Sokszor érezzük úgy, hogy valamilyen helyzetben megkülönböztetnek, emberi méltóságunkban megaláznak bennünket. Egy nemrég végzett felmérés szerint az EU állampolgárainak mintegy 15 százaléka szenved hátrányos megkülönböztetést mind a magánéletben, mind a munkahelyen. Igazából sokan nem is ismerik, hogy mely magatartások minősülnek ennek, mit jelent jogi értelemben a diszkrimináció. 2005 óta hazánkban is működik hatóság, amely kimondottan ennek megakadályozásával és az egyenlő bánásmód követelményének betartatásával foglalkozik. A Magyarországi Roma Parlament Civil Szolgáltató Irodájának egy jogesetén keresztül most azt vizsgáljuk meg, milyen szerepet tölt be az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) a diszkrimináció elleni küzdelemben és a magyar jogrendszerben, s mely sérelmek, igények esetén érdemes hozzá fordulni.

A három éve működő Egyenlő Bánásmód Hatóság országos hatáskörrel rendelkező közigazgatási szerv, amelyet többek között az európai uniós jogalkotási kötelezettségünk eredményeképpen hívtak életre. Működésének alapja a szintén ebben az időben megalkotott Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény, amely az intézmény és eljárás teljes megértése és átláthatósága érdekében rendkívül fontos. Korábban csak a bíróság előtt, igen hosszú és kétséges kimenetelű polgári perben lehetett diszkriminációs sérelmeinket bizonyítani. Akiket ma megítélésük szerint diszkrimináció ér és az EBH-hoz fordulnak, tisztában kell lenniük azzal, melyek azok a védett tulajdonságok, amelyek alapján tilos különbséget tenni ember és ember között. A törvény szerint ugyanis a védett tulajdonság és az elszenvedett hátrány között összefüggésnek kell lenni ahhoz, hogy a jogsértés megállapítható legyen.

A törvény (és így az EBH is) a diszkriminációt a következőképpen határozza meg: „Olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt védett tulajdonsága (erre később kitérünk – a szerk.) miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült, vagy részesülne.” A védett tulajdonságokat a törvény csak példálózva sorolja fel, azaz a kör nem zárt, elviekben bármilyen tulajdonsága alapján lehet valakit diszkriminálni. Külön kiemelt a faji, nemzeti, etnikai kisebbséghez való tartozás; a nem, a bőrszín, a családi állapot, az életkor; a vallási, a világnézeti meggyőződés és az egészségi állapot.

A kor szerinti, a nemek közötti, az etnikai alapú (ez természetesen a romákat éri leginkább) és a fogyatékkal élőket sújtó hátrányos megkülönböztetés a leggyakoribb. Nem terjed ki a törvény hatálya (és így az EBH eljárása sem) a családi jogviszonyokra, továbbá egyházi szervezetek, pártok, társadalmi szervezetek egyes jogviszonyaira.

Az egyenlő bánásmód követelményét elvileg mindenkinek tiszteletben kell tartania, az államtól a helyi önkormányzatokon keresztül az oktatási intézményekig. A hatóság ennek megsértése miatt a sértett kérelmére vagy hivatalból is indíthat eljárást. Az EBH ellenőrizheti bizonyos állami intézmények gyakorlatát is. Az állami, önkormányzati szervezetek, fegyveres testületek és rendvédelmi szervek, közszolgáltatók, oktatási, szociális, gyermekvédelmi, művelődési, egészségügyi szolgáltatást nyújtó intézmények vagy pártok esetében kérelem nélkül is indíthat eljárást, melynek során tesztelheti a jogsértéssel vádolt szervezetet, személyt. A sértettel megegyező tulajdonságokkal rendelkező megbízott útján adatokat gyűjthet arról, milyen elbánásban részesülhetett a panasztevő, és ezeket bizonyítékként használhatja fel.

