Tavaly szinte minden hónapban megtámadtak Molotov-koktélos, fegyveres merénylők cigány családokat. Két esetben, Nagycsécsen és Pécsen (ahol kézigránátot dobtak a házra) többen is életüket vesztették. Az országos rendőrfőkapitány ötvenfős nyomozócsoportot állított fel a tettesek kézre kerítésére, a nyomravezetőnek az utóbbi két esetben 10 milliós, a többiben egymilliós díjat tűzött ki. Jó néhány ügyben, így a halállal végződő esetekben, nincsenek meg az elkövetők. Dr. Bencze József altábornaggyal, az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) vezetőjével a nyomozások állásáról, az azokat hátráltató tényezőkről, a rendőrségre nehezedő média és politikai nyomásról beszélgettünk.

Decemberben még a nagycsécsi, pécsi és kiskunlacházi gyilkosságokkal (a nagyközség polgármestere egy ottani cigány család férfi tagjait gyanúsította meg egy 14 éves kislány meggyilkolásával – a szerk.) és a nem kevésbé gyilkos indulatok szülte szélsőséges megnyilatkozásokkal volt tele a média. Másfél hónapja viszont csend van, ami egyrészt jó, mert hála istennek nem folytatódtak a támadások, másrészt viszont azt is jelenti, hogy nincsenek meg a tettesek.

Ha valaki ismeri a bűnügyi, kriminalisztikai munka szabályait, akkor tudja, hogy ha egy ügy nyomozásának első időszakában nincs konkrétan gyanúsítható elkövető, akkor minden a bűnügy helyszínének rögzítésén és azt követő információs anyaggyűjtésen múlik. Tehát nagyon kemény rutinmunka az ilyen ügyek nyomozása.

Gondolom, rendkívül hosszadalmas is.

Természetesen. A nyomok, a bizonyítékok rögzítése után ezeknek az összehasonlító elemzése hónapokat vehet igénybe. Szeretném hangsúlyozni, hogy rendkívül kiterjedt nyomozást folytatunk.

A novemberben felállított ötvenfős nyomozócsoport továbbra is ilyen létszámmal működik, és kizárólag a legsúlyosabb, cigányokat ért támadásokra koncentrál?

Igen. Hihetetlen mennyiségű munkát végeznek. Most van az az időszak, amikor el kell hordani a hegyet. Bizonyítékokat elemezni, értékelni. És közben folyamatosan igyekszünk megelőzni, hogy újabb támadásokra sor kerüljön. Igyekszünk megnyugtatni, megvédeni azokat a roma közösségeket, amelyeket korábban támadás ért, illetve esetleg támadás érhet. Rendszeres ellenőrzéseket szervezünk. Karácsonykor, az ünnepek alatt a mínusz 12 fokos hidegben is kint voltak a rendőreink. Emellett szükség van a lakosság önvédelmi készségére, képességére, amelyet a polgárőrség bevonásával próbálunk kialakítani.

Valamennyi romákat ért benzinpalackos és vadászpuskás akciónál két indíték merült fel általában. A megtámadottak úgy vélték, egyértelműen cigány mivoltuk miatt érte őket támadás, míg a másik oldal, akiket nem egyszer a települések jobboldali beállítottságú polgármestere képviselt, a romáknak uzsorakamatot nyújtó hitelezők bosszúját sejtette a történtek mögött. Az indítékot illetően sem lát tisztábban azóta a rendőrség?

Az uzsora felmerült persze, hiszen köztudott – a taktaközi és az ormánsági esetekből is látható –, hogy sokan visszaélnek mások szegénységével, kiszolgáltatott helyzetével. Ez csupán az egyik vonal, számos más indíték figyelembevételével dolgoznak a kollégáim.

De az uzsorásokat, tegyük hozzá, a többségükben roma uzsorásokat, ezeken a településeken mindenki ismeri, az ő alibijüket könnyen lehetett volna már ellenőrizni. Nem beszélve arról, hogy 10 millió forintért már régen feldobták volna őket, illetve ők is rendőrkézre juttatták volna már egymást. Ezek szerint ezt a vonalat már kizárták...

Nem zártuk ki, azzal együtt, hogy mindent megtettünk, a szóba jöhető személyeket ellenőriztük és ellenőrizzük. Addig, amíg az elkövetőt nem állítottuk elő, egyértelműen nem jelenthetjük ki, hogy az uzsorakamat miatti bosszú mint indíték kizárható. De ugyanígy nem tudom megerősíteni vagy cáfolni a rasszista indítékot sem. Ugyanakkor ezek mellett más motívumok is felmerültek, a szerelemféltéstől a haragon át a nem uzsora jellegű elszámolási vitáig. Ilyen esetekben mindig több verziót állít fel a nyomozó hatóság. Ráadásul megmozgatta az emberek fantáziáját a díjkitűzés is. Rengeteg információt kapunk.

