Rejtett kincsek a pesti Harlemben
A József utcai százéves művészkert

Az 1800-as évek végétől kőfaragó műhely működött itt sok évtizeden át. Aztán a magyar szobrászat legkiválóbbjai, Maróti Gézától Ferency Béniig alkottak a kőfaragó műhelyekből kialakított műtermekben. 1944-ben Martsa István szobrász költözött ide. Ma felesége, a 83 éves M. Szűcs Ilona festőművész a nem mindennapi hagyaték gondozója.

Lepusztult bérkaszárnyák és beépítésre váró foghíjak szegélyezik a Nyócker szívét átszelő József utcát. A 37.-es számú ház míves fakapuján belépve a jelzett téglákkal kirakott udvart elválasztó kis kerítés mögött dúslombú fák alatt mohlepte szobrok fogadják a látogatót.

Seenger Béla kőépítész háromemeletes bérházának udvari traktusában lévő kőfaragó műhelyeket örököse, Kauser Lipót műtermek céljára adta bérbe. Az 1900-as évek elején itt tervezte Maróti Géza Róth Miksával a mexikói Operaház kupolájának üvegablakát, Kós Károly az Állatkert pavilonjait. Csorba Géza 1926-ban, a műteremházban mintázta Ady síremlékét. A két világháború között, 1920 körül Mészáros László, Beck András, Grantner Jenő, Várady Sándor, Pátzay Pál, Megyeri Barnabás, az 1950-es években többek között Mikus Sándor, Vigh Tamás, Kiss Sándor, Ujváry Lajos, Gerzson Pál, Cserepes István és Ferenczy Béni dolgozott a műtermekben. Hadik Gyula húsz éven át, Martsa István pedig haláláig alkotott itt.

– A hosszú udvar átvezetett a Tavaszmező utca 6.-ba (ott most a Roma Parlament működik – T. J.), annak a tulajdonosa is Seenger volt. 1945-ben annyira megsérült az egyik műteremrész, hogy le kellett bontani, a megmaradt téglákból leköveztük a negyven méter hosszú udvart, hogy ne kelljen a sárban járni – meséli M. Szűcs Ilona.

Amikor Ilona asszony elhatározta, megírja a műteremház történetét, egy sereg levelet küldött szét azoknak, akik valaha itt dolgoztak. „Sok barátom és »bűntársam« látogatott el ide. Szél Jenő, Hollós Korvin Lajos és egyszer még József Attila is...” – írta válaszában Beck András szobrászművész 1984-ben.

Szűcs Ilona a főiskolán ismerte meg későbbi férjét, Ferenczy Béni tanítványát, majd tanársegédjét, Martsa István szobrászt.

– Ő már 32 éves volt, amikor fölvették. Esztergomból jött Pestre, lakása nem volt. Így hát gondolta, megkeresi régi barátját, a műteremház akkori lakóját, Cserepes Istvánt. De csak az üres lakást találta, mert Cserepest akkor már a nyilasok elvitték. Ő pedig itt maradt. Elképesztően romos volt a műteremház. Később Ferenczy Béni üvegeztette be az ablakokat.

Amikor Ferenczy Bénit eltávolították a képzőművészeti főiskoláról, Martsa István felajánlotta neki a József utcai műtermét.

– Hat évig dolgozott itt Ferenczy. Szemtanúi lehettünk egy-egy alkotása születésének, amint Béni csendesen fütyörészve, mutatóujjával mintáz. Sohasem felejtem el Pilinszky zavart téblábolását, amikor a portréja készült – idézi föl a festőművésznő. – Most is itt lóg a műterem fogasán kék szobrászköpenye.

Gyakori vendég volt a művésztanyán Berda József költő is, aki kevésbé vívta ki Ilona asszony rokonszenvét.

– Amikor megjelent, hatalmas testével az egész ajtónyílást betöltötte, hangos üdvrivalgását a harmadik határba is lehetett hallani. Nem volt valami gusztusos jelenség a rövidnadrágjában. Nem szerettem Jóskát, mert miután behabzsolta az ebédet, észre sem vett. A főztömet a férjemnek honorálta meg egy-egy verssel. Rendszerint valami jó vastag disznósággal.

Büszkén említi ugyanakkor, hogy a korszak híres színésznője, Lukács Margit többször is megfordult a József utcában.

– Közvetlenül a főiskola befejezése után feladatot kaptam, hogy fessek le egy színésznőt. Megkértem Lukács Margitot, ülne-e modellt. Ma is hihetetlennek tűnik, hogy igent mondott és eljött a mi romos, rozoga rezidenciánkba. Mi több, hozta magával, és magára öltötte az Ármány és szerelemben viselt, Bajor Gizitől örökölt színpadi ruháját.

A kilencven éves André Kertész, a világhírű fotóművész 1984-ben, az életéről készülő amerikai film forgatása idején járt a József utca 37.-ben.

– Nagyon örült, amikor meghívtam, látogasson el a műtermes házba, ahol sok neves művész kezdte és fejezte be a pályafutását – magyarázza M. Szűcs Ilona. – Fotózta rendületlenül az utcát, az udvarunkon a fákat, a bokrokat, a szobrokat. Elküldte a képeket, és ezt írta: „Itt van pár impresz-szióm az én kedvenc utcámról, ahonnan naponta jártam a Reáltanoda utcai iskolába. Jó volt újból ott lenni.”

TJ

André Kertész és M. Szűcs Ilona