De nem indítható eljárás – a törvény világos kategóriákat ad meg –, amennyiben nem konkrét esetről van szó. Például egy újsághirdetés alapján – ahol kizárólag nemdohányzó munkatársat keres egy vállalkozás – nem indulhat eljárás, csak ha valaki bizonyítani tudja, hogy azért nem vették fel az adott munkahelyre, mert dohányzik.

Ki diszkriminál kit?

Az az eset, amellyel a Magyarországi Roma Parlament Civil Szolgáltató Irodája 2008 nyarán az EBH-hoz fordult, igen egyszerű. 2007, egy magyarországi falu. A falu közepén áll a régi – azóta széthordott – főnemesi kastély egy melléképülete, természetesen gyalázatos állapotban, málló, vizes, dohos falakkal és kb. tíz, lakásként használt helyiséggel. Az épület a helyi önkormányzat tulajdonában van, s a legtöbb lakónak bérleti szerződés alapján adják ki a lakást, de akad jogcím nélküli is. A lakók többsége roma származású, sok a nagycsaládos, a munkanélküli, a közmű- és lakbértartozás. Az önkormányzat úgy dönt, felújítja az épületet és környékét, hasznosítja az ingatlant. A lakókkal persze kezdeni kell valamit, így a képviselő-testület a következő döntést hozza: a lakókat három csoportba sorolják. Akinek nincs érvényes szerződése az önkormányzattal, mehet, amerre lát; akinek van szerződése, viszont lakbértartozása is van, az félmillió forintot kap, akinek nincs tartozása, az hárommillió forintot. Erre a hatályos jogszabályok alapján nem lenne köteles az önkormányzat, sokkal kisebb összeggel be kéne érniük a lakóknak, a tartozással rendelkezőket peres eljárás útján akár egy fillér nélkül kitehetnék. Kérdésünk az, történt-e diszkrimináció a fenti esetben, és ha igen, kikkel szemben. A kérdést csak látszólag könnyű megválaszolni.

Egy EBH-s eljárás elindításához valamennyi, fent kiemelt elemet be kell azonosítani és le kell írni a kérelemben. Kell tehát két személy vagy csoport, akik összehasonlítható helyzetben vannak (általában ez szokott vitás lenni!), a kettő közül az egyik rendelkezzen védett tulajdonsággal és hátrány is érje emiatt. Esetünkben úgy gondoljuk, az önkormányzat megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, amikor a tartozással rendelkezőknek kevesebb pénzt ítélt meg, mintegy erkölcsi igazságszolgáltatóként, miközben ez távolról sem feladata! Természetesen az előzetes egyeztetések, megegyezési próbálkozások során sértetten ecsetelték saját bőkezűségüket és a velük szemben folyó méltánytalan bánásmód érthetetlenségét, mondván „máskor majd nem fognak jótékonykodni”. Jótékonykodni lehet, válaszoljuk mi a törvényre hivatkozva, de azt is egyenlő mértékben mindenkivel szemben!

Egy család, csoport vagy közösség nem csak etnikai származása miatt kerülhet hátrányba, sokszor döntő szerepet játszik sorsuk irányításában a település is. Ebben az ügyben a védett csoport és tulajdonság tehát nem a cigány kisebbséghez tartozás, hanem a lakbértartozással rendelkezők, a szegények csoportja volt.

Eljárás az EBH előtt

Bárki indíthat eljárást, a sértett bármilyen úton – levélben, személyesen, esetleg telefonon – felkeresheti a hivatalt. De ahhoz, hogy eljárás induljon, le kell írnia az eset körülményeit, és ki kell jelentenie, véleménye szerint őt melyik – a törvényben meghatározott – tulajdonsága miatt érte kedvezőtlen elbánás. Elég tehát, ha egy kérelemben leírjuk, miért gondoljuk, hogy diszkrimináció ért minket, és ismertetjük a történteket. Kérhetjük tanúk meghallgatását, bizonyítékokat jelölhetünk meg. Mindenképpen fel kell tüntetni a kérelmező és a bepanaszolt nevét, lakóhelyét, székhelyét, majd kérni kell, hogy hozzon döntést a hatóság. Célszerű ajánlott levélben feladni a hatóság címére a levelet, így nem veszhet el a postán!

