Műút CD-kritika

Eklektikus mulatós

Goulasch Exotica: Betyárvizit

CLS, 2008.

Szinte pontosan két évvel ezelőtt alakult meg Budapesten a Goulasch Exotica fantázianevű formáció. A nagyra törő terveket dajkáló zenei kollektíva három kulcsfigurája a klubvilágban igencsak jól ismert dj: Jutasi, Nafta és Suefo kellemesen eklektikus szettjei évek óta örvendeztetik meg a táncolni vágyó, partijáró közönséget. Ráadásul Nafta és Suefo aktívan bekapcsolódott a határokon átívelő bootleg/mashup mozgalomba is – a mindent mindennel jelszó alatt elkövetett sajátos remixeik ritka szellemességgel elegyítenek zenéket, hangulatokat, stílusokat és ritmusokat. Mindez kiváló alapot kínált számukra, amikor érdemes zenésztársaikkal kiegészülve nekiláttak megírni az első lemez anyagát: ebben azután tényleg teljesen gátlástalanul elegyedik a népszerű elektronikus ritmika (főleg breakbeat-, meg drum and bass-szerű ütemek) s balkáni és kárpát-medencei, magyar és cigány népzene – ehhez jön még némi tangó, reggae, rock, dzsessz és funk, csak úgy, a fűszerezés kedvéért.

A produkció természetesen nem jöhetett volna létre a kollektíva zenész és énekes tagjainak közreműködése nélkül: mindenekelőtt a képzett és kiváló hanggal megáldott népdalénekesnőt, Ábrahám Nórát kell megemlíteni, továbbá a harmonikán, dorombon s vagy még egy féltucatnyi hangszeren brillírozó, ráadásul énekbeszédben is jeleskedő Maszkurát. De szerepel a lemezen a Color Starból ismerős énekes-gitáros Keleti András, a hegedűs Schäfer Szilveszter, a brácsás Kaszap Attila, és a bőgős/brácsás Kerékgyártó Gergely is. Azután forogni kezd a kis plasztikkorong, és mi tagadás, már az első szám, a Csillagok háborúja fő zenei motívumait (a főcímzenét és Darth Vader bevonulását) paraszt-technóba ojtó Tanya wars határozott mosolyt csal a hallgató arcára. S a következő, A Zöld Martzi nótája címet viselő darab is olyan zökkenőmentesen egyesíti a harmonika, hegedű és gitár által vezérelt dallamot, a magyar és roma zenei elemeket és a ska-lüktetést, hogy várakozásaink rögvest felfokozódnak. S érdemes maradni, hiszen így például megtapasztalhatjuk, miként fonódik egymásba tradicionális roma dallam és hiperkönnyed, fokozatosan d'n'b-be váltó dub/reggae-ritmusalap (pl. az Andoforo című számban) – a Kotykában pedig már régi nóta és vadonatúj roma rap feszül neki a rendkívül dinamikus, tört ütemű elektronikus zenei keretnek.

Azt persze nem lehet mondani, hogy minden zenei ötlet egyformán üde és szellemes volna (pláne harmadik hallgatásra...), de azért van mit kimazsolázni – mint például a Gyere ki, te holdvilág szinte Pink Floyd-os gitárszólóját. Arra viszont gondosan ügyelnek az alkotók, hogy legyen elég ugrándozásra késztető muníció a modernizált nótákban – ha hümmög is a befogadó, azért csak jár feje-lába. E tekintetben mindvégig következetesek a Betyárvizit alkotói, s bevetnek mindent, amit csak pincében-padláson fellelni: a címadó számban a (Muzsikás által is elhíresült) Hidegen fújnak a szelek népi punkverziója köszön vissza, a Sa bem prüntyögős szintihanggal megbolondított roma drum and bass pedig mintegy a néhány éve oly divatos latin liquid, samba & bass stílusokkal felesel.

Ehhez képest a zárószám Nem vagyok én rabló diszkrét gitározgatása szinte már Morriconét idézi – hogy azután valami egészen más irányba forduljon. Az album, pláne többszöri, visszahallgatása után persze joggal vetődik fel a kérdés: mi értelme is volt ennek az egésznek? Ám az efféle destruktív gondolatokat gyorsan elhessegeti magától az ember: a Goulasch Exotica muzsikája az önfeledt, gátlástalan mulatozás kedvéért született: a felhasználásához nem kell használati utasítás, se orvos, se gyógyszerész.

-minek-

Grafika: Dreambeat