magyar jogszabályok megengedik, az uniós jogszabályok pedig előírják az indikátorok megjelölését.

A támogatási propaganda és a várt intézkedések előhívták a helyi érdekcsoportok ellentámadását, féktelen uszító, háborús propaganda indult a tömegkommunikációban a roma közösség ellen – a szegénység és a bűnözés etnicizálásával, a romák „vadember”, „ellenség”, „segítségre méltatlan” képének hirdetésével. Így születhettek alkotmány- és jogszabályellenes helyi rendeletek, politikai párt nyílt cigányellenes politikája arat sikert, és a kivirágzó rasszista erőszak több roma ember halálát követelte.

A RIMB javaslatai a jelenlegi helyzet megváltoztatására:

– a kiváltó okokat és ne csupán a jelenségeket kezeljék – ehhez elengedhetetlen a fejlesztéspolitika célcsoportjaként megnevezni a cigányságot.

– a hatékony esélykiegyenlítéshez szükséges a rászoruló romák adatszolgáltatása (lásd indikátor).

– valamint az oktatásban, a fejlesztési források elosztásánál és az állami (illetve fejlesztési forrásokból támogatott) foglalkoztatás területén kvóták bevezetése, a roma közösségek fejlesztéspolitikai célcsoportként szerepeltetésével.

– a romák esélyegyenlőségének megteremtése ügyében, a társadalmi kohézió

eléréséhez közmegegyezésre van szükség, nemzeti és európai érdekként kell kezelni, ehhez megfelelő források hozzárendelésével.

– hatékony roma monitoringot kell megteremteni a tervezés, a végrehajtás, az ellenőrzés folyamatában, a pályázati kiírásokban, elbírálásban, ellenőrzésben, ennek meg kell teremteni a szervezeti és anyagi feltételeit.

– érvényt kell szerezni a nemzetközi jog előírásainak – az apartheid bűncselekmények megbüntetéséről, a faji megkülönböztetés tilalmáról, az oktatási és foglalkozási diszkrimináció tilalmáról, az emberi méltóság védelméről – a romák esetében is.

– támogató médiapolitikára van szükség a romák emberi méltóságának védelme és az esélyegyenlőség megteremtése érdekében, forrásokat és megfelelő szabályozásokat hozzárendelve.

– az oktatásban biztosítani kell a kisebbségek, köztük a cigányság kulturális örökségéről, a közös történelemről szóló ismereteket minden tanuló számára.

– a romák politikai és kulturális egyenértékűségét demonstráló intézményeket létre kell hozni – színházat, múzeumot, kulturális központot, médiafelületeket. Ezek a hiányzó intézmények az előítéletek lebontásában kulcsszerepet játszhatnak és az oktatás háttérintézményeiként szolgálhatnak. Létrehozásuk éppen ezért halaszthatatlan és megkerülhetetlen.

A kormány cigány politikájának monitorozására létrehozott testület – mintegy ezer település cigány szervezeteinek felhatalmazásával – Roma Irányító és Monitoring Bizottság – név szerint:

Civil Ernyő, CSZOSZ, Lungo Drom, Magyarországi Cigány Fórum,

Magyarországi Roma Parlament, Phralipe Független Cigány Szervezet

2009. október 13.