Útjelző Hírháttér

A legsúlyosabb
A Debreceni Ítélőtáblán folytatódik az olaszliszkai per

Október végére tűzték ki az olaszliszkai emberölés tárgyalási időpontját a Debreceni Ítélőtáblán – közölte Koszta János, a táblabíróság sajtótitkára csütörtökön. A Debreceni Ítélőtábla Balla Lajos vezette büntetőtanácsa másodfokon október 26. és október 30. között minden nap tárgyalja ifj. H. Dezső és társainak bűnperét. A táblabíróságra az olaszliszkai emberölés ügye az első fokon eljáró Borsod megyei bíróságról érkezett.

Május 29-én a Borsod megyei bíróság első fokon egy olaszliszkai vádlottat életfogytiglanra, ötöt 15 év fegyházbüntetésre, kettőt tíz év fiatalkorúak börtönében letöltendő büntetésre ítélt, amiért 2006. október 15-én agyonverték Szögi Lajos tiszavasvári tanárt, aki elsodort egy autója elé futó kislányt.

A különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléssel – részben társtettesként, részben felbujtóként – nyolc embert vádoltak.

A Borsod megyei bíróság nem jogerősen életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte a másodrendű vádlottat, a kislány apját. A férfi legkorábban 30 év múlva szabadulhat, mert az indoklás szerint személye különösen veszélyes a társadalomra. Öten 15 év fegyházbüntetést kaptak (első-, harmad-, ötöd-, hatod-, hetedrendű vádlott), köztük a kislány anyja és egyik bátyja. A két fiatalkorú (a negyed- és a nyolcadrendű) vádlottra – köztük a kislány másik bátyjára – 10 év, fiatalkorúak börtönében letöltendő börtönbüntetést szabtak ki.

A nyolc vádlott és védőik valamennyien részben felmentésért, részben a kiszabott büntetések enyhítéséért fellebbeztek, illetve megalapozatlanságra és téves jogi minősítésre hivatkozva az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérték. A vád képviselője három vádlott vonatkozásában tudomásul vette a bíróság ítéletét, a többiekkel kapcsolatban viszont – annak ellenére, hogy a bíróság az általa kért büntetést szabta ki – az elsőfokú bíróság ítéletének súlyosbítását indítványozva négy vádlottra kérte életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés kiszabását.

Bár a helyszínen a tanúvallomások szerint elhangzott az „Öld meg a magyart”, se az ügyész és a bíró nem említette, hogy a történteknek faji jellege lett volna. (Az őrjöngőket megállítani próbáló férfi, egy perdöntő vallomást tévő nő és a két menekülő gyermeket felvevő autó vezetője is roma volt.)

A sajtóban megjelentekből kibogozható: az évek óta súlyos konfliktusokkal terhelt faluban nem a romák és a nem romák között húzódik a határvonal, hanem a néha „dögösöknek” nevezett szegény, alkalmi munkából élő „őslakos” romák és a máshonnan beköltözöttek között. A szörnyű eset ez utóbbiak során történt – a most elítélt hét elítélt férfi közül öt már korábban is volt büntetve.

A történtek messze túlmutatnak Olasz-liszkán és a tárgyalótermen. A tragédia után Magyarországon valósággal fellángolt a cigánygyűlölet, nem utolsósorban azért, mert az utcai akciózások után lendületet vesztett szélsőjobboldali alakulatok zászlajukra tűzték a brutálisan kivégzett tanár nevét. Ahogy Aba-Horváth István, a debreceni és a hajdú-bihari megyei cigány kisebbségi önkormányzat elnöke mondta: érthető, hogy Szögi Lajos 2006-os olaszliszkai meglincselését követően elszabadultak az indulatok, hiszen addig is sok idős, védtelen ember esett áldozatul cigány bűnelkövetőknek. De meg kellene érteni, hogy a romák túlnyomó része nem azonosítható a bűnözéssel.

Hasonlóan fogalmaz a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) által készített, 2009 áprilisában megjelent, a 2008. év eseményeinek tapasztalatait bemutató évkönyv is, amely szerint „a többévnyi, a szélsőségesek romaellenes aktivitása szempontjából konszolidáltabb állapotot a 2006. októberi, olaszliszkai bűncselekmény szüntette meg (Olaszliszka, vízválasztó – Komoly nemzetbiztonsági kockázatot is jelent az erőszakspirál, Amaro Drom, 2009. június).

A közhangulat ilyen alakulásában minden bizonnyal nagy szerepe volt a szörnyű esetben ítélkező bírónak is, aki az ítélet szóbeli indoklásakor – lényegében beszállva az eset minősítéséről folyó sajtóvitába – lincselésnek nevezte a történteket. (A Btk.-ban nem is szereplő kifejezést használó bíró egyébként rendkívül aktív szerepet játszott az igazság kiderítésében, a honi gyakorlatban szokatlan módon elutazott például az ügyésszel Olaszliszkára, s ott a községházára hívatta a gyilkosságot végignézők által megnevezett kiskorú tanúkat és gondviselőiket.)

Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság jogvédő szervezet egyik alapítója és volt ügyvezető igazgatója a Hírszerző internetes portálon 2009. június 15-én megjelent írásában egyenesen így fogalmaz: „Olaszliszka lett a kemény cigánypolitika követelésének egyik hívószava.” Ma is az. Morvai Krisztina, a Jobbik EP-képviselője például, miután szigorúbb ítéletet nem követelhetett, azon bámészkodók ellen, akik végignézték Szögi Lajos megölését, pszichikai bűnsegédletért akart eljárást indíttatni. Kőszeg szerint az első fokú ítélet leginkább szembeszökő furcsasága, hogy a nyolc vádlott közül hét egységesen a kiszabható, leghoszszabb határozott szabadságvesztést kapta, ami azt jelenti, hogy hét elkövető, beleértve a fiatalkorúakat is, egyenlő felelősséget visel a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésért. Nem volt senki (kivéve a felbujtóként elítélt anyát, H. Dezsőnét), aki ne egyenlő intenzitással vett volna részt a bűncselekmény elkövetésében, nem volt egyetlen vádlott sem, aki előbb hagyta volna abba Szögi Lajos bántalmazását, nem volt senki, akinek az ütése, rúgása nem okozott súlyos sérülést.

A szörnyűségnél, ami történt, annál, hogy Szögi Lajos tanárt a gyerekei szeme láttára halálra rugdosták, szörnyűbb az, hogy megtörténhetett – véli a jogvédő. „Hogy az indulatok kitörését nem előzte meg a körülnézés, mi történt H. Kittivel, aki hirtelen eltűnt szülei, testvérei szeme elől. Hogy a szülők, testvérek első reakciója miért nem az volt, hogy segítsenek a vélhetően balesetet szenvedett gyereken, hanem az, hogy leszámoljanak az autóssal, aki feltevésük szerint elgázolta a lányt. Hogy a magyar társadalom – cigány kisebbség, magyar többség – olyan elgyötört lelkiállapotban van, hogy egy félreértés, amelyet józan körülmények között könnyű lett volna tisztázni, tragédiához vezethet.”

K. E. M.