Útfelbontás Fókuszban

Emberéletekbe került

Kompetenciazavar a titkosszolgálatoknál

Több mint három hónap telt el a roma sorozatgyilkossággal gyanúsított négy férfi debreceni elfogása és letartóztatása óta. A rendőrség továbbra is sziklaszilárdan biztos abban, hogy ők az elkövetők, mindazonáltal az országos rendőrfőkapitány szerint, a büszkén hangoztatott két teherautónyi bizonyíték ellenére, a vádemelésig még legalább egy évet várni kell. Mára az is bebizonyosodott, hogy a titkosszolgálatokat komoly felelősség terheli.

A rendőrség első embere váltig állítja, hogy a sorozatgyilkosoknak nincsenek tettestársaik, segítőik, mint ahogy olyan felbujtó vagy megbízó sem áll a háttérbe, aki finanszírozta volna a cigányvadász akciókat. Hasonlóképpen cáfolják, hogy akár a feltételezett tettesek egyike, akár a környezetükből valaki, súgott volna nekik, mint ahogy értelemszerűen azt is, hogy kifizették volna valakinek a százmilliós „vérdíjat”. A közvélemény egy része, no meg a média – amely a semmitmondó, a nyomozás érdekeire való hivatkozással mismásoló, egy-két mondatos rendőrségi szóvivői „tájékoztatáson” túl nem kap érdemi választ kérdéseire – természetesen nem tud már hinni az önmagával ez ügyben is folyamatosan ellentmondásba keveredő, számos melléfogása miatt meglehetős bizalmi deficittel küszködő bűnüldözőknek. Elég csak emlékeztetni a tatárszentgyörgyi botrányos „nyomrögzítésre”, vagy a tarnabodi felsülésre, amikor is a meggyanúsított cigány fiatalembereket több mint tizenegy hónapon át tartották előzetesben. Mint utóbb kiderült, ártatlanok voltak.

Továbbra is félnek

Mindez persze elsikkadt a rendőrségi sikerpropaganda árnyékában, mint ahogy arról sem hallottam harangozni, hogy vizsgálat indult volna a szakmai blamázs felelőseinek megállapítására. Azt is Bencze József országos főkapitánytól tudjuk, hogy a politikusok a rendőrség nyakában lihegtek, és mindenáron eredményt követeltek a közvéleményt, kivált a fenyegetett cigányságot megnyugtatandó. Csakhogy ez is visszafelé sült el: a romák Galgagyörktől Kislétáig ma sem hiszik el, hogy a rendőrök az elkövetőket fogták el, s ha mégis, hajlanak arra, hogy a debreceni „négyek bandája” szélsőséges szervezetek „ítéletvégrehajtója”, bérgyilkosa volt. No meg továbbra is félnek, hogy a vadászat folytatódik majd, mivel további rasszista (bér)gyilkosok várnak ugrásra készen.

Negyven nappal az elfogás után nyilatkozott utoljára érdemben a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) vezetője. Petőfi Attila a nyomozás állásáról szóló összefoglalójában emlékeztetett rá: a romák sérelmére elkövetett bűncselekmény-sorozatban 16 épületet támadtak meg, ezekben a házakban 55-en tartózkodtak. Az NNI első embere szerint augusztus 11-én este kerültek az első olyan hiteles adatok, információk a rendőrség birtokába, amelyek ellenőrzése elvezetett a gyanúsítottakhoz. Hangsúlyozta: valamenynyi, az elkövetéssel gyanúsítható ember előzetes letartóztatásban van, a négy férfiból hármat gyanúsítanak emberöléssel. Két gyanúsítottat nyolc-nyolc, harmadik társukat két, negyedik társukat egy bűncselekménynyel gyanúsították meg, de – mint jelezte – ez még változhat.

A kilenc közül három helyszínen rögzítettek DNS-mintát, amely három gyanúsítottól származik. Lefoglaltak három személygépkocsit, köztük az elkövetésnél használt autót is. Nehezítette a munkát, hogy a rendszám hamis volt, egy ugyanolyan típusú jármű rendszámát „klónozták” és ragasztották rá az eredetire. A Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai olyan bizonyítékokat és szakértői véleményeket szereztek be, amelyek alapján a beismerő vallomástól függetlenül logikai következtetéseket tudtak levonni, és azok alapján továbblépni a rendőrök.

