Útinapló Riport

Cigány szomszéd magyar átok?

Telepfelszámolási zűrök Zákányban

Idén öt településen összesen 250 millió forintot fordítottak cigánytelepek felszámolására. A horvát határ melletti Somogy megyei községbe, Zákányba már meg is érkezett az elnyert 50 millió forint, de a vasúti vágányokon át megközelíthető, faluszéli, néhány romos házból álló telep felszámolása korántsem zökkenőmentes.

Az augusztusban elnyert pénzből négy családot, 23 embert költöztetnének a vasútállomás melletti telepről öt falubeli házba, a lakosoknak viszont nem tetszik, hogy kivételeznek a cigányokkal, az meg végképp nem, hogy hasonlóan Szomolyához (A cigányok „beintegrálása”, meg a falu keserűsége – A szomolyai lakhatási szegregáció visszaszorítása, Amaro Drom, 2008. június), a községben vásárolt házakba kívánják költöztetni őket. A településen élő romák közül is sokaknak szúrja a szemét, hogy egyesek, akik maguk keveset vagy éppen semmit nem tettek ezért, ingyen jutnak jó minőségű házhoz.

Zákány szeptember óta forrong, több falugyűlést is összehívtak már a témában. A telepfelszámolási program felelőse, Novográdecz Antalné Szilvia szerint a falugyűléseken többen bírálták a programot. A községben úgy értesültünk: mindennek szerepe volt abban, hogy egészsége megromlására hivatkozva lemondott a telepfelszámolás elkötelezett hívének tartott polgármester. A projektvezető a történtek ellenére hangsúlyozta: szerinte az 1300 lakosú faluban a többség egyetért a programmal, csak a tiltakozóknak nagyobb a hangjuk.

Tovább tüzelte a program ellenzőit, hogy a telepen élő romák közül többen is vissza akartak lépni. Elterjedt ugyanis annak híre, hogy a házakért több tízezer forint bérleti díjat kell majd fizetni. Amikor viszont kiderült, hogy csak jelképes összegről van szó, minden érintett jelezte: mégis költözne.

– Cigányok vagyunk, de nem értünk egyet azzal, hogy valakiknek csak úgy, könnyen jár ez a dolog – mondja a zákányi főutcán megszólított asszony. Szerinte a falu másik cigánytelepén, ahol az ő családja is lakik, sokkal rosszabbak az állapotok, de velük senki sem törődik, oda nem jut a pénzből. – Bezzeg a Sarok (így nevezik a faluban vasútállomással szemközti telepet – T. J.) az kapott... – méltatlankodik.

– Korábban a másik telepre is adtunk be pályázatot 200 millió forintra, de sajnos nem kaptuk meg. A most elnyert 50 millióból az ő helyzetüket nem tudnánk megoldani – magyarázza Szilvia, aki főállásban a megyei cigány önkormányzatban dolgozik.

– Ez az egész csak arra jó, hogy ellentétet szítson a magyarok és a cigányok között. Eddig nem volt semmi bajunk velük, nekik se velünk, most meg mindenki föl van zúdulva – mondja a polgármesteri hivatal előtt megállított Szabó Attila, aki nem is próbálja palástolni a felháborodását. – Ez az akció is azt bizonyítja, hogy van ebben az országban pénz, csak nem feltétlenül oda kerül, ahol arra szükség lenne. Evvel az ötvenmillióval ötven családot lehetne milliomossá tenni – teszi hozzá a középkorú férfi.

Bérlők, nem tulajdonosok

– Mindannyiszor elmondtam, hogy szociális bérlakásokat vásárolunk az elnyert pályázati pénzből, ami a község tulajdona lesz, nem pedig a beköltöző cigányoké. Ők csak bérlők lesznek. Úgy látszik, mindhiába, mindenki azt visszhangozza, hogy a cigányoknak milliókat osztogatunk ingyen – kommentálja Szilvia, amikor idézem neki az irigységről és/vagy fajgyűlöletről árulkodó hallottakat.

