Az 1881-ben épült Károlyi-palota 2006-os felújítása óta az Oktatási és Kulturális Minisztérium tulajdona. A Múzeum utca 17-ben található patinás épület ad otthont a Károlyi István konferenciaközpontnak – afféle félüzleti alapon.

A Multinova Befektetési és Vállalkozási Kft. ugyanis bálokra, esküvőkre is bérbe adja az épületet, hiszen az 1890-ben készült, Thék Endre műhelye által faragott impozáns lépcsőfeljáró szinte kínálja magát a reprezentációra. Ebben a térben volt látható a december 5-én mintegy fél óráig (!) Balogh Tibor kiállítása. A meghívó szerint december 12-ig megtekinthető anyagot ugyanis nem látogatható kiállításként, hanem az ebben az időben zajló esemény egyszerű díszleteként kezelték – a művésszel közölték, hogy a műveket, ha nem is rögtön, de másnap le kell szednie a falakról. Mivel a Feloldás című kiállításhoz a meghívó mellett az OKM és a Cigány Ház logójával ellátott színes, ámde kissé gyatra minőségű, hiszen a széleken felkunkorodó képeslapok is készültek, így nem valószínű, hogy meglepetésként érte volna a szervezőket, amikor a festmények felbukkantak a palotában. A szervezési anomáliák helyett így arra kell gondolnunk, hogy a méltatlan eljárás oka a profitéhség lehetett, azaz a megállapodást felülírta egy másik, a kiállítás időtartamára rászervezett esemény várható pénzügyi hozadéka. A felháborító és példátlan eset önmagában is szégyen, de emellett még súlyos látlelet is a magyarországi helyzetről; hiszen nemcsak a művészet társadalmi „megbecsültségét” példázza, hanem azt is jelzi, hogy ezen a negatív ranglétrán a roma származású művészek milyen pozíciót foglalnak el. A helyzet fonákságát átérző szervezők ugyan felajánlották, hogy az anyag átköltözhessen a palota Reviczky utcai szárnyában található Hallgatói Információs Központ büféjelleggel üzemelő helyiségébe, de a műalkotások épségének megőrzésére már nem vállalkoztak – erre a feladatra a művésznek kellett volna saját pénzén (!) alkalmaznia egy biztonsági őrt. Pedig Balogh Tibor kiállítása akár szenzáció is lehetett volna, hiszen egyfajta keresztmetszetet kínált a 2003-ban a Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán végzett, de néhány éve már festményeket készítő művész munkásságából. A szerencsére már a Zwack család magángyűjteményében található, Kondor Béla ihlette Fiú konstrukcióval című munka mellett látható volt (lett volna) József Attila Nagyon fáj című versének képi lenyomata, illetve két-két, az idei nyári táborban készített csendélet és portré (Marcsi [2], Becó). A kiállításra új mű is készült, a Cigányasszony tánca az Angyallal című munka Tiffany üvegdarabokból (1) összeállított változata. Az üvegképnek egy technikai és egy több rétegű ikonográfiai előzménye van. Habár csak egyszerű üvegfestékkel, de Balogh korábban már készített üvegképet, amikor az eredeti tervek alapján rekonstruálta a tiszadobi Andrássy-kastély Rippl-Rónai József által készített üvegablakát. A mostani mű saját kompozíciójának újabb átirata. A még az egyetem idején készített legkorábbi, grafikai változat Szalay Lajos Jákob harca az angyallal című munkáján alapult, csak míg ott az isteni küldött és az ember találkozása verekedésbe torkollik, addig Balogh szereplői között harmonikus a kapcsolat. A mozgásfázisok lenyomatait jelző, sűrű, izgatott vonalrajzú grafika nyomán 2006-ban készült el a festmény; a nagy, egybefüggő, spaklival felvitt felületekből összeálló kép hangulata jóval békésebb, az alakok statikus, mégis lebegő kapcsolata egyfajta lassú, békés tánc képét hívja elő. Nemcsak a festmény kompozíciójából áradó szakralitás jelezte előre, hogy a kép más hordozón is megjelenhet, hanem a technikai megoldások is. A jól körülhatárolható, de mégsem egynemű felületekből összeálló alakok reinkarnációjához kitűnő alapanyag az árnyalatokban gazdag Tiffany-üveg, amely a katedrálisok statikus üvegképeivel ellentétben jóval sokrétűbb, bonyolultabb képet eredményez. A hátulról megvilágított színek így minden nézőpontból másmilyennek tűnnek, mintha a különös pár valóban megmozdulna a szemünk előtt. Ahogy a grafika és a festmény sem ugyanaz, így az üvegablak sem egy az egyben átvitt másolat. Gyönyörű, magához láncoló kép, mely az elfogadás, a feloldozás és a megbocsátás lehetőségét állítja elénk. Persze akkor, ha élőben is találkozhatunk vele. A pozíciójuktól öntelt, másokon átgázoló emberek olyanok, mint Balogh 2007-ben készített, horrorisztikus képén a csőrükben éles fogakat viselő, károgó varjak csapata, a Hatalom. Csak reménykedhetünk, hogy végül majd mégis a művészeti érték diadalmaskodik, és Balogh Tibor műve méltó helyen, közgyűjteményben vagy akár egy templom díszeként mindenki számára látható lesz.

Dékei Kriszta

Becó

1

2