Piricsén a sértettek néven neveztek egy mezőőrt, akinek a vadászfegyveréből származó töltényhüvelyt találtak állítólag a házuk előtt. Ugyanakkor a református lelkész, aki korábban a falu polgármestere volt és jól ismeri a környék cigány uzsorásait, akik buzgó reformátusok, kizártnak tartotta, hogy ők ilyen módon, Molotov-koktéllal, vadászpuskával vettek volna elégtételt. (Abból, hogy a főkapitány följegyezte magának ezt az információt, arra következtettünk, hogy az Amaro Drom értesülései újak és talán használhatóak lehetnek a rendőrség számára – a szerk.)

Én nem bocsátkoznék találgatásokba, ráadásul nem is ismerem valamennyi ügy részletét. Azt láttam, hogy bűnügyi szakmai szempontból a mostani ismereteink és felkészülésünk szerint – és úgy gondolom, a magyar rendőrség van olyan felkészült, mint Európa bármelyik rendőrsége – minden tőlünk telhetőt elvégeztünk és folyamatosan végzünk. Nem maradtak lyukak, mindenre kiterjedt a figyelmünk. Akkor vagyunk a legnehezebb helyzetben, ha ezek magányos elkövetők. De csapdák sokaságát állítottuk már eddig is föl. Előbb-utóbb a csapdába beleesnek azok, aki ismét próbálkoznak. Elég sok nyomot hagytak maguk után. És nem véletlenül használom a többes számot... Nagyon fontos, hogy eredményt érjünk el, mert ezek a támadások joggal tartják félelemben a roma lakosságot.

A közvélemény ennek ellenére türelmetlen: tetteseket, magyarázatot szeretne. Nem érti, hogy a más esetekben hihetetlenül gyors rendőrség miért jár helyben a legtöbb cigányok elleni akció kapcsán.

Azt azért nem mondanám, hogy helyben járna a rendőrség. A pátkai Molotov-koktéllal gyújtogató három polgárőr ellen a napokban emelt vádat az ügyészség (tettestársként, különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt – a szerk.), a székesfehérvári kislányt súlyosan megsebesítő elkövetők is megvannak. A tarnabodi három palackhajigáló és lövöldöző is hónapok óta előzetes letartóztatásban van.

Az említett ügyekben csak a vak nem látja a fajgyűlöletet mint indítékot. Ismerve a magyar joggyakorlatot, ez persze édeskevés, mert szinte lehetetlen bizonyítani a bíróság előtt, hogy a népcsoporthoz, az etnikumhoz tartozás miatt érte a sértetteket a támadás. Szigetváron a rendőri szakban elismerték az ifjú neonácik, hogy kizárólag cigány mivolta miatt bántalmazták a lányát védő anyát, aztán a bíróság előtt letagadták, és sima garázdasággal megúszták.

Székesfehérváron kétségtelenül lehetett rasszista indíték. Szkinhed irányba hajló fiatalok szórakoztak azzal, hogy találomra megdobálták a romák lakta épületet. Pátka esetében nem jelenteném ki, hogy ott a cigányokkal mint népcsoporttal szembeni ellenszenv motiválta volna a Molotov-koktélt hajigálókat. Egy régebbre visszanyúló konfliktus van mögötte. Ha viszont valamely ügyben roma sértett van, nyilván az etnikai szálat is vizsgálnunk kell. De egyértelműen kijelenteni az ügyek lezárásáig, hogy rasszista motívum állt a háttérben, nem lehet. Mint ahogy persze azt sem, hogy nem volt ilyen.

Piricsén az is felmerült, hogy nem a cigányságuk miatt támadták meg a sértetteket, hanem azért, mert állítólag a családfő el akarta lopni az erdei vadetető palatetejét. Ahogy Nagycsécsen is szóba került, hogy esetleg szerelemféltés is lehet a támadás mögött, mert az egyik áldozat, a családfő felesége, elköltözött előzőleg egy másik férfihoz.

Én nem kívánok ezekben a találgatásokban állást foglalni. A nyomozás dolga, hogy ellenőrizze a sejtéseket, informácókat. A kollégák pontosan ezt teszik, végzik a dolgukat. Jómagam is megtettem, amit lehetett: fölvettem a kapcsolatot a vadászkamara és a polgárőrség vezetőivel.