– Az általánosítás országos társadalmi probléma – ad magyarázatot a zákányiak egy részének felzúdulására Jankó Szabolcs, a község fideszes polgármester-helyettese, aki a lemondott polgármester helyett irányítja pillanatnyilag a kistelepülést. Zákányban a helyzetet az is „fokozza”, hogy kiírták a polgármester-választást, így a kampány része lett a telepfelszámolási botrány is. Jankó alpolgármester szerint viszont szó se lehet róla, hogy füstbe menjen a projekt csak azért, mert egyesek szemét szúrja, annak ellenére, hogy hat lakossági közmeghallgatáson kardoskodtak a leghangosabb polgárok a programtól való elállás mellett.

– Ahhoz, hogy a telepen emberi körülményeket teremtsünk, rengeteg pénzre lenne szükség, kalkulációink szerint a közművesítés mintegy 100 millióba kerülne, ami, talán mondanom se kell, irreális elvárás egy olyan kis önkormányzattól, mint a miénk.

– Az elutasításnak ésszerű okai nincsenek, kizárólag előítéletiek – véli Novográ-

decz Antalné. – Az alpolgármester, akárcsak én, sokszor feltette a kérdést a zákányiaknak, miért nem akarják, hogy a szomszédjukba költözzön a telepről az öt cigány család, de értelmes válasz nem érkezett. A Sarok lakói becsületes, tisztességesen dolgozó emberek, és ezzel a faluban lakó magyarok is tisztában vannak. Nem velük van baj, mondogatják, de mégis.

Fajsúlyos kérdések

– Tudja, hogy van, rossz szomszédság török átok – válaszolja kérdésemre a polgármesteri hivatal melletti ház előtt autójába beszállni készülő asszony. Az épület utcafronti ablakában a grafitceruzával írt kartonpapíron az olvasható, hogy a ház eladó.

– Cigány szomszéd meg magyar átok? – replikázok, mire válasz helyett csak zavartan mosolyog.

– Sok házat árulnak itt is, meg a szomszéd falvakban, az itteni árakat nem ismerem, mert én Gyékényesen lakom – szabadkozik, amikor az eladó ingatlanokról, árakról faggatom.

– Nézze, a cigányügy, a cigánygyűlölet fajsúlyos kérdések a mai Magyarországon. Nem lehet csodálkozni, hogy a romákkal szemben fenntartásaik vannak a nem romáknak. De ennek Zákányban semmi alapja, a Sarok-telepi cigányok, akik rendesen dolgoznak, tisztességesen élnek, erre nem szolgáltak rá – mondja Novográdeczné, az agilis programfelelős. – Sok a téveszme, a fejekben kell először tisztázni a dolgokat.

Mindeközben fejkendős asszony kopogtat, és lép be az iroda ajtaján: – Szilvikém, megbeszéltük a fiammal, mégiscsak eladnánk a nagyszülői házat. Öt éve áll már üresen – mondja. – Csak az lenne a kérésünk, hogy az alpolgármester is jöjjön ki magával megnézni.

– Semmi akadálya, délután kimegyünk – válaszolja a programfelelős, majd miután újra ketten maradunk, ezt mondja: – Sokan szeretnének szabadulni a feleslegessé lett, elhagyott ingatlanjuktól, de félnek eladni nekünk, mert mit szólnak majd a szomszédok, ha cigányok költöznek oda. Mondják azt a szomszédoknak, szoktam javasolni, hogy ha annyira tartanak az új beköltözőktől, éljenek elővételi jogukkal. Végtére is nem a középkorban élünk, a szabad költözködés joga mindenkit megillet.

Persze mindketten tudjuk, hogy Magyarországon azért ez sok helyen nincs így, a cigányok röghöz, akarom mondani elkülönített telephez kötését nemegyszer a helyi önkormányzatok szentesítik azáltal, hogy megnehezítik, vagy egyenesen lehetetlenné teszik, hogy a cigányok házat vásárolhassanak a községen belül. Mi több: egyes ügybuzgó polgármesterek még a sajtónak is előszeretettel dicsekednek el azzal, miféle trükkökkel sikerült cigánymentesíteni településüket. Például úgy, hogy az önkormányzat, ha kell neki, ha nem, inkább maga vásárolja meg az elhagyott ingatlanokat, nehogy azok a romák kezére kerüljenek.

