Válaszút Vélemény

Kétméteres fal

Osztrópatakon befalazták a cigányokat. Illetve… az ezerötszáz lakosú kisszebeni járásban található szlovák faluban két méter magas, kétszázötven méter hosszú betonfalat építettek a helyiek a romatelep határára, nehogy a cigányok túl könnyen átjuthassanak a másik térfélre. Nem volt elég kő, tégla, malter, drága a munka, vagy micsoda, egyébként talán körülkerítik a telepet. Az osztrópatakiak nyilván nem hallottak arról, hogy a csehországi, határ menti Ustí nad Labenbem, pár évvel ezelőtt épített falat az Európai Unió tiltakozása miatt le kellett bontani, mert sértette a cseh állampolgárok egy részének alkotmányos jogait, nevezetesen azt, hogy oda mehessen mindenki, ahova éppen akar. Az ismerőséhez, a barátjához sakkozni, vagy a kocsmába meginni egy-két jéghideg Budweisert.

Az Új Szó című újság riportot közöl az esetről: „Itt nem lehet élni. Semmit se ültethetünk a kertbe, mindent ellopnak” – panaszkodnak a helybéli falusiak. Igazuk van, teljesen jogos; az osztrópataki tolvajokat le kell fülelni, el kell kapni, vigye el őket a rendőr.

Ludovít Galbavy roma kormánybiztos elutazott, és a helyszínen tájékozódott, tárgyalt a falusiakkal meg a falu vezetőivel, megkérdezte tőlük, hogy minek ide ez a baromi nagy fal, azután óvatosan megjegyezte: „a fal megépítése törvénysértő lehet”. A többi politikus is óvatosan nyilatkozott, arra hivatkoznak legtöbben, hogy helyes, a fal talán megvédi majd a nem cigány lakosság kiskertjeit, gyümölcsösét, veteményesét a tolvajoktól, de talán mégis „túlzott az óvatosság”. Valahogy a rendőrség nem jutott az eszükbe, talán a körzeti megbízottig nem jutottak el, vagy éppen szabadságon volt az illető, akit azért fizetnek, hogy az osztrópatakiak ne nagyon lopkodhassanak egymástól. A Magyar Koalíció Pártjának egyik tagja is falmentén fogalmazott; az MTI közleménye szerint azt mondta: a falépítéssel kapcsolatosan óvatosan kell eljárni, mert bizony-bizony fennállhat a „diszkrimináció lehetősége”. Stefan Kuzma a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió nevében védelmébe vette az építményt, mondván, hogy az emberek elkeseredettek, kiszolgáltatottak, másként nem tudják javaikat megvédeni. Ismervén az EU álláspontját nem lehet kétséges, hogy az építményt előbb-utóbb elbontják, de a helybeliek maguktól is rájöhetnek, hogy nem ez a megoldás.

Itt még nem tartunk. Falat a főúton keresztbe még egyetlenegy faluban sem építettek, de a szegregáció, a cigánygettó ötlete itt-ott nyomokban felbukkant már a sajtóban, a közéletben is akad támogatója. A Magyar Hírlap egyik főszerkesztő-helyettese fejtette ki e tárgyban támadt gondolatait. Azt állítja, hogy igenis van jó cigánygettó. Legalábbis gyermekkorában, Szentesen volt ilyen. A város határán túl éltek a cigányok, elkülönülve, amolyan kolónián, a putrisoron. És ha éjjel például a termelőszövetkezeti tagok közül senki sem vállalta, hogy a csirkegondozót kitisztítsa, akkor a művezető leballagott a kolóniára, megállt a bejártnál, magához kérette a vajdát; te, vajda, kellene vagy egy tucat cigány a keltetőbe éjjeli munkára. Megegyeztek, a vajda bekísérte embereit a falun keresztül a tyúktelepre, azok reggelre végeztek a munkával, megkapták a pénzt és békésen hazasétáltak a putrisorra. A cigányok nem tébláboltak céltalanul a városban, elkülönültek csendesen. Mindenki tudta ugyan, hogy valahol a város határában élnek, a dögkútról hordják a húst haza, elvannak a cigánykocsmában, lerészegednek itt-ott, de legalább nem a főutcán hangoskodnak, koldulnak, kötekednek, nem lármázzák föl a főteret. Így azután szép kerek világ volt annak idején a dél-alföldi kisvárosban.

Én nem megyek a gettóba, de a gettó se jöjjön hozzám látogatóba, én nem megyek a Nyóckerbe, a Nyócker ne jöjjön hozzám, a cigány maradjon veszteg a kolónián, ott azt csinál, amit akar, de a Nagykörúton túl ne csellengjen – kerekíti le gondolatmenetét a szerző, akinek van még egyéb ötlete is: a jó cigányt megkülönböztetendő a rossztól, az utóbbira azt mondja, hogy gettócigány. Talán olyanra gondol, aki jól érzi magát a putrisoron, nem akar elszakadni onnan, nem keres munkát magának, megelégszik azzal, amije van, nem kéreget a körúton, az aluljáróban, nem molesztálja a nem cigányt a városi parkokban. Csöndesen eléldegél, a többség nyugalmát nem zavarja, nem vesznek tudomást erről a társaságról. A jó gettóban a vajda fegyelmet tart, senkit sem érdekel, hogyan, tehet, amit akar, de a kolónia határán túl lehetőleg ne is tudjanak róla.

Korántsem elszigetelt, egyéni véleményről van szó. Minden negyedik megkérdezett szerint legcélszerűbb lenne a cigányokat és nem cigányokat elkülöníteni egymástól – számol be a HVG a Marketing Centrum idén januárban készített közvélemény-kutatásának eredményéről. Kiderült az is, hogy akik közvetlen kapcsolatban élnek a cigányokkal, sokkal kevésbé előítéletesek, nem félnek, nem érzik annyira fenyegetve magukat, mint azok, akik távolról, csak hírből ismerik a cigányok világát. Akinek nincsen személyes tapasztalata, és a híradásokra hagyatkozik, a valóságosnál sokkal rosszabbnak tartja a helyzetet. A kiterjedt személyes kapcsolatok, a közvetlen tapasztalatok jelentősen csökkentik az idegenkedést.

Minden negyedik nem cigány tekinthető csak teljesen előítélet-mentesnek („vidámak, jó a zenei érzékük, okosak, vallásosak”), a lakosság negyven százaléka ellenséges a romákkal szemben („meglopnak, megtámadnak, összepiszkolnak”), a többiek idegenkednek tőlük, és ők az elkülönülés hívei.

Most éppen itt tartunk…

Stépán Balázs