A kormány a Roma Integráció Évtizede Program (68/2007.(VI.28.)-OGY határozat) célkitűzéseik megvalósítása érdekében 2008–2009. évekre kétéves kormányzati intézkedési tervet fogadott el (1105/2007. (XII. 27.) kormányhatározat).

Félidő van, de mihez képest. A roma integráció évtizedének története 2003-ban kezdődött, 2005-re már volt néhány igen laza koncepciótervezet, míg aztán 2007. június 28-ra megszületett az OGY-határozat, 2007 decemberében a kormányhatározat, 53 pontban összefoglalva azt, amit a kormány a roma integráció érdekében tenni szeretne. Megalakult a Roma Integrációs Tanács (RIT), később a Roma Irányító és Monitoring Bizottság (RIMB), és most nem tudni, hogy tíz–nullás elsöprő többségi vezetésnél félidő van, vagy már rég lefújták a meccset, csak a cigányok nem hallják a sípszót.

Sípszó volt már néhány, a konvergenciaprogram idején is megfújták, egy időben az intézkedési terv elkészítésével, ezért fordulhatott elő, hogy az intézkedési terv 53 pontjából 23-at 2008. december 31-ig kellett előkészíteni, tíz programot 2009. december 31-ig. Hangsúlyozom: előkészíteni.

15 programnál szerepelnek az alábbi sokat mondó feladatok: „meg kell vizsgálni”, „konzultálni kell”, „ki kell dolgozni”, „forrást nem igényel” (7 esetben), „elő kell segíteni”, „meg kell jeleníteni”, „összhangot kell teremteni” stb., stb.

Kifejezetten cigány programról mindössze 17 esetben beszélhetünk.

Nagy közönségsiker mellett fújta és fújja a sípot a Magyar Gárda is, jelezve a cigányok kiállítását lehetőleg örökre. Az önkormányzatok is vettek néhány sípot maguknak, jelezve a cigányoknak, hol a határ, egyben azt is, hol határtalan a többség indulata, ha cigányokról van szó.

Végül pedig megfújták a nemzetközi pénzügyi, gazdasági, recessziós és mindenféle válságot jelző sípot, ami azt is mutatja, alapvetően megváltozhatnak a játékszabályok meccs közben, persze kissé egyoldalúan, mint szokás. Amikor elkezdődik a játék, tisztázzák általában, ki kivel van, és mik a játékszabályok. Például az Alkotmány nevű bírónak pártatlannak kellene lennie. Ezért igazán érthetetlen, miért engedi meg, miért tűri el a kisebbségi csapattal szemben megnyilvánuló gyűlöletbeszéd korlátlanságát és büntethetetlenségét, amivel megengedhetetlen előnyhöz juttatják saját csapatukat a gyűlölködők, pszichés terrorral szinte megbénítva az ellenfelet.

A kisebbség csapatában sok a megvásárolt, lefizetett játékos, ők az ellenfél győzelméért bundáznak. Hosszú meccs ez, sok fordulóval, sok vereséggel. De nem jó játékszabály az, ha mindig csak ugyanaz a csapat győzhet, kiütéssel. Nem lehet mindent a körülményekkel magyarázni még a többséghez tartozóknak sem, ha mindig ugyanaz húzza a rövidebbet.

Természetesen nincs lefújva ez a képzeletbeli meccs, erőteljes, ám egyoldalú küzdelem zajlik, folytonosan alakul, átalakul a játék, belső rejtett dinamikája, lüktetése van, sok, túl sok a sérült a pályán. De játszani kell mégis az örök (?) vesztésre ítéltnek, mert tudja, hogy van igazságos játékszabály, amely mellett már nem a kiütéses győzelem, a KO-val elszenvedett állandó veresség determinációja, hanem a játék szépsége, a sportszerűség, az egyenlő esélyek érvényesülnek.

Az Ember földi élete hosszabb, mint egy emberi élet.

Játszani kell, mert a játék maga az élet.

Zsigó Jenő