Amikor alig több mint egy éve megjelent az együttes új lemeze, az Aven Shavale, a felvétel közvetlen, nyers, spontán hangzását üdvözöltük. A zenekar karácsonyi koncertje viszont azt mutatta meg, hogy ez a közvetlenség, mondhatni meghittség megvalósítható egészen finom, szelíden visszafogott muzsikálással is. Az összehasonlítást megkönnyítette, hogy az előadás – pontosabban az első fele – ennek a legutóbbi felvételnek az anyagára épült, úgyhogy viszonylag friss élményt vethettünk össze helyszíni tapasztalatainkkal.

A zenekar felállása változatlan: a zenekarvezető-cimbalmos Baloghot a két fúvós (Kovács Ferenc – trombita, Bede Péter – tenorszaxofon) mellett hegedűn Frankie Látó és ugyancsak Kovács, gitáron György Mihály és olykor Novák Csaba kísérte, és az utóbbi volt a bőgős is. Előadásuk meghittséget sugárzott, amit az tett hitelessé, hogy nem lehetett érezni semmi gépies rutint a játékukon, pedig előadtak jó néhány olyan darabot is, amit már vagy egy évtizede játszanak rendszeresen. Igazi öröm egy ennyire összecsiszolódott zenekart hallani, amely azt a benyomást kelti, hogy teljesen természetes módon egyensúlyozódik ki a tagok szerepe, „fontossága”, lehetetlenné téve, hogy bárkinek a teljesítményét kiemeljük. Senkinek sem volt hangsúlyos szólistaszerepe, ugyanakkor mindegyik zenész lehetőséget kapott, hogy néhány percre kiemelkedve az együttesből megcsillanthassa tudását. Balogh Kálmán nemhogy nem helyezte magát az előtérbe, inkább kifejezetten visszahúzódott, aminek megvan az a feltétlen előnye, hogy a hallgató semmiképpen sem töltődik túl a zenéjével. Ehelyett szinte várja a következő koncertet, tudván, hogy akkor majd jobban kell összpontosítania, ha a cimbalom megszólalásának egyetlen hangját sem szeretné elszalasztani. Hiszen az együttesnek általában és ennek a koncertnek is megint csak a dalok főszólama mögött megbúvó, érezhetően tudatosan elhelyezett kísérő futamok, játékos ötletek adták az igazi ízét, semmihez sem hasonlítható finomságát. Ebből a szempontból talán Frankie Látó nagyszerű gesztusait érdemes hangsúlyozni – a zenélésen túl derűs színpadi jelenlétével alighanem ő vonta magára leginkább a közönség tekintetét.

És ki kell emelnünk Balogh Gusztáv énekét is – aki ismeri az Aven Shavale műsorát, annak persze természetes, hogy a szöveges darabokat ő adja elő.

A koncert második részében aztán ezt a feladatot megosztotta Szalóki Ágival. Ekkor már főleg a Karácsonyi örömzene című, két évvel korábbi felvétel szépségesen tiszta dalait hallhattuk; ez ugyancsak Balogh Kálmán cimbalomjátékára épült, és a Frankie Látó által feldolgozott cigány és magyar népdalokból állt össze. Ekkor már színpadra lépett Dresch Mihály is, aki először furulyával, később, a záró részben, amikor a meghitt hangulat ismét mulatósabb irányba mozdult el, szopránszaxofonnal kapcsolódott be a muzsikálásba. Szép, változatos, a karácsonyi hangulatba remekül belesimuló, igazi ajándékkoncertet hallott a nézőteret teljesen megtöltő közönség – nem véletlen, hogy többszörös újrázásra biztatta és önfeledten ünnepelte a zenészeket.

• kovácsy -

Kovács Ferenc, Frankie Látó és Balogh Kálmán

Balogh Kálmán, Balogh Gusztáv, György Mihály és Bede Péter

Fotók: Váraljai Szandra