Útkereszteződés Interjú

Erős nemzetközi mezőnyben
Balogh Roland és Balogh Zoltán, a 43. Montreux-i Jazz Fesztivál versenyének magyar résztvevői

Balogh Roland gitáros és Balogh Zoltán zongorista ikertestvérek. Igazi ikrekhez híven szinte mindent együtt csinálnak, közösen alapították a Finucci Kvartettet és együtt indultak az idei Montreux-i Jazz Fesztiválon is, amelyen végül Zoltán a középdöntőig jutott, Roland azonban a gitárverseny győztese lett. Ez a siker 2005-ben már megadatott egy magyar dzsesszénekesnő-

nek, akkor Szőke Nikoletta lett kategóriájának győztese. A Balogh fivérek szereplése dicsőség a magyar zenész szakmának, hiszen az 1967-ben alapított dszesszfesztivál több mint négy évtizede alatt olyan csillagok léptek itt fel, mint Eric Clapton, Miles Davis, Herby Hancock, Bobby McFerrin, Chic Corea, Paco De Lucia, Joe Cocker, B.B. King és még sorolhatnánk. Bár mindkettőjüket vártam a beszélgetésre, végül csak Roland tudott eljönni. További fellépéseikhez keresnek támogatókat, Zoltán épp az NKA-hoz nyújtotta be pályázatukat.

Hogyan jelentkeztek a montreux-i versenyre és mi történt ott?

Egy demófelvételt kellett kiküldeni három számmal. A világ minden tájáról jelentkeztek zenészek, Európa majd’ minden országából indult valaki, de voltak például Izraelből, Amerikából, Mexikóból is. Komoly előválogatás után, a felvételek alapján a kilenc legjobbat választották ki, akik eljöhettek Montreux-be. Hál’ Istennek sikerült nekem is és a testvéremnek is bejutnunk a középdöntőbe. Július 13-án játszottam, és továbbjutottam a másnapi döntőbe. Nagyon erős volt a mezőny, így a szokásos három helyett végül négyen, egy amerikai, egy izraeli, egy kanadai és én mérkőztünk meg az első helyért a szép számú közönség és a nemzetközi zsűri előtt, amelynek elnöke a világ zenei életének egyik legismertebb dzsesszmuzsikusa, Lee Riteneour volt. Ő egy fantasztikus dzsesszgitáros – úgy mint George Benson vagy Pat Metheny. S ehhez jött még, hogy kíséretül Ritenour együttesének ritmusszekcióját kaptam meg. Így a basszusgitárosával és dobosával léptem trióban a pódiumra, Melvin Lee Davis-szel és Will Kennedyvel, míg a testvéremnek, Zolinak a zongoraversenyen szólóban kellett játszania.

A zsűri másik két tagja a montreux-i főiskola gitártanára, illetve igazgatója volt. Végül engem hirdettek ki győztesként. Mint utólag kiderült, Lee Riteneour választott engem és ragaszkodott ahhoz, hogy én nyerjem meg a versenyt.

A fődíj egy ES335-ös Gibson dzsesszgitár, egy saját lemezfelvétel a Balik Farm Stúdióban, amit október és december között fogunk elkészíteni, majd lemezbemutató turnéra indulunk. Nyertünk egy CD-felvételt az ének- és zongoraverseny győztesével közösen is. A győztesekkel együtt részt veszünk egy európai turnén, több dzsesszfesztiválon léphetünk majd fel, illetve a jövő évi, 44. Montreux-i Jazz Fesztivál meghívott előadója vagyok. Még nem tudom, hogy a saját együttesemmel léphetek-e fel, vagy ők határozzák meg, hogy kivel játszhatok.

Ikertestvére, Zoltán a dzsesszzongoristák között mérette meg magát, és jó eséllyel bekerült a döntőbe is.

Zongoristákból többet hívtak meg, tizennégyen voltak a középdöntőben. A játéka alapján ugyan továbbjutott a döntőbe, de másnap kiderült, hogy helyette egy svájcit választottak be, amit igazából nem értettünk. Arra hivatkoztak, hogy túl sok ember került be, ezért Zoltán már nem léphetett fel a döntőben. Furcsa, hogy Svájcban is előfordul ilyesmi, de ettől függetlenül nagy élmény volt, hogy együtt lehettünk egy ilyen nagy és híres fesztiválon.

Indultak-e más versenyen is?

Kilenc éve volt itt Magyarországon egy nemzetközi dzsesszverseny zenekaroknak, és szólóban is lehetett indulni. Ott másodikak lettünk a zenekari kategóriában. 15 évesen ez egy nagyon jó eredmény volt.

Egy kicsit beszéljünk a kezdetekről. Hogyan kerültek kapcsolatba a zenével?

