Műút CD-kritika

Okulunk, szórakozunk

Di Naye Kapelye: Traktorist
Oriente Musik, 2008

Akkor jó a hagyományos zene, ha a muzsikusok távolról sem botladoznak idegenül az olykor nagy fáradsággal, hosszas kutatómunkával kiásott gyökerek között, hanem spontán biztonsággal járják körül őket, és közben a gyakorlottság nem nyomja el a szenvedélyt. A Magyarországon, de az amerikai Bob Cohen által alapított együttes jiddis nyelvű neve új zenekart jelent – immár elég régóta tartó újdonságukat leginkább talán a kutatásaik által felszínre hozott, és így a teljes feledés elől elmenekített kárpáti zsidó dalok változatossága adja. Az egykoron Galíciának nevezett térség volt az orosz területekről Közép-Európába menekülő, vándorló zsidóság sűrűsödési helye, amely lenyúlt egészen Máramarosig, amely ma nagyobb részt román, kisebb részben ukrán terület. Ez a földrajzi helyzet utal a lakosság összetételére is, amelyen belül ott vannak természetesen a cigányok és a magyarok is, nem csoda, hogy sokféle forrásból táplálkozik a klezmer, amelynek ez a vidék a legtovább megmaradt élettere. És abban sincs semmi különleges, hogy a zenekar lemezén négy dalban is játszik a Técsői Banda („Füles zenész vagyok” – Csernavec Joszip, a kárpátaljai Técsői Banda vezetője, Amaro Drom, 2008. november), hiszen ők is idevalósiak, muzsikájuk nem egyszerűen kiegészíti, hanem kifejezetten megemeli a Di Naye Kapelye játékát, ösztönzést, lökést, követendő példát ad neki. Mint minden adandó alkalommal, most is meg kell dicsérni a técsőiek páratlan és minden erőltetéstől mentes hitelességét. Kapcsolatuk már tart egy jó ideje, közösen is koncerteznek – legközelebb október 1-jén Budapesten, a Művészetek Palotájában. Rövid, feszesre húzott dalok sorakoznak a lemezükön, szövegeik pedig, miként a lemez kísérőfüzetében olvashatjuk, egyaránt érintenek vallási hagyományokat (például a címadó dalban), újabb kori történéseket, szó esik csempészetről, de még Csernobilról is, és természetesen van bennük minden: öröm, bánat, tréfa, irónia. Egy tragikus módon el-és letűnt világot idéz fel a lemez, olyan világot, ahol a szegénység, a gondok és az ezernyi baj mellett megvolt a helye a mulatságnak, a táncnak is. A veretes dalok között pedig – ahogy az élő népzene mindig is változik, befogad külső hatásokat – idegen zenei közegből ismerős dallamok bukkannak elő, mint például a híres orosz nóta, a Katyusa. Ismét máskor pedig mintha egyenesen a városi vendéglői mulatozásokból falura hazavitt kupléütemek jelennek meg váratlanul. Jó kis lemez, örömmel okulunk belőle, miközben kitűnően szórakozunk.

• kt -

Cservanec Gyuri és Bob Cohen

Fotó: Oriente