Tagadásban

Ezekre szükségük is lehet a vádemelési javaslatnál, ugyanis az állítólagos tettesek mindez ideig nem tettek beismerő vallomást. Legalábbis az irányítóként beállított K. Árpád és az exkatona Cs. István védői ezt állítják. Budaházi János – a fiatalabb K. fivér, István korábbi védője (aki azért mondott le, mert nem kívánt kirendeltből megbízott ügyvéd lenni, mivel így, ahogy mondta, „kisebb a mozgástere, az ügyfél jobban diktálhat”) – viszont azt közölte, hogy ez nem igaz. Arra a kérdésemre, hogy ez azt is jelenti, hogy volt védence, K. István lett volna a négyek közül az első, aki megtört és vallott, nem kívánt válaszolni. A galgagyörki támadásban való részvétellel gyanúsított P. Zsolt se tett vallomást, és ügyvédje szerint addig nem is szólal meg, amíg konkrétumokat nem mutat a rendőrség, a bűncselekmény elkövetését viszont határozottan tagadja.

„K. Árpád, akit gyanúsításmódosítás miatt eddig 3-4 alkalommal hallgattak ki, mindez ideig a bűncselekményekkel kapcsolatban érdemi vallomást nem tett. Egyedül személyi körülményeiről beszélt még a legelső kihallgatása során” – tájékoztatott november első hetében a nyolc támadásban való részvétellel meggyanúsított debreceni hangtechnikus kirendelt védője, Ruzsbaczky Nóra. Az ügyvéd szerint „nem lehet mondani”, hogy a bizonyítékokat eléjük tárták volna: „Még az eljárás megindításánál ismertették velünk a hemogenetikai (DNS) szakértői véleményt. Három helyszínen rögzítettek olyan nyomokat, amelyek alkalmasak voltak a vizsgálatra is, és egy összefoglaló szakértői véleményt, amely ezeknek a beazonosításáról szólt. Azóta más szakértői véleményt nem kaptunk. Igaz, a bizonyítékok egészének a gyanúsított elé tárása az ügy ezen szakaszában nem is szokás.” A hemogenetikai véleményre nem is nyilatkoztak semmit, mivel az ügyvéd szerint „ez nem is olyan jellegű, ami a cselekvőséget kétséget kizáróan bizonyítaná. Mindenesetre a százszázalékos bizonyosság hangsúlyozásával, amellyel többször is élt az országos rendőrfőkapitány, én óvatosabban bánnék. Azt gondolom, hogy a bizonyítékok, s szakértői vélemények öszszességükben érnek valamit. Egy-egy szakértői vélemény önmagában nem sokat mond. Szerintem ezért is várnak most ezek elénk tárásásról, ezért lehet a mostani csönd...”

Bizonyítékokra várva

Ez azért furcsa, mivel a rendőrség már október közepén bejelentette, hogy elkészültek a szakértői vélemények, amelyeket napokon belül ismertetni fognak a gyanúsítottakkal. Az ügyvéd is úgy tudja, ezek már rendelkezésre állnak, de „közülük még egyet sem láttunk”. Az ügyben öt (hemogenetikai,

nyom-, ujjlenyomat-, informatikai és fegyver-) szakértők rendeltek ki. Külön hemogenetikai szakvélemény készült (a tetthelyeken felleltek mellett) a fegyvereken található DNS-maradványok eredetvizsgálatára.

„Vajon feltételezi, esetleg tudja is K. Árpád, hogy ki lehetett, aki rendőrkézre adta őket?” – kérdeztem a hivatalból kirendelt védőtől. „Erről nem tudok nyilatkozni; ez szóba sem jöhet az után, hogy ügyfelem nem tett vallomást, illetőleg a bűncselekmények elkövetését nem ismerte be” – válaszolta az ügyvéd.

Hogy mi lehet szerinte az oka a rendőri vezetők hangzatos bejelentéseinek, erről az ügyvéd a következőket mondta: „Hatást akarnak elérni a magabiztosságot keltő médiamegnyilvánulásokkal, a közvéleményt is meg akarják nyugtatni, belőlünk, gyanúsítottakból és védőkből egyaránt, pedig egyfajta reakciót kiváltani. A rendőrség mindenképpen szeretne vallomást kicsikarni. Folyamatosan próbálkoznak, pszichikai ráhatás is történik a vizsgálótisztek részéről, hogy vallomások szülessenek. Ebben a sorozatgyilkos ügyben jelentős időmúlás is bekövetkezett, hiszen az elején nem tudhatta még a rendőrség sem, hogy ezeket az egyedi eseteket később össze kell majd fűzni. Teljesen más szempontok szerint gyűjtötték a bizonyítékokat, úgyhogy nem hiszem, hogy ezek a rendőrség számára minden kétséget kizáróak lennének. A mindent tudunk és semmit nem tudunk határán egyensúlyoznak...”

Csontrabló alibije

Cs. Istvánt egyetlen emberöléssel, a tiszalöki Kóka Jenő meggyilkolásával gyanúsítja a rendőrség, amelyet szerintük K. Árpáddal és Istvánnal hármasban követtek el. „Hárman egyetlen fegyverrel hogyan lőhettek? Ez nyilván képtelenség” – mondja ügyvédje, akivel Cs. István lakóhelyén, a Debrecen melletti Bocskaikerten találkoztam.

