Inkább szimbolikus jelentőséget tulajdonítanak a Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesület feloszlatását elrendelő tavaly decemberi ítéletnek azok a társadalomtudósok, akiket a másodfokú, jogerős verdikt előtt kérdezett az Amaro Drom a paramilitáris formáció szerepéről és a szélsőjobboldali eszmék visszaszorításának perspektíváiról.

„Önmagában a félelemkeltés mechanizmusa alkalmas lehet mások jogainak megsértésére. A külsőségek, a Magyar Gárda ruházata is alkalmas lehet arra, hogy egy kisebbség reális érzékenységét megsértse, attól függetlenül, hogy volt-e ilyen cél.” Egyebek mellett ezzel indokolta Pataki Árpád tanácselnök a Fővárosi Bíróság (FB) elsőfokú ítéletét, amely nem jogerősen feloszlatta a Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesületet.

Úgy tűnik, a verdikt meghozatalakor döntő súllyal esett latba a gárdisták 2007. december 9-én, Tatárszentgyörgyön tartott felvonulása, amelyet utóbb jogszabályba ütközőnek minősített az FB. Ahogyan arról az Amaro Drom beszámolt: a Pest megyei település utcáin a Magyar Gárda 260, valamint a Nemzeti Őrsereg 50 tagja masírozott végig (Feltörekvő fasizmus, Amaro Drom, 2007. december), miközben a rendezvény szónokai politikai követelésként a halálbüntetés visszaállítását, valamint egy új cigányprogram meghirdetését fogalmazták meg. „A cigányságnak vérfertőzés útján degenerálódó, ősközösségi szintű szubkultúrában élő rétege termeli ki magából a cigány bűnözés egy részét, amelyben a vérfertőzésből származó, majd a bűn útjára lépő utódok esetében a genetika is szerepet játszhat” – artikulált politikailag korrektnek nehezen minősíthető véleményt Bíber József, a Jobbik alelnöke.

Hogy e megmozdulás, illetve az elhangzottak túlmentek a szalonképesség határain, már Sólyom László köztársasági elnök állásfoglalása is jelezte. Ugyanis az államfő – aki az első gárdisták 2007. augusztusi, Várban tartott avatására reflektálva még egymás mellett ítélte el a félelemkeltésre alkalmas eszközöket és a félelemmel való manipuláció eszközét – a Pest megyei masírozás után kibocsátott sajtóközleményében egyértelműen kifejezte: „cigányellenes volt a felvonulás”. Rá néhány napra a Fővárosi Főügyészség aztán hivatalból vizsgálatot is indított a rendezvény miatt; majd Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter 2008 februárjában kezdeményezte: az Országos Igazságszolgáltatási Tanács rendelje el a Magyar Gárda ellen indított per soron kívüli tárgyalását.

Tettek és szavak

Nem mondható, hogy a békésség jegyében került sor a gárda feloszlatására irányuló per első „felvonására”. 2008 márciusában kis híján tömegverekedéssé fajult, amikor az FB Markó utcai épületét „megszálló” gárdisták számos újságírót, valamint Kolompár Orbánt, az OCÖ elnökét sem kívánták beengedni a tárgyalóterembe. Erőt persze nem csak a bíróságon demonstráltak a gárdisták. Mint arra Hidvégi-B. Attila, a Romnet munkatársának napokban publikált Gárdaszellem című írása felhívja a figyelmet: a radikálisok tavaly több településen, közöttük Békéscsabán, Orosházán, Mezőberényben és Szarvason tartottak – általuk közbiztonság-javító sétának nevezett – járőrözést, júniusban a Pest megyei Galgagyökön tevékenykedtek, ahová két család vitája miatt hívták ki a „feketeruhás sereget”, a roma holokauszt emléknapján pedig Vecsésen és Jászapátiban került sor tagtoborzó gyűlésekre.

Az önmagát hagyományőrző és kulturális egyesületként definiáló Magyar Gárda efféle közéleti szerepvállalásával párhuzamosan Kóczé Angéla a cigányellenes közbeszéd eszkalálódására hívta fel az Amaro Drom figyelmét: „Sajnos a Magyar Gárda nagymértékben befolyásolta és tematizálta a romákról szóló közbeszédet. Ismét előkerült a konstruált »cigánybűnözés« vagy a »segélyen élő, dolgozni nem akaró roma« képe, amit a gárda tudatosan terjesztett” – fogalmazott a szociológus.