Állítólag több ezer vadászpuska van engedély nélkül közkézen.

Így van. Hosszú évek óta megoldatlanok azok az ügyek, amelyekben fegyverek tűntek el. Egyértelmű, hogy szigorítani kell a fegyvertartás szabályait. Több mint százezer vadászpuska van hivatalosan használatban, és jó néhány eltűnik ezek közül. A bírósági ítéleteknek is vissza kéne tükrözniük, hogy a fegyverlopás nagyon súlyos bűncselekmény.

A keleti országrészben történt esetek kapcsán, ahol is egy száz kilométeres körben történtek a támadások, sokan úgy vélik, hogy egy szélsőjobbos akciócsoport hajtotta végre ezeket. Bizonyára ellenőrizték a radikálisnak nevezett szervezeteket. Bár a Jobbik és a Magyar Gárda erőteljesen kérte ki magának, hogy összefüggésbe hozták a nevüket a romák elleni támadásokkal.

Galgagyörk kapcsán felmerült a Magyar Gárda neve, mert előzőleg ők segítettek elköltöztetni onnan egy családot. Ennek ellenőrzésére sor került akkor, és kizárta a konkrét összefüggést. Megjegyezném ugyanakkor, hogy a legális jobboldali szervezetek igyekeznek mindenben törvényesen eljárni.

Mindenesetre adnak a látszatra. Ugyanakkor a gárda kettészakadt, egyre-másra zárják ki gyanúsnak vélt elvtársaikat. Nem lehet, hogy a kiebrudalt gárdisták igyekeznek bizonyítani ezekkel a gyújtogatásokkal és lövöldözésekkel az alkalmasságukat?

Az ön kérdésére majd a nyomozás eredményes lezárása, a tettes vagy tettesek elfogása adhat megnyugtató választ. Addig ez is feltételezés csupán.

Ezek működését titkosszolgálati eszközökkel is figyelik?

Természetesen, ha a bűnügyi rendőrség ennek szükségét érzi. Egyébként ezeknek a csoportoknak az ellenőrzése a Nemzetbiztonsági Hivatal feladatkörébe tartozik. Velük mi a romák elleni támadások nyomozásakor is együttműködünk.

Ahogy mondta, a rasszista indíték sok esetben nem zárható ki. Viszont a kiskunlacházi gyilkosság nyomozása során, ahol egy iskolás kislány fojtottak meg embertelen kegyetlenséggel, a rendőrség példás gyorsasággal ki tudta zárni, hogy a bűnbaknak kikiáltott cigány família tagjai lettek volna az elkövetők. Nem kis csalódást okozva ezzel a rájuk már halált kiáltó helyi közvéleménynek.

Kiskunlacházán egy széles körű és erőteljes reagálást tapasztalhattunk, ami a bűncselekmény ismeretében teljesen érthető, hiszen egy kislány brutális meggyilkolása minden jóérzésű embert foglalkoztat. Ugyanakkor bizonyos kinyilatkoztatásokban nem ártott volna óvatosabbnak lenni, főleg a politikusoknak és a felelős beosztású embereknek. Ott viszont azonnal abba az irányba terelték az ügyet, hogy ott konkrét roma elkövetők vannak. A megnevezett cigány család férfitagjait természetesen ellenőrzés alá vontuk. Ennek alapján teljességgel kizárható, hogy közük lenne az ügyhöz. Mi több, a családfő nyomravezetői díjat tűzött ki maga is...

Állítólag voltak szemtanúk, akik látták hajnalban az utcán az iskolás lányt. Jutottak előre azóta?

Attól, hogy ebben az ügyben is, mint a kiemelt roma támadások esetében, ugrál a hátunkon a fél magyar sajtó, és esetenként a politika is, még nem leszünk gyorsabbak és hatékonyabbak, legfeljebb több időt töltünk jelentések írásával és nyilatkozatok tételével. Nagy erőkkel dolgoznak a Pest megyei kollégák. Iszonyatos mennyiségű anyag gyűlt össze, legtöbbet a szakértői véleményekre várunk. Hosszú heteket, nem egyszer hónapokat. Képtelenek vagyunk továbblépni, amíg például egy DNS-vizsgálat anyaga meg nem érkezik.

Nem éppen két fillér egy ilyen DNS-teszt.