Másrészt az internetes közösségi portálokon használt nevén Csontrablóként elhíresült Cs. volt az a nyomozók szerint, aki a helyszín közelébe fuvarozta társait. „Ehhez képest 30-40 kilométerre, Polgáron igazoltatják őt az éjszaka folyamán, miután közlik vele a minden arra haladó kocsit megállító, alaposan átvizsgáló rendőrök, hogy percekkel előbb megöltek valakit Tiszalökön. Mindeközben őt mobilon hívják, mire az igazoltatásra hivatkozva kinyomja a telefont, majd annak befejeződése után hívja vissza azt, aki kereste. Minderről természetesen rendőri jelentés is készült, amelynek alapján joggal kijelenthetem, hogy Cs. István nem vett részt a gyilkosságban”.

Cs. István ügyvédje szerint a mai napig (november közepe – T. J.) nem tett vallomást a gyanúsításokkal kapcsolatban: „Hiába kértük az első perctől, hogy a rendőrség tárja elénk a bizonyítékokat, amelyek alapján úgy gondolják, hogy védencem volt az, aki a tetthelyre szállította a K. fivéreket. Ha ez megtörténik, akkor leszünk abban a helyzetben, hogy el tudjuk dönteni, tegyen vagy ne tegyen vallomást. Erre máig nem került sor, pedig a szakvélemények, az NNI médianyilatkozatai szerint már régen elkészültek. Ügyfelemről már augusztus 21-én levették a DNS-mintát, ha ez megegyezne a helyszínen rögzítettekkel, akkor már alighanem elénk tárták volna. Azt is csak a médiából tudom, hogy a K. testvérek DNS-ét megtalálták. Az sem mindegy persze, hogy ezeket honnan rögzítették.”

Barcsi ügyvéd hozzátette: ha mégis bebizonyosodna, hogy Cs. István lett volna a gépkocsivezető Tiszalökön, akkor azt a fuvart egy teljesen hétköznapi Opel Astra kombival bonyolították le (ami információim szerint K. Árpádé – T. J.), nem pedig a szemtanúk által látni vélt sötét színű terepjáróval.

A tiszalöki gyilkosság után több településen is sokszor láttak egy motorral közlekedő, erős testfelépítésű idegent, az egyik letartóztatottnak, Cs. Istvánnak pedig éppen ilyen motorja van. Barcsi István, Cs. István védője erre azt mondta, hogy képtelenség, hogy valaki egy feltűnő gyorsasági sportmotorral végezzen felderítést faluszéli, cigányok lakta utcákban. A nyomozás során Cs. Istvánt összefüggésbe hozták a Gój Motorosokkal is, akadt olyan feltételezés is, hogy az ő megbízásukból – az olaszliszkai tragédia miatti bosszúból – történtek a cigányok elleni brutális támadások. Erre az adott elsősorban okot, hogy Cs. István Csontrabló néven levelezett a motoros egyesület internetes fórumán. „Csontrabló valóban írt vagy ötven levelet az üzenőfalon, de nem tagja az egyesületünknek, rendezvényeinken soha sem vett részt, őt személyesen nem ismerjük. Két alkalommal hívtak be kihallgatásra a Nemzeti Nyomozó Irodára azzal, hogy megtalálták nála a névjegyemet, de nekik sem tudtam mást mondani” – közölte velem az olasz-liszkai per másodfokú helyszíni tárgyalásán, november végén Mészáros Imre, a Gój Motorosok elnöke.

Rabolt fegyverek

Másfél hónappal a debreceni gyanúsítottak letartóztatása után az is közhírré tétetett, hogy egy 2008. március 7-én Besenyeszögön (Jász-Kiskun-Szolnok megye) elkövetett rablásból származnak azok a fegyverek, amit a romagyilkosok használtak. Petőfi Attila, a Nemzeti Nyomozó Iroda igazgatója a bizonyítás szempontjából alighanem döntőnek bizonyuló momentumot mintegy mellékesen, azon a médiaeseményen jelentette be, ahol jutalmakat adtak át a bűncselekmény-sorozat felderítésében kiemelkedő munkát végző rendőröknek. Az elkövetők egy vadőrtől rabolták el a fegyvereket, aki az interneten hirdette meg egyik vadászfegyverét eladásra. Négy csuklyás férfi hatolt be erőszakkal a vadász családi házába, otthon lévő feleségét és lányát megkötözték, őt pedig kényszeríttették, hogy nyissa ki a fegyverszekrényét. Hét különböző típusú vadászfegyvert vittek el. A házkutatások során nyolc éles lőfegyvert foglaltak le, ezek között volt az a három is, amivel gyilkoltak a támadók. Petőfi szerint a fegyvereket hemogenetikai vizsgálat alapján egyes személyekhez tudják rendelni.