Zolnay János, az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány munkatársa úgy véli: a cigányságról szóló közbeszéd 2006 ősze, az olaszliszkai tragédia óta változott meg radikálisan. „Az antiszemitizmus mellett a cigányellenes uszítás ekkortól vált a szélsőjobboldali diskurzus kitüntetett elemévé, és legfontosabb állításait átvette a magát mértékadónak tekintő jobboldali sajtó is. A paramilitáris gárda megalakulása ebben a folyamatban csak egy újabb állomás volt. A romákat érintő valós társadalmi problémák racionális megvitatásának esélye ma kisebb, mint valaha.”

Derdák Tibor gimnáziumigazgató, a sajókazai Dzsaj Bhím Közösség egyik vezetője a szélsőjobboldal megerősödését a segélyezés rendszerének drasztikus átalakítását megcélzó úgynevezett monoki modell térnyerésével hozza összefüggésbe. „Álláspontom szerint a cigányságról szóló közbeszéd jellegét elsősorban nem a Magyar Gárda tevékenysége befolyásolja, hanem egy ezzel rokon jelenség, mégpedig – Tamás Gáspár Miklós gúnyos kifejezésével élve – a »monoki gondolat«. A monoki koncepció – bár közvetlenül nem minősíthető fasiszta érvrendszernek – szélsőjobboldali indíttatású és célú gondolatmenet, aminek meghökkentő módon éppen a kormánypárt a legfőbb fészke. A szerencsi kistérség polgármesterei a hivatalos politika rangjára emelték azt a mucsai párttitkár stílust, hogy a cigányság néven nevezése nélkül összekacsingatunk a »választópolgárral«. Azokkal az erőkkel, akik a nagycsaládos édesanyákban, az iskolázatlan, kizsákmányolt rétegekben, a mit sem sejtő, faluszéli szegény emberekben találják meg a legalkalmasabb bűnbakot minden bajunkért. El kellene olvasni a harmincas évek történetét: a nyilasok szálláscsinálói akkor is köztiszteletben álló állami vezetők voltak. Épp úgy, mint most.”

Egyesülők és mozgalmárok

A decemberben megszületett elsőfokú ítélet mindamellett kétségkívül jelentős fejlemény. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök például egyenesen úgy fogalmazott, hogy „nagy kő esett le” a szívéről, amikor értesült az ítéletről – egyúttal azon várakozásának is hangot adva, hogy a későbbi, jogerős döntés is az elsőfokú verdiktet fogja megerősíteni. „Óvni és őrizni kell a gyülekezés, az egyesülés szabadságát, de ez a szabadság nem terjedhet odáig, hogy mások más nagyon fontos szabadságjogát sértse” – nyilatkozta a kormányfő.

A lapunk által megszólaltatott társadalomtudósok szerint a döntés szintén pozitív fejlemény, ám a bírósági procedúra egészének kimenetele szempontjából csupán egy állomás. „Az ítélet egy nagyon határozott, bátor lépés volt a bíróságtól” – fogalmazott Kóczé Angéla, aki sietett megjegyezni: a Magyar Gárda Egyesület akkor fog megszűnni, ha az ítélet jogerőre emelkedik.

„Az elmúlt két évtized nem igazolta azt a derűlátást, hogy majd a demokratikus közösség margóra szorítja a szélsőséges nézeteket és szerveződéseket. Ma már úgy vélem, hogy igenis szükség lenne a szólás- és gyülekezési szabadság tartalmi korlátozására, illetve kirívó esetekben a gyűlölködés és a megfélemlítés büntetőjogi szankcionálására. Az uszítás, a gyűlöletkeltés, a megfélemlítés túllépte az elviselhetőség határát. Ehhez azonban alkotmánymódosításra lenne szükség, amire semmi esély sincs. Az elsőfokú ítéletet helyeslem, de azt nem tudom megítélni, hogy mi lesz az ügy végkifejlete” – mutatott rá egy további szempontra Zolnay János.

„A leírt ítélet szövegének ismerete nélkül magáról az ítéletről inkább nem beszélnék.