Orsósék költöznek

– Már több házat megnéztünk a faluban, de még nincs eldöntve, melyiket veszi meg a minisztérium – újságolja Orsós János, a Sarok-telep lakóinak képviselője, akivel a horvát határ felé futó vágányok szomszédságában, a lebontásra ítélt, 60-80 éve épült roskatag épületek között beszélgetünk. A szeptember végi ott jártamat követő hétre várták a szaktárca műszaki ellenőrét, aki a végső szót kimondja az ingatlanvásárlás ügyében.

Körülöttünk gondosan rendben tartott veteményeskert, ahol a paradicsomtól a tökön át a krumpliig majd’ minden megterem, ami egy háztartásban szükséges. A huszonéves, szakközépiskolában érettségizett fiatalember, aki a projekt lebonyolításában Szilvia jobb keze, a Megoldás Alapítvány munkatársa. Két évre kötöttek vele munkaszerződést a megyei munkaügyi központ támogatásával. János tíz éve lakik feleségével és kislányával apósáéknál, a szomszédos épületekhez képest jó állapotúnak tűnő két szoba-konyhás házban.

János apósa, Orsós Imre a vasútnál húzott le majd harminc évet. Mindenkit ismer a nagy átmenő forgalmú, a horvát határtól mindössze pár száz méterre fekvő állomáson, talán emiatt is nézik el neki és a többi Sarok-telepinek, hogy a vágányokon keljenek át, ha a községbe mennek.

– Elvileg tilos lenne, de jó két kilométert kéne napjában többször is kerülnünk a vasúti átjáróig, ha megyünk a faluba. Életveszélyes ez, elismerem, különösen a gyerekeknek, akik a síneken kelnek át iskolába menet-jövet. Már csak emiatt is megnyugvás lesz elköltözni innen.

A költözés feltétele: mindenkinek legyen munkája, hogy a ház fenntartási költségeit állni tudják. János feleségét például októbertől az önkormányzat foglalkoztatja. No és persze az is előírás, hogy a gyerekek rendesen járjanak iskolába. Már éppen indulnánk, amikor összefutunk egy fiatalemberrel, akit a programfelelős asszony rögtön kérdőre is von, miért nincs az iskolában.

– Járok én rendesen, Szilvi néni, csak most beteg vagyok. Meg is nyúzna a faterom, ha megtudná, hogy lógok.

Szöveg és kép:

Tódor János

Rossz hatékonysággal, ellenőrizetlenül

Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jelentése szerint roma integrációs programokra 1996–2006 között 120 milliárd forint ment el; ebben nincs benne a szociális segélyezés költsége. 2006-ban 24-25 milliárdot fordítottak integrációs célokra, ebben az évben közel 30 milliárdot. Ez a látszat ellenére nem egy hatalmas összeg, legalábbis az éves társadalmi össztermék volumenéhez viszonyítva: a hazai GDP mindössze egy ezreléke. Hétszázezer romával számolva, tízéves távlatban ez fejenként kb. 4500 forint támogatást jelent.

Az ÁSZ megállapítása szerint nem is az összeg nagyságával van baj, hanem a felhasználás hatékonyságával. Azt kifogásolta, hogy nem folyt monitorozás, vagyis az irdatlannak tetsző összegek felhasználását senki sem követte nyomon. Így aztán arról is csak sejtéseink lehetnek, hogy az integrációs pénzből mennyi ment pocsékba rossz programok vagy épp korrupció miatt.

2005 óta 774 cigány család kapott új otthont. Januártól a kormány a cigánytelepek ötödének, mintegy száznak a felszámolását tervezi, ami további közel 10 milliárd forintot kóstál. A szándéka szerint így – mert a telepfelszámolásokhoz foglalkoztatási, szociális és oktatási program is járul – a következő öt évben 2000 cigány jut munkához, 12500 gyerek oktatáshoz.

Novográdecz Antalné Szilvia

Orsós János

Orsós János és apósa, Imre az unokájával