Hatéves korunktól kezdtünk el autodidakta módon gitározni és zongorázni. Eleinte az apukánk tanított minket gitározni, aztán beiratkoztunk az OSZK stúdióba. Ott tanultunk három évig. Ezután felvettek a Kőbányai Zenei Stúdióba és ott szereztük meg először a középfokú, majd a felsőfokú végzettségünket.

Az ikrek sokszor felcserélik egymást. Aki nem ismeri közelről önöket, könnyen öszszetévesztheti Rolandot és Zoltánt. Gondolom, csináltak már ilyet, de például a színpadon is tudnák egymás helyettesíteni?

Nem, sajnos ezt nem tudjuk megtenni. Én csak alapfokon tudok zongorázni, és ma már Zoltán sem tudna helyettem gitározni. Az iskolában is úgy volt, hogy vagy mind a ketten tanultunk, vagy egyikünk se. Ha feleltettek, akkor mindkettőnket feleltettek. A tanárok így akadályozták meg, hogy cserélhessünk egymással.

Végül miért épp a dzsesszel kerültek kapcsolatba és nem valamilyen más műfajjal?

Ez tetszett gyerekkorunk óta. De úgy is mondhatom, hogy univerzálisak vagyunk, mert játszunk 6-7 zenekarban is, és ezek mindegyike más-más stílusú. A dzsessz fusiontól kezdve a pop és latin zenekarig szeretek mindenféle stílust, de a fő helyen természesen a dzsessz áll.

Van saját zenekaruk is.

Ez a Finucci Fusion Kvartett, ebben a testvéremmel és másik két nagyon jó barátommal játszunk együtt. A dobos Bordás József, a basszusgitáros Horváth „Plútó” József. Maga a Finucci név az Oscar című filmből jön, aminek Sylvester Stallone a főszereplője. Abban szerepel egy testvérpár, ugyanúgy ikrek, mint mi, s mivel mindig hosszú bőrkabátban jártak, azt hitték róluk a filmben, hogy maffiózók. Egyik reggel, amikor ilyen hosszú bőrkabátban bementünk a Kőbányai Zenei Stúdióba, mindenki maffiózóknak nézett bennünket, akkor és ott neveztek el minket Finucciknak. Ekkor ragadt ránk ez a név és annyira megtetszett nekünk is, hogy az együttesünket így neveztük el. A kvartett két éve alakult, saját számokat játszunk. Sajnos nincs túl sok koncertünk, de remélem, most a verseny miatt egyre több felkérést kapunk majd. Legutóbb szeptember elején a MOL Jazz Fesztiválon játszottunk, október 11-én Veszprémben lépünk fel egy fesztiválon, október 24-én pedig az MR Márványtermében a Klasszikus és jazz sorozatban adunk önálló koncertet.

Mit fognak játszani a koncert klasszikus részében?

A klasszikus zene az alapja mindennek. Mi is tanultunk klasszikus zenét Zolival gyerekkorunkban. Klasszikus dallamokat próbálunk meg átdolgozni dzsesszes felfogásban. A feleségem, Novák Éva is fellép. Ő a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hegedű szakán végzett, énekelni és hegedülni fog, az ikertestvérem lesz a zongorista, az ő menyasszonya, Rontó Kitty pedig énekel majd. Természetesen a kvartett másik két tagja is ott lesz. De ezen az estén népdalokat és saját számokat is fogunk játszani.

Említette a külföldi szereplést.

A közeljövő tervei között több amerikai fellépés szerepel. A konzulátus próbál koncertet szervezni New Yorkba, és folynak a tárgyalások néhány Los Angeles-i és bostoni fellépésről is.

Nem beszéltünk még az ifjú aráról, Novák Éváról. Egy zeneakadémista kisasszonynyal hogyan ismerkedik meg egy dzsesszzenész?

Ismertük már egymást régebben, de komolyabban nem néztünk egymásra, aztán hoszszasan beszélgettünk, tetszettek egymás gondolatai, stílusa, mint zenészek is megértettük egymást és lelkileg is eléggé egyformák vagyunk. Egymás koncertjeire addig nem jártunk, és eddig nem is játszottunk együtt, egy kivétellel, egy jam sessionön muzsikáltunk egy klubban, de akkor még nem ismertük egymást. Nyáron, a döntőt követően kötöttünk házasságot.

Zoltán menyasszonya Rontó Kitty, az eljegyzés már ott is megvolt, tervezik az esküvőt.

Jó ikrekhez méltóan miért nem egyszerre volt a lakodalom?

Terveztük ezt is, de akkor túl sokan lettünk volna, és végül azért nem tartottuk egyszerre, mert a lányok azt szeretik, ha az a nap csak róluk szól.

Veisz Gábor

A fotón Balogh Zoltán és Balogh Roland

Fotó: Váraljai Szandra