Arról persze ez esetben is mélyen hallgattak az önmagukat ünneplő rendőrök, hogy kabaréba illő módon jutott tudomásukra, hogy a házkutatások során lefoglalt fegyverek ugyanazok, amelyeket Besenyeszögről raboltak el. A vadász felesége a boltban mesélte egy hölgynek, hogy férje a tévében ráismerni vélt a feltételezett sorozatgyilkosoknál lefoglalt fegyverek között a tőle elrabolt puskákra. A rendőrségre viszont ódzkodott bemenni, mert nem akarta kitenni magát és családját az újabb tortúrának. Az asszony értesülését elmondta egy rendőrtiszt ismerősének, és innen már nyílegyenes volt az út az újabb „nyomozói bravúrhoz”.

Több mint érthetetlen viszont, hogy a rendőrség, amelynek országos főkapitánya éppen e lap hasábjain számolt be arról, hogy több tízezer vadászfegyvert ellenőriztek a nyomozás során, miért nem kérdezte meg azonnal a kirabolt besenyeszögi vadászt, nem hasonlítanak-e az övéihez a lefoglalt puskák. Ráadásul az ügyben még aktív nyomozás folyt, félmillió forint nyomravezetői díjat is kitűztek.

Laborc, Szilvásy és Ficsor

A titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélkül miniszter, Ficsor Ádám beismerése ide, parlamenti ténymegállapító vizsgálat oda, mára az is csak mellékzönge (még ha az egész ügyben ez a legvérlázítóbb és legborzalmasabb felismerés), hogy a gyilkosságsorozatnak minden bizonnyal elejét lehetett volna venni, ha az arra illetékesek szakszerűen és/vagy lelkiismeretesen végzik a munkájukat.

Szeptember elején Gulyás József vezetésével parlamenti tényfeltáró munkacsoport alakult a romagyilkosságok felderítésének titkosszolgálati hátterét vizsgálandó. November 17-én napvilágot látott – egy titkos és egy nyilvános részből álló – jelentésük megállapítja: szakmai és politikai felelősség terheli a Nemzetbiztonsági Hivatal volt vezetőjét, Laborc Sándort, valamint a titkosszolgálatokat felügyelő volt minisztert, Szilvásy Györgyöt. Az NBH-t később felügyelő Ficsor Ádám csak kis mértékben tehető felelőssé.

A romagyilkosságokkal meggyanúsított, jelenleg előzetes letartóztatásban lévő férfiak már korábban az NBH látókörébe kerültek, az NBH Hajdú-Bihar megyei kirendeltségének már 2008 elején voltak arról információi, hogy az egyik, korábban ellenőrzés alatt tartott gyanúsított fegyvereket próbál beszerezni, ezek azonban elsikkadtak az NBH-nál. A jelentés szerint az információgyűjtés megfelelően működött, de elmaradt azok értékelése, elemzése, így a hivatal nem tudott érdemi eredményt felmutatnia cigányok elleni támadások ügyében.

A bizottság szerint az NBH-nál „egyfajta kompetenciazavar volt tapasztalható” azzal kapcsolatosan, hogy kinek mit kellett volna tennie a helyi szinten feltárt információkkal. A helyzetet súlyosbította, hogy a 2007 őszén Laborc által véghezvitt átszervezések miatt jelentős személyi változások következtek be, illetve nagy volt a létszámhiány a hivatalnál. Az NBH akkor sem kezdte el a rendelkezésére álló információk újraértékelését, amikor már négy emberéletet követelt a bűncselekmény-sorozat, sőt a hivatal munkájában „nem volt felfedezhető a hagyományos, rutinszerű munkán túli tevékenység”.

A jelentésből az is kiderül, hogy a hat halálos áldozatot követelő támadássorozat egyik gyanúsítottja (K. István – T. J.), akit korábban megfigyelés alatt tartottak, ez év elején újabb fegyverbeszerzésre készült, de az erre vonatkozó információkat az évekkel korábbi adatokkal nem egyeztették, nem továbbították.

A férfit nem vonták újra ellenőrzés alá, pedig ha mindez megtörténik, akár több, áldozatot követelő bűncselekményt megelőzően el lehetett volna fogni a gyanúsítottakat, ugyanis a később a romagyilkosságokkal összefüggésben előzetes letartóztatásba került férfiak már a szakszolgálat látókörében voltak.

A jelentést megküldték a katonai főügyésznek is, ő jogosult eldönteni, hogy a feltárt súlyos mulasztások miatt indítson-e büntetőeljárást.

Tódor János