A szólásszabadság határai szempontjából feltétlenül számít az, hogy ha egy szervezet lép fel gyűlöletkeltő módon, erőszakkal is fenyegetve, az valószínűbbé teszi az erőszak közvetlen veszélyének a kialakulását, illetve az erőszak bekövetkeztétől való reális félelmet, mintha egy személy vagy személyek alkalmi csoportja lép fel hasonlóan. Egyértelmű, hogy ilyen célra létrejött szervezet működése ellentétes az alkotmányunkkal” – nyilatkozta az Amaro Dromnak Molnár Péter szólásszabadság jogász. „Az erőszakkal való fenyegetés, ha alkalmas arra, hogy a támadott személyek úgy érezzék, reális veszélye áll fenn annak, hogy erőszakos cselekedetek áldozatává váljanak, a szólás szabadságát különösen védő Egyesült Államokban sem tartozik az alkotmányosan védett szólások körébe, tehát betiltható. Fontos hangsúlyozni, hogy ennek a mércének – legalábbis az egyik lehetséges értelmezése szerint – nem bárkinek a nézőpontja számít a fenyegetés veszélyességének mérlegelése szempontjából, hanem az, hogy a támadott csoporthoz tartozó személyek reálisnak érzik-e az erőszak veszélyét. Így az erőszakkal való fenyegetés reálisan félelemkeltő hatása szempontjából nem bárkinek, átlagos személyeknek a nézőpontját kell figyelembe venni, hanem azokét, akiknek a csoportja már megtapasztalta azt, hogy az erőszakkal való, ellenük irányuló fenyegetést valóban erőszak is követheti. A szólásszabadság általános, kivételes korlátai, amelyek nem a szólás tartalmán, hanem a közvetlen következményén alapulnak, feltétlenül vonatkoznak a mozgalomra is. Az uszítást illetően világossá kell tenni, hogy ugyanaz a cigányellenes mondat, amelyik újságban kinyomtatva kevésbé valószínűen válthat ki közvetlen veszélyhelyzetet, a Magyar Gárda felvonulásán nagy valószínűséggel bűncselekménynek minősülhet” – fűzte hozzá a CEU Média és Kommunikáció Kutató Központjának munkatársa.

„Az elsőfokú ítélet értéke elsősorban szimbolikus. Sokéves neonáci szervezkedés után ugyanis Magyarországon megszületett az első komoly antifasiszta ítélet, amely azonban jól kifejezi, hogy a magyar államhatalom mennyire lassan reagál a folyamatokra. Pedig a magyar állam a világháború elvesztésekor kötelezettséget vállalt, hogy a fasiszta szervezeteket nem tűri. A szimbolikus döntés tehát most megvan, és az is jelentőséggel bír, hogy a miniszterelnök üdvözölte azt” – vélekedett az Amaro Dromnak Derdák Tibor, aki azonban komoly problémának tartja, hogy a magyar társadalomban nincsenek olyan erők, amelyek koherens ideológiával előállva, látható ellenállást fejtenének ki a szélsőséges eszmékkel szemben. „A többség normális dolognak tartja a náci érvelést, sokszor elfogadhatónak véli, és nincsenek ellenérvei. Sajnos, a kirekesztés ellen a szervezett akciók mögött nem valóságos tömegek állnak, hanem a kormány azon erőfeszítései, hogy némi külpolitikai előnyhöz jusson.”

Az elsőfokú ítélet amúgy önmagában is több dilemmát vet fel. Nagy kérdés például, hogy a feloszlatás hogyan érinti az egyesület által létrehívott, jogi személyiséggel viszont nem rendelkező mozgalom jövőbeni cselekvési lehetőségeit, mozgásterét. A vádhatóság szerint a két formáció ugyan szoros szimbiózisban működött, a gárda jogi képviselője szerint azonban a mozgalomnak nincs semmi köze az egyesülethez. Utóbb a Magyar Gárda Mozgalom közleményében ugyancsak sietett tudatni: az ítélet rájuk nem vonatkozik, így tevékenységüket tovább folytatják. Az Index által megszólaltatott Kis János mindenesetre fontos körülménynek nevezte, hogy a bíróság az egyesületet azon tevékenységek miatt oszlatta fel, amelyek az azonos nevű félkatonai testülethez köthetők. Vagyis – vélekedett a filozófus – a gárda a jövőben nem hivatkozhat arra, hogy a bírói döntés csak az egyesületet érinti. Ráadásul további „érvágás” lehet, ha a Magyar Gárda Egyesület feloszlatásával a mozgalom elveszíti azt a hátországot, ahova a támogatások érkeztek – vázolták a politikai forgatókönyvet a hírportál újságírói.

Merre tovább, szélsőjobb?

A helyzet tehát jelenleg felettébb komplikált. Nyitott kérdés az is, hogy milyen folyamatokat generálhatna az esetleges feloszlatást megerősítő, jogerős verdikt.

„Intézményesült formában csökkenhet a szélsőséges megnyilvánulások száma. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek az erőszakos rasszista megnyilvánulások nem öltenének más formát és jelleget. Nekem az a hipotézisem, hogy ezek a szélsőséges megnyilvánulások, illetve az ezekre adott válaszreakciók előbb vagy utóbb tömegverekedésekké fognak fajulni. Félő, hogy ezeket aztán ismételten a romák ellen fogják használni a szélsőjobbosok, akik újra mozgósíthatják az európai fehér emberek fejében élő »cigány vadember« toposzát” – körvonalazott meglehetősen baljós jövőképet Kóczé Angéla.

