Műút CD-kritika

A családi himnusz

Karavan Familia: La familijaki zor
Szerzői kiadás, 2008.

A Karavan Familia második CD-jének zenéje kedves, finom és bensőséges. Az az intim hangulat, amit a nyolcvanas évek második felében egy másik házaspár, Balogh József és Künstler Ágnes teremtett meg a Kalyi Jag együttes tagjaként a cigány folklór színpadán, most tágabb összefüggésbe kerül a világzene környezetében. Az intimitást növeli, hogy egy teljes család, a szülők (Nagy István, Farkas Ica) és a tizenéves gyerekek (ifj. Nagy István és Nagy Niki) zenélnek együtt, s tudatosan törekszenek az összetartás előnyös képének felmutatására. A CD címadó dala, A család ereje is a nehézségek közös leküzdéséről szól.

Magam azt gondolom, hogy ez a felvétel az együttes eddigi csúcsteljesítménye, amelyet több mint huszonöt év kemény munka előzött meg. Nagy István tizennégy éves korától zenél, kezdetben bluest, majd húszéves korától cigány zenéket. Tizenhárom évig volt a Romanyi Rota vezető folklóregyüttes tagja, amelyhez később csatlakozott az északkelet-magyarországi cigány néphagyományban felnőtt felesége, Farkas Ica. Nagy István néhány évig Balogh Kálmánnal is dolgozott a Romano Kokalo együttesben. 2003 óta működik családi zenekarként saját együttese, a Karavan Familia, amelynek a La familijaki zor a második CD-je.

Nagy István szokatlan, sajátos életpályát futott be. Fiatalon jól megtanult cigányul, és mindent elsajátított a cigány kultúrából, amire szüksége volt. Nyelvtudása révén a Roma Magazin riportereként anyanyelvű interjúkat készít az ország más-más pontján élő cigány emberekkel és nyelvtanilag hibátlan, a különböző kelet- és dél-európai cigány csoportok népköltészetével harmonizáló dalszövegeket ír. Cigány zenei ismereteinek kiindulópontja a szatmári folklór, amelynek kitűnő előadójává vált. Ebből a biztos alapból tekint a balkáni csoportok zenéire, jól felismerve és közvetítve jellegzetességeiket.

Nemcsak arról van szó, hogy van egy sokoldalú és – kivételesen – magas hangú énekesük, hanem az előadó gitáros tudását is folyamatosan fejlesztette, gyerekei pedig már zeneiskolában tanultak. A hangszeres lehetőségek bővülése elmélyítette az együttes stílusismeretét, elsősorban a balkáni (a délszláv kóló, a görög kleft stb.) és a nyugat-európai (flamenco, swing) „cigányzenék” terén. Ugyanakkor visszatérnek az alapokhoz, a blueshoz (amelynek hangzását erősíti a szájharmonika), illetve az ennél édesebb amerikai sláger- és musicalhangzásokhoz. Ezekből az elemekből jött létre az a dús szövetű zene, amelyet kitűnően begyakoroltak és nagy átéléssel, jó kedvvel adnak elő.

A zenei formák tekintetében már a Romanyi Rotánál jellemző volt a szvitszerű szerkesztés, több dal egybefűzése. Ez a Karavan Familiánál is folytatódik, de a forma érdekes és színvonalas közjátékokkal bővül. Újdonság továbbá, hogy különböző stílusú darabokat fűznek egybe oly módon, hogy a hallgató nem érez stílustörést. Rögtön az első szám (Kerav mange jekh gili – Csinálok egy dallamot) oroszos dallammal indul, ami bluesos ritmuskíséretet kap, majd swing közjáték következik, ami flamencóba megy át. Ezután egy bolgár-macedón dallam következik, amelynek záró részében „keleties” ritmus jelenik meg. A második szám elsősorban erdélyi, a harmadik görög hangulatot idéz, majd a címadó negyedik szám a Kalyi Jagtól (és később sok más együttestől) ismert Fehér párna, új szöveggel. Kicsit bús, nosztalgikus swing. (A régi cigány slágerek nosztalgikus hangulatú feldolgozásának vannak előzményei, például a Barna Gyöngyök Keren savorale dromja. Ezt a dalt először szintén a Kalyi Jagtól hallottuk.) A szám végére valóban a New York-i álomgyárba kerülünk. Az ötödik számban balkáni és flamencoelemeket vegyítenek.

A cigány folklórmozgalom hőskorát ismerő hallgató akkor kerül nosztalgikus hangulatba, amikor hagyományos szatmári hangzásokra ismer. Farkas Ica összeállítása (Dulmutane gila – Régi cigány dallamok, 6. szám) elsősorban magyar nyelvű, szatmári cigány dalokat gyűjtött egybe, bizonyítva, hogy nagyon szépen tud hallgatót énekelni.

A felvétel csúcspontja egy kóló-összeállítás (7. szám, Zha, zha! – Indulj!), majd egy latinos szám következik, nyírvasvári pergető betéttel. A CD egy rockoperás hangulatú számmal zárul, amelyben a nyírvasvári hallgató és pergető stílust is bemutatják.

Ami a szövegeket illeti, a népi elemek mellett saját mondanivalót is tartalmaznak. Itt jegyzem meg, hogy egyrészt talán az alapvető, folklórból vett szerelem-lánykérés-lányszöktetés témát bővíteni lehetne más témákkal, másrészt lehetőséget kellene találni a magyar fordítás közelítésére a műfordításhoz, mivel a cigány szöveg sokkal szebb, mint a magyar.

A Karavan Familia ezzel a CD-vel a cigány világzenei együttesek élvonalába dolgozta be magát. A cigányzenék kanonizálása a ’90-es évek első felében kezdődött, folklórdivatok formájában. A világzene színpadán a professzionális énektudás mellé fölzárkózott a hangszertudás és a különböző stílusok jellegzetességeinek olyan színvonalú elsajátítása, ami lehetővé teszi azt, hogy az előadók ezeket már egy új stílus építőköveiként kezeljék. Ma talán a Karavan Familia az az együttes, amelynek előadásában ez a folyamat a leginkább zökkenőmentesnek látszik.

Kovalcsik Katalin

Fotó: Karavan