Szerte Európában, így Magyarországon is teret nyernek a szélsőséges politikai erők, erősödik a rasszizmus, az antiszemitizmus, a kirekesztő magatartás, a homofóbia, az idegenellenesség. „Kísértet járja be Európát: a rasszizmus kísértete” címmel rendezett közös konferenciát január 23-án a Parlament Felsőházi Termében az EP szocialista frakciója, az MSZP európai parlamenti delegációja és a Táncsics Alapítvány. A bolgár Kristian Vigenint, a EP Szocialista Képviselőcsoportjának 34 éves alelnökét, a frakcióban működő Szélsőjobboldali Megfigyelő Munkacsoport elnökét kérdeztük.

Mi indokolta a Szélsőjobboldali Megfigyelő Munkacsoport létrehozását?

Leginkább az, hogy a nyugat-európai szélsőjobboldali pártok mellett Románia és Bulgária EU-csatlakozásával az említett két országból sok szélsőséges, jobboldali képviselőt küldtek az Európai Parlamentbe. Ahogy az önök politikai erőviszonyait ismerem, meglehet, hogy hamarosan szélsőjobbosnak minősített magyar pártalakulat, a Jobbik is képviselteti majd magát Brüsszelben. Az EP szocialista frakciójának vezetője, Martin Schulz javasolta a szélsőjobboldalra figyelő munkacsoport felállítását.

Ahogy ön is említette, nagyon keskeny a mezsgye a jobboldali pártok gondolkodás- és beszédmódja és a szélsőjobboldaliak megnyilatkozásai között. A magyar miniszterelnök felszólalásában a hazai jobboldal történelmi tévedésének nevezte, hogy képtelen szót érteni a balközéppel, ehelyett folyamatosan a szélsőjobboldal mozgalmaival, pártjaival kokettál. Vizet, azaz demokráciát prédikál, de bort iszik, vagyis a szélsőjobbot bátorítja kétértelmű magatartásával.

Ez nemcsak Magyarországon van így, de majd mindegyik 1989 után rendszert váltott, egykori szocialista országban. A jobboldali populizmus, amit a szavazatokért cserébe engednek meg maguknak egyes, amúgy önmagukat előszeretettel konzervatívnak nevező politikusok, és a jobboldali szélsőségesek nézetei és mondanivalója között alig van különbség. Különösen a választások idején alkotnak informális véd- és dacszövetséget. Ha erre rákérdez valaki, akkor ezt persze egyből tagadják. Vannak azonban jól beazonosítható jelei ennek az eszmeközösségnek: a bűnbaknak kikiáltott népcsoportok, Európában mindenekelőtt a cigányok, és mindenféle idegenek iránti, olykor a gyűlöletbe is átcsapó intolerancia, a kirekesztésükre, eltávolításukra való törekvés. A jobbos populista hazafiságnak ma szinte előfeltétele a rasszizmus és az idegengyűlölet. Persze finomabb jobbos körökben nem illik erről nyíltan beszélni.

A szélsőségesek beemelésével úgy tűnik, mintha az EU és parlamentje saját maga alatt vágná a fát, hiszen ezeknek a nacionalista pártoknak a képviselői magát a közös Európa eszméjét támadják, vonják kétségbe.

Valóban EU-ellenesek, az Európai Közösség számukra kizárólag egy elnyomó bürokráciát jelent. Több millió eurót használtak fel eddig arra, hogy kvázi kikezdjék az EU-t. Ezek a jobbos csoportok ugyanakkor rendkívül ügyesek, amikor a saját integrációjukról van szó. Kiválóan használják a médiát, szervezik magukat az interneten...

Mit lehet tenni velük szemben? Hogyan lehet korlátozni demokratikus jogaikat?

Nagy kihívás ez, rendkívül nehéz fenntartani a szabadságjogok és a kötelezettségek kényes egyensúlyát. Örök dilemma: mennyire legyenek szélesek azok a bizonyos demokratikus jogok? Sosem engedhetjük meg, hogy a népek sokszínűsége figyelmen kívül maradjon. Szerencsére nagyon különböző emberek vagyunk. A fekete-fehérre, igenre-nemre leegyszerűsítő gondolkodást el kell felejtenünk.

TJ