A kilátásokat illetően nem túl derűlátó Zolnay János sem. „Még ha jogerőre emelkedne is a gárdát feloszlató ítélet, akkor sem csökkennének a szélsőséges megnyilvánulások, mert ahhoz politikai konszenzusra és megfelelő jogszabályi környezetre lenne szükség. Egyik feltétel sem adott. Ráadásul a politikai szélsőjobboldal mára kiépítette a maga infrastruktúráját” – mondta lapunknak a szociológus, aki szerint a Magyar Köztársaság születése óta nem tud mit kezdeni a politikai és publicisztikai szélsőjobboldallal, a magát mérsékeltnek tekintő jobboldal és a szélsőjobboldal között pedig nincs egyértelmű határ. „Ezért a gárda sokkalta súlyosabb fenyegetés, mint amit tényleges befolyása indokolna.”

A szociológus-pedagógus Derdák Tibor szerint a másodfokú ítélet nem változtatja meg érdemben a szélsőséges, cigányellenes gondolatok terjedésének sebességét és irányát. „Egy demokráciában a szélsőséges erők mindig keresni fogják a lehetőségek határait, ezek pedig a magyar demokráciában – más országokkal ellentétben – nagyon tágak. A nyilas szervezkedés még messze nem érte el lehetőségei határait.”

Molnár Péter a legfontosabbnak a legszélesebb értelemben vett oktatást tartja, beleértve ebbe a Magyar Gárda és minden más hasonló csoport – formális vagy informális –, illetve gyűlölködő személy és nézet eddigieknél sokkal határozottabb és egyöntetűbb politikai elítélését. „Méltatlan köztisztség betöltésére vagy közszereplőként a népszerűségre az, aki nem él a helyzetéből adódó lehetőséggel a rasszizmus, a homofóbia és hasonló gyűlölködések elítélése végett, és nem hívja fel a figyelmet arra, hogy valójában örülhetünk annak, hogy sok szempontból sokfélek vagyunk és tanulhatunk egymástól, és egymás egyenlő szabadságát tiszteletben tartva, közösen gazdagíthatjuk az ország kultúráját. A legjobb külföldi példákat követő antirasszista tankönyvektől, az iskolai szegregáció maradéktalan felszámolásától, a média előítéleteket nem erősítő, hanem minél inkább gyengítő és visszaszorító szerepének a kialakításán át, a sokszor észre sem vett, rasszizmust tükröző nyelvhasználat – mint amilyen a »magyar« és «roma« gyerekek emlegetése – kiküszöböléséig terjed az a még számos további elemből álló átfogó program, amire szükség van” – vélekedetett lapunknak a szólásszabadság jogász.

Hogy a másodfokú tárgyalásra ténylegesen mikor kerülhet sor, lapzártakor még bizonytalan. A Népszava értesülései szerint ugyanis egyelőre nem érkeztek meg a Fővárosi Ítélőtáblára a Magyar Gárda Egyesület periratai az FB-től. Az elsőfokú verdikt ellen fellebbező gárdisták mindamellett továbbra sem vádolhatók passzivitással. Példa erre a Magyar Gárda Wass Albert Zászlóaljának éles lőszerrel lebonyolított gyakorlatozása a karácsony előtti napokban, amelyről az egység kapitánya utóbb az MTI-nek azt mondta: a honvédelmi hagyományőrzés jegyében tartottak agyaggalamb-lövészetet egy erre a célra kialakított sportpályán.

A gárdisták idei első nyilvános szereplésére egyébként már sor is került. Ők „vigyázták” ugyanis a rendet a Jobbik azon Izrael-ellenes rendezvényén, amelyet az időközi ferencvárosi választáson 8,5 százaléknyi szavazatot besöprő, parlamenten kívüli nemzeti radikális párt – így a meghívó – „a zsidó állam Palesztina elleni, kíméletlen terrorjával” indokolt. A félkatonai szervezet tagjai azonban nem kizárólag a közel-keleti krízis kapcsán vonultak utcára a januári hidegben. Épp lapzártakor véget ért az a Kossuth téri tüntetés, amelynek mintegy ezerfőnyi – köztük a mintegy háromszázötven, katonai alakzatban felsorakozó gárdista – résztvevője előtt Vona Gábor Jobbik-elnök kijelentette: a gárda egy „legyőzhetetlen eszme”, a mozgalom feloszlathatatlan, de ha jogerősen feloszlatja a bíróság az egyesületüket, akkor egy másik szervezetet alapítanak, vagy asztaltársaság formájában viszik tovább a Magyar Gárda ügyét.

Rácz Attila