Nagyon drága egy ilyen vizsgálat, és rendkívül lassú. Ma az ügyek zömében szakértői nyomozás zajlik. Ahhoz, hogy a rendőrség előbbre tudjon lépni, meg kell várni ezeket a vizsgálatokat. És itt nem csupán ujjlenyomat vagy fegyverszakértőről van szó, hanem az előbb emlegetett DNS-tesztekről, valamint a telefonszolgáltatóktól bekért információkról.

Miért húzódnak el ennyire ezek a vizsgálatok?

Ezt tőlük kellene megkérdezni. A szakértővel szemben rendbírságot lehet kiszabni, ha nem tartja be a határidőt, de mire megyünk vele? A közvélemény joggal türelmetlen, a rendőrség meg ebben a kérdésben sokszor tehetetlen. Ha nem életes, vagyis emberi életet követelő ügyről van szó, nem egyszer éveket kell várni egy-egy szakértői véleményre.

A Mosonyi utcai szakértői intézet nem a rendőrséghez tartozik?

Néhány éve már nem. Korábban az ORFK-hoz tartozott, és kiválóan működött.

Miközben a rendőrség finoman szólva nem áll mindig a helyzet magaslatán, létszámgondokkal küzd, a paramilitáns szervezetek, a biztonsági őrök, polgárőrök, gárdisták országa lettünk. Csak őrző-védő emberből 130 ezer van nálunk! (Összehasonlításul: a magyar honvédség létszáma 23 ezer fő – a szerk.) Miskolcon a 40 ezer lakosú Avas-lakótelepen nem rendőrök, hanem úgynevezett városőrök járőröznek, amiért az önkormányzat havi 20 milliót fizet a pesti cégnek. Munkájuk főleg a romák megrendszabályozásából áll. A miskolci rendőrkapitány (aki szerint decemberben és januárban minden rablást romák követtek el Miskolcon, és akit e kijelentése miatt – az interjú után két nappal – előbb beosztásából felállított, majd másnap visszahelyezett a miniszter utasítására a rendőrfőkapitány – a szerk.) azt nyilatkozta, ha ők 20 milliót forintot kapnának, akkor sem tudna több rendőrt a közterületre állítani, mert azt a pénzt másra, például az informatika fejlesztésére kéne fordítania.

A legtapasztaltabb rendőrök hagyták el a céget, mivel jobban jártak anyagilag, ha 25 év munkaviszony után, viszonylag fiatalon nyugdíjba mentek, mintha tovább dolgoztak volna. Tavaly mód volt arra, hogy aki úgy gondolta, visszajöhetett, 161-en éltek ezzel a lehetőséggel. Ma a tiszthelyettesek átlagéletkora 27 év, és ez példa nélkülien alacsony egész Európában. Az önmagában nem gond, hogy egy településen a polgárőrség, a városőrség is részt vállal a közbiztonsági feladatok megoldásában, hiszen az nem kizárólag a rendőrség kompetenciája, mivel a közbiztonság kollektív társadalmi termék. Közösen hozzuk létre, és csak közösen tudjuk javítani is. Vegyük tudomásul, hogy a közbiztonsági helyzet nem ok, hanem okozat. Okozata mindazoknak a társadalmi, gazdasági, infrast-rukturális problémáknak, így a munkanélküliségnek, az elszegényedésnek, amelyek a települések hátrányos helyzetét okozzák. A hátrányos helyzet olyan szubjektív közbiztonsági érzetet eredményez a lakosságban, amelyeket nem igazolnak vissza a bűnügyi statisztikák. Vagyis rosszabbnak hiszik az emberek a közbiztonságot, mint amilyen az valójában.

Hét vidéki polgármester egyenesen azt szorgalmazta januárban, hogy a mezőőrök a kisebb súlyú bűncselekményekben kvázi rendőrként léphessenek fel. Adófizetőként valahogy nem vágyom rá, hogy egykori munkásőrökből, ifjú gárdistákból, önkéntes és nyugdíjas rendőrökből átigazolt, rendpárti polgárőrök, városőrök igazoltassanak, a csendőrfílinges mezőőrökről nem is beszélve.

Alighanem elkerülte a figyelmét, hogy jómagam is erőteljesen tiltakoztam a polgármesterek kezdeményezése ellen, ugyanakkor közbiztonsági egyeztető fórumok keretében a polgármesterek és az önkormányzatok bevonásával fontosnak tartom a helyi rendészeti feladatok koordinálását, amelyben a rendőrség meghatározó szerepet kell, hogy vállaljon.

Tódor János

Fotó: Váraljai Szandra