A hatóság eljárása teljesen költségmentes. A panaszos helyett meghatalmazott is eljárhat, nemcsak ügyvéd, hanem érdek-képviseleti szervezet is. Esetünkben mi három ügyfél meghatalmazott képviselőjeként járunk el.

Az eljárás során a hatóság tárgyalást tart (egyelőre állandóan csak budapesti székhelyén működik), a vidéki ügyekben vidéken jár el, melynek során meghallgatja a panaszost, a bepanaszoltat, az esetleges tanúkat, valamint bizonyítást folytathat le. A mi ügyünkben például a második tárgyalást, amin a panaszosokat is meghallgatták, egy közeli nagyvárosban tartották, mivel a bepanaszolt maga az önkormányzat, és nem akarták megadni nekik a hazai pálya előnyét és biztonságát.

Kinek kell bizonyítani?

Természetesen az állításainkat bizonyítanunk kell, de kire minek a bizonyítása hárul? Ez fontos kérdés, hiszen ha valamit nem tudunk bizonyítani, az a hatóság szempontjából olyan, mintha nem is létezne. A bizonyítási terhet a jogalkotó megosztotta, tekintettel a felek egyenlőtlen erőviszonyaira: a panaszosnak kell bizonyítania, hogy valamilyen hátrány érte, valóban kedvezőtlen elbánásban részesült, valamint hogy a védett tulajdonsággal rendelkezik. A bepanaszolt pedig bizonyíthatja, hogy a körülmények nem úgy vannak, ahogy azt a panaszos állítja, nem történt diszkrimináció, illetve ha valóban hátrányos helyzetbe került a sértett, azt, hogy az egyenlő bánásmód betartására nem is volt köteles az adott helyzetben.

Önkormányzatunk tehát bizonyíthatja például, hogy nincsenek összehasonlítható helyzetben az adósok a többiekkel, vagy azt, hogy valamilyen alapon – az rendszerint egy másik jogszabály – joga van különbséget tenni. Könnyen belátható például, hogy miért nem kötelesek a munkáltatók nehéz fizikai munkára nőket is alkalmazni, holott ez a különbségtétel alapesetben szintén jogellenes és tilos.

A hatóság a kérelem beérkezésétől számított 75 napon belül hoz döntést; rövidebb idő alatt köteles mindezt megtenni, ha az ügyfél kiskorú, illetve ha az eljárást ombudsman vagy ügyész kezdeményezte. Határozatában a törvény szerint a következőkről rendelkezhet, amennyiben a kérelemnek helyt ad (és nem elutasítja): elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését, megtilthatja a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását. Egy fővárosi szórakozóhelyre és az ottani biztonsági szolgálatra is félmillió forintos bírságot szabott ki az EBH, mert nem engedtek be roma fiatalokat zártkörű rendezvényre hivatkozással, míg a nem roma vendégek mindenféle vendéglista nélkül is bemehettek.

A hatóság elrendelheti a jogsértést megállapító jogerős határozatának nyilvános közzétételét is. Az EBH 2008-ban eltiltotta a jogsértő magatartás folytatásától és határozata (honlapján való) közzétételét rendelte el annak a munkáltatónak az ügyében, amely nyilvánosan közzétette azoknak a dolgozóknak a nevét, akik abban az évben táppénzes állományban voltak.

