Útonálló Vélemény


Tudatosan elfelejteni”
Egy hír utóélete



http://www.rtlhirek.hu/cikk/280436



Egy filmtörténeti egyetemi kurzus előkészítése közben beállt áramszünetben írom ezt a cikket. Tegnap este, fél füllel hallottam az RTL Klub esti híradóját, de nem hagyott nyugodni a dolog, reggel az rtlhirek.hu oldalon végigolvastam az „Ártanak magzataiknak a roma asszonyok” című hír hátterét, és kénytelen-kelletlen a hozzá érkezett kommenteket is. Ez verte ki a biztosítékot, és a problémát csak azzal tudom orvosolni, hogy az Amaro Drom olvasóival megosztom gondolataimat.

A kurzusom címe ugyanis „A cigányábrázolás a kortárs kultúrakutatás tükrében”. A bevezető órákon az értelmezési keretről és a kutatás módszereiről van szó. Ehhez részben egy kiváló, palesztin származású tudós, Edward W. Said írásait használom, amelyek az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb kritikai gondolatrendszerét tartalmazzák. Az általa alkalmazott elemzési módszerek segítenek értelmezni különféle szövegfajtákat. Értsd: lehúzzák a leplet az alkotókról gyakran tisztességesnek tűnő szándékaik feltérképezésével. Said megtanít bennünket arra a kritikai gondolkodásmódra, amely nélkül „agyonmediatizált és -politizált” környezetünkben már aligha boldogulunk.

Orientalizmus című fő művének bevezetőjét a következő – fohásznak is felfogható – sorral zárja: „Ha munkám eredményeként kialakul a Kelettel való foglalkozás új módja, vagy akár megszűnik a »Kelet« és a »Nyugat«, akkor valamivel előrébb jutottunk abban a folyamatban, amit Raymond Williams »az inherens uralkodó létezési módok tudatos elfelejtésének [unlearning]« nevezett.”*

Tulajdonképpen emiatt idéztem meg Said szellemét. Az RTL Klub ezzel a hírszerkesztési móddal valójában tudatosan emlékeztet egy megmerevedett társadalmi rendre, erősíti a közgondolkodásnak azokat az aggasztó vonásait, amelyek a cigánysághoz tapadó makacs, kiolthatatlannak tűnő tévhitek szaporításával, „az igazság nevében” elfedik a valódi problémákat.

Ha közelebbről megnézzük a hír tálalását és a hozzáfűzött megjegyzéseket, gyorsan megértjük, miről is van szó. A hír címe egy idézet, amely írásbeli közlésnél ugyan feltűnhet, de szóban már csak az utólag hozzáfűzött mondatból derül ki valami az állítás forrásáról. „Ártanak magzataiknak a roma asszonyok” – halljuk a beharangozó címet, nem pedig a valóságnak megfelelő „Felelős tisztviselő vádol rossz sorban élőket”. A hír szerkesztői látszólag mindent korrektül tesznek: alcímként már ott áll „Feljelentik a polgármestert kijelentése miatt”, sőt az összefoglaló a „Megdöbbentő vád” mondattal kezdődik, majd felsorolja a főbb, tiltakozó reakciókat, a háziorvos tényszerű cáfolatát. Bár a hírben elrejtve néhány utalást találunk arra nézve, hogy a rágalmazás akár igaz is lehet, de kétségkívül több olyan józan érv hangzik el, amely kizárja azt.

Csakhogy a kommentekből világosan kiderül, a hír kiváltotta hatást nem ezek az érvek irányítják. Azokban az emberekben – közéjük tartozik az idézett polgármester és köre is –, akik mindenért a jelenlegi kormányt, és annak őszintétlen politikusait hibáztatják, ez az eset is csak ürügy arra, hogy gátlástalanul kitöltsék dühüket egy társadalmi csoporton, jelen esetben a cigányokon.

A reakciók többsége ugyanis az állatinak minősített, a becsületes állampolgárok adóján élősködő asszonyok terhességének lehetséges ellenőrzési módjait állítja be központi kérdésként (természetesen többen eljutnak a probléma legváltozatosabb felszámolási módjaihoz), valamint az „igazmondás” fontosságát hangsúlyozzák. Rálegyinthetnénk, íme az előítélet természetrajza. Csakhogy a jobb oldalon elhelyezett kommentekben tetten érhető érzelmi felindulás nem független a hírtől mint szövegfajtától. A weblap felületén bal oldalon látjuk a címet, alcímet, alatta a hír főbb tényezői kiemelve, majd a részletek. A főszereplők, mint említettük, a „roma asszonyok”, hisz az ő állítólagos tetteikről van szó(?). A polgármester (akiről sorban derülnek ki újabb és újabb pontosító információk: edelényi, fideszes országgyűlési képviselő) nem jelenik meg, csak (utólag is vállalt) állításaival szerepel. A cím mellett a híradásnak (az érzelmi viszonyulás kialakítása szempontjából) leghangsúlyosabb része a fotó. Ennek a forrása nincs megjelölve, a terhességük idején könyveket bújó anyák azonban biztosan felismerik. A varázslatos ultrahangfelvétel a Gyermek születik című ismeretterjesztő album címlapjáról való. Ez az 1981-es megjelenésű, svéd szerzők által összeállított kiadvány „a szülés előtti életről fényképeket és a leendő szülőknek való tanácsokat tartalmazza” (Medicina Kiadó, Budapest, 1981).

Ezt a képet (amely sokunkban él a terhességről) mocskolja be a címben megfogalmazott, bizonyos embercsoporthoz kötött, munka nélkül szerzett nyereség aljas vádja: amely tényektől, érvektől függetlenül égeti bele a tudatunkba a – politikailag korrekt – roma jelzőt. A hír biztosan számot tarthat sokak érdeklődésére, érzelmileg „minden becsületes magyar állampolgárt” megindít: kit így, kit úgy szólít meg. Vannak, akik a derék polgármester bátorságát dicsérik, vannak, akik elborzadnak a vád állításától, ám a legtöbben annak igazságtartalmát kezdik latolgatni, és ez a legszomorúbb.

A „velünk született uralkodó létezési módot tudatosan elfelejteni” ma Magyarországon nehezebb, mint valaha. Vergődő politikusok űzik szánalmas játszmáikat, de pozíciójuknál fogva a szavuknak több hitele van, mint a megrágalmazottaknak, akiknek sok mindenük, például hatalmuk sincs. Bizonyos médiumok pedig a haszon érdekében készségesen segédkeznek az „emlékeztetésben”, immár kifinomultabb eszközökkel, s nem olyan nyíltan, mint korábban. Ám legalább olyan hatékonyan.

Pócsik Andrea


* Edward W. Said: Orientalizmus, Bevezetés, Ford.: Szamosi Gertrúd, Helikon, 1996, 449. p.