Útinapló Riport

Gárdista csoportkép romákkal
Devecseri életképek

Devecserben május 16-án délután mintegy kétszáz cigány demonstrált a Jobbik és a Magyar Gárda rendezvénye ellen. A radikális nemzeti erők az 1919-es vörös terror helyi áldozataira emlékeztek, Hegedűs Lóránt református pap, a Jobbik EU-parlamenti képviselőjelöltje egyúttal kampánybeszédet is tartott a katolikus templom előtt. Az azt követő fórumra a művelődési házba mindössze öt cigányt engedtek be, akik, ha már egyszer ott voltak, jól le is fényképezkedtek a gárdistákkal.

Az 5800 lakosú kisvárosban háromezer roma él, tehát a lakosság több mint a felét adják, ezért is háborította fel őket, hogy a város vezetése megengedte az országszerte félelmet és visszatetszést keltő gárdisták helyi masírozását.

– Ha nem állnak közénk a beöltözött rohamrendőrök, biztos, hogy nekik megyünk – mondja a tavaly év eleje óta a várostól öt kilométerre, a Sümegi úti egykori laktanyába kitelepített lomisok egyike. Merthogy ezen a hétköznapon mindössze ketten árulnak, a hosszú katonai panelblokkokból kialakított többi raktár be van zárva. A lomi-piac igazából csak hétvégén működik. – Nincs nekünk elég bajunk, folyton üldöz, büntet bennünket az APEH, mert nem adunk számlát, erre még a fasiszták is ijesztgetnek bennünket. Magyarok és cigányok között nem volt itt semmi probléma korábban. Jó, jó, hát persze sok volt a gádzsók között az irigyünk, hogy nekünk milyen jól megy a lomiból (Hulladékgyűjtő szakmunkások – Devecseri lomizók, Amaro Drom, 2006. október). De azt még azok is, akik nem szívelnek bennünket, elismerik, hogy nem volt itt bűnözés, meg segélyért se álltunk sorba...

A Veszprém megyei Magyar Gárda Mozgalom Vérbulcsú fiai századának egyik – állítólag főleg ajkai gárdistákból verbuválódott – szakasza állt sorfalat a temetői megemlékezésen, meg a beszédek alatt. Már hetekkel korábban kiderült, hogy mi is készül a kisvárosban, a helyiek egynémelyike a kocsma előtt állítólag még az iskolából hazafelé tartó cigány gyerekeket is ijesztgette „tréfásan”: el lesz ám vágva a torkuk, ha jön a gárda. Nagy volt a felháborodás, de nem akadt senki a város vezetésében, aki le merte, akarta volna állítani a rendezvényt.

– Nem értettem, mi a bajuk a cigányoknak, miért fújoltak, zajongtak a magyar himnusz alatt? Aki ott volt, az a saját fülével hallhatta, hogy nem a cigányok, hanem a kommunisták ellen irányult az egész, akiknek az elődjei kivégeztek 1919-ben öt helybeli férfit – kommentálja a történteket egy nyugdíjas férfi, akit a polgármesteri hivatal előtt szólítok meg. – Azt kiabálták a gárdisták felé, hogy takarodjanak meg gyerekgyilkosok, pedig azok még nem bántottak senkit. Igaza volt a polgármesternek, hogy kizsuppolta őket a városból. Hát már nem lehetett itt megmozdulni a sok idegen autótól, meg a szeméttől. Szerintem az nem tetszik nekik még ma sem, hogy nem árulhatnak otthon, ez a bajuk...

A polgármester hallgat

A polgármester nincs a hivatalában, de délután telefonon tudunk beszélni. Azaz csak tudnánk, mert Holczinger László kerek perec közli, hogy a megemlékezésről nem akar nyilatkozni, mert ott sem volt. Így aztán azt sem tudom megkérdezni tőle, hogy – amint beszélik – ő engedélyezte-e az egyenruhás gárdisták parádézását a város közepén. A Sümegi úti laktanya-piacról annyit mond, hogy szerinte működik a dolog. Folyamatosan egyeztetnek a pénzügyminisztériummal, miként tudnák rendezni a lomisok helyzetét, hogy ne legyenek a többnyire vállalkozói engedély nélkül árusító, ezért aztán számlát adni sem tudó használtcikk-kereskedők az APEH-ellenőröknek kiszolgáltatva.

– Jó, ha a meggyeserdei laktanyába tavaly év elején kiköltöztetett, raktárakat bérlő százegynehány devecseri lomis közül négynek-ötnek van vállalkozói engedélye – mondja Bakosné Horváth Éva, a lomis használtcikk-piacot üzemeltető cég munkatársa. A területet a honvédségtől fele részben főnöke, Kozák János pápai cigány politikus, fele részben pedig az önkormányzat bérli (Lomisok végnapjai, Amaro Drom, 2008. február).

– De minek alapján is adnának számlát, amikor a használt cikkeket ők sem pénzért, leszámlázva szerzik be, hanem a kuka mellé kitett holmikat szedik össze Ausztriában – magyarázza a lomisok bizonyítványát Baráth Etelka, a devecseri cigány kisebbségi önkormányzat nem roma származású elnöke. – Vagy pedig felhívják őket telefonon, hogy ekkor és ekkor menjenek, mert teszem azt egy örökölt házat kell kiüríteni, hagyatéki ingóságokat kell elszállítani.

A presszóban, ahol beszélgetünk, rajtunk és a pultoson kívül csak két huszonéves fiatalember hörpöli sörét. Ahogy rátérünk a magyar gárdás megemlékezésre, illetve az ezzel szembeni roma demonstrációra, a fiúk, meghallva, miről diskurálunk, átszólnak hozzánk.

– A katolikus pap, a Miklós atya azt mondta a cigányoknak, hogy el fogtok pusztulni... – tudatja velünk az egyik srác.

– Meg azt, hogy ingyenélők, csak élősködnek a városon – fűzi tovább társa.

– Erre aztán a köré gyűlt romák közül valaki leköpte – folytatja, illetve fejezi be az első, miközben rendezik a számlát.

Apollónia esete Miklós atyával

– Három hete tudtunk már róla, hogy lesz ez a megemlékezés, meg EU-parlamenti képviselői kampánygyűlés. Érdeklődtem az önkormányzatnál, mire azt a választ kaptam, hogy ez teljesen törvényes, betiltani nem lehet, a rendőrség is engedélyezte, de nem kell félnünk, nem lesz gárdás masírozás – válaszolja Baráth Etelka, amikor arról faggatom, hogy a romák próbálták-e felemelni a szavukat a rendezvény ellen. – Aztán mégiscsak alakzatban lépkedtek a temetőig, meg onnan vissza a katolikus templom elé. A cigányokat nem én szerveztem oda, mentek azok maguktól is – hangsúlyozza a cigány kisebbségi önkormányzat vezetője, aki nem érezte szükségét, hogy a tiltakozó romák élére álljon. – Én nem voltam ott, csak másoktól hallottam, hogy összeszólalkozott egy cigány család a katolikus pappal.

– Ne haragudjon, nem szégyelli magát, hogy pap létére beleavatkozik a politikába? Magának a templomban lenne a helye, ott prédikáljon. Az a dolga, nem pedig, hogy összeuszítsa a magyart a cigánnyal – fordult Miklós atyához a művelődési ház előtt a lányával és unokáival arra sétáló asszony, Király Apollónia. – Miért engedte meg, hogy a templom bejárata előtt gyűlésezzenek a gárdisták? – kérdezte tőle.

– Én nem uszítok senkit – felelte a katolikus pap. – Mi éppen hogy maguk mellett beszéltünk...

Király Apollónia nem sokkal előbb vont kérdőre egy önkormányzati képviselőt, miként merte megtenni a polgármester, hogy a nyakukra hozta a Magyar Gárdát. A képviselő azt válaszolta neki, hogy nem az önkormányzat, hanem Miklós atya biztosította a helyet a rendezvénynek.

Mód Miklós devecseri plébánost elektromos levélben kerestem meg, igaz-e, hogy ő tette lehetővé a templomajtóban a rendezvényt, illetve mondta-e a cigányoknak, hogy „el fogtok ti hamarosan pusztulni Devecserről”, valamint, hogy „csak a város nyakán élősködtök”.

A katolikus pap aljas rágalmaknak minősítette az előbbieket, és egyebek mellett a következőket írta a cigányokkal való kapcsolatáról: „Magam részéről nem magyarázkodom, azok magyarázkodjanak, akik rosszat tettek. De korrigálok. Ismernek engem a cigányok, ugyanazt teszem velük, mint a társadalomban, a szegényebbeket jobban segítem, ezért vittem ötven romát tavaly Budapestre kirándulni, egy év alatt három roma gyereknapot rendeztem, és hittanra oktatom őket, ahol nagyon értékes és jó vallási érzékű gyerekek vannak, míg a szüleik le nem beszélik őket. Egy-két gazdag cigánynak nem tetszem, mert nem pénzért, hanem hitre keresztelek (…); engedtessék meg, hogy vallásom törvényeit betartsam és minden időmmel a nevelést segítsem elő, ezért épül a hátrányos gyerekeknek az egyházi tanoda. A Magyar

Gárda magától jött, nem én adtam engedélyt, mert a templom teljes környéke az önkormányzaté. Minden beszéd szeretet alapú volt, egy mondat sem bántotta a cigányokat.”

T. J.

Képünk illusztráció

Fotó: DASKAR