Emellett bírságot szabhat ki ötvenezer és hatmillió forint közötti összegben, a jogsértés súlyától függően. Kiemeljük, hogy ez a bírság is, mint a többi, az államnak jár, és nem a panaszosnak! A jogsértő magatartás megállapítása és további folyatatásától való eltiltás mellett 500.000 forint összegű bírságot szabott ki a hatóság annak a vidéki presszónak az alkalmazottjára is, aki öt – köztük két gyermek – vendég kiszolgálását roma származásuk miatt megtagadta. Ennél magasabb, 1.000.000 forint bírság megfizetésére és határozata közzétételére kötelezte az előbbi szankciókon túl a hatóság annak a vidéki vendéglátó-ipari egységnek az üzemeltetőjét, ahol a roma származású vendégeknek és azok nem roma származású ismerőseinek is magasabb árat kellett fizetniük a fogyasztásuk után, mint a nem roma vásárlóknak és azok nem roma ismerőseinek.

Valószínűleg a legnagyobb visszatartó erőt mégis az a szabály jelenti, miszerint a cég öt évig nem vehet részt közbeszerzési pályázatokon. Ez a vállalkozások jelentős részét igen érzékenyen érintheti.

Az EBH törekszik egyezség létrehozására, ügyeik nagy hányada zárul ilyen módon. Egyezséggel zárult egy hipermarketlánc ellen folyó eljárás is, amelynek egyik áruházába egy vásárlót több alkalommal nem engedtek be vakvezető kutyájával.

Az EBH döntését a Fővárosi Bíróság előtt lehet megtámadni, annak kézhezvételét követő 30 napon belül. A bíróság csak azt vizsgálja, hogy a hatóság betartotta-e a rá vonatkozó jogszabályokat, amennyiben nem, új eljárás lefolytatására utasítja.

Egyéb lehetőségek

Kártérítést a minket ért hátrányokért csak bíróság ítélhet meg, az eljárás viszont minimum 2-3 évig tart. Párhuzamosan bíróság és az EBH előtt nem folytatható eljárás – a bíróság döntése ugyanis felette áll a hatóságok döntésének, és ki kell védeni az esetleges egymásnak ellentmondó döntéseket –, de arra van lehetőség, hogy az EBH pozitív tartalmú határozata alapján kérjünk kártérítést a bíróságtól.

Ezenkívül panaszunkkal fordulhatunk még a Fogyasztóvédelmi Felügyelőséghez, ha valamilyen szolgáltatás igénybe vétele során diszkrimináltak, vagy munkaviszonnyal kapcsolatosan a Munkaügyi Felügyelőséghez, kártérítés azonban tőlük sem kérhető.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy míg az EBH forgalma egyre nő, kapacitása az utóbbi három évben nem változott. A mi esetünkben még nincs döntés, felfüggesztették az eljárást, megint egyezkedni próbálunk, most már az EBH segítségével. A hatóság célja mindezzel érezhetően az, hogy az érdemi problémát, nevezetesen az emberek elhelyezését próbálja megoldani. Mi elég szkeptikusak vagyunk az egyezséget illetően, látva az önkormányzat képviselőinek eddigi reakcióit és magatartását, mert bár jogilag a tartozók a védett csoportunk, mégiscsak cigányokról beszélünk, 2009-ben, Magyarországon!

Ezeket a jelenségeket teljesen felszámolni sohasem lehet, de mindennap tennünk kell valamit a visszaszorításuk érdekében. Jól látszik, hogy az EBH főleg erkölcsi elégtételt nyújt, mi sem hisszük, hogy egy munkáltató az EBH rendelkezésének hatására nem diszkriminálna a jövőben. Számos megoldási javaslat létezik, ezek azonban csak akkor tudnak érvényesülni, ha nem csupán a politika, de az egyes emberek szemléletmódjában is változás áll be. Nagyobb szerepet kell kapnia e témának a mindennapokban, a munkahelyeken és magánéletében is. Fontos, hogy az emberek esélyegyenlőséghez való jogai és a sokszínűség jelentette értékek bevonuljanak a köztudatba.

Dr. Csókás Erna

Roma Parlament Civil Szolgáltató Iroda

Képünk illusztráció

Fotó